A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

S. LACKOVITS EMŐKE A CSALÁDSZERKEZET JELLEMZŐI A XVIII. SZÁZADBAN KÖVESKÁLON ÉS SZENTBÉKKÁLLÁN Dolgozatom egy három éve folyó kutatás részeredménye, töredéke egy nagyobb lélegzetű elemzésnek. Két község a vizsgálat tárgya: az egyik a római katolikus többségű Szentbékkálla, a másik a korszakunkban református többségű kisnemesi Köveskál. Mindkét falu a Káli-medence nyolc községének sorában található, s a terület református és katolikus lakosságának jellemzőit legerőteljesebben egyesíti. A családszerkezet vizsgálatául alapként Padányi Bíró Márton veszprémi püspök animális összeírásai (1745; 1757; 1771; 1776;),' valamint egy 1769-ből fennmaradt református összeírás

2 szolgált. Az adatok megbízhatóságát II. József népszámlálási adataival ellenőriztem.

3 A két faluban a családszerkezet körvonalazott jellemzőit a recens néprajzi anyag adataival is összevetettem, a kirajzolódó kép megbízhatósága érdekében. Az elemzésben Dávid Zoltán és Szabó László kutatásai és eredményei voltak az irányadók.

4 Dávid Zoltán 1973-ban tette közzé elemzésének eredményeit a veszprémi püspökség területén lévő falvak családjainak XVIII. századi nagyságáról és összetételéről.

5 Munkájából kimaradt a tapolcai főesperesség. Vizsgálatunk két faluja pedig az utóbbihoz tartozik, hasonló jellemvonásokkal rendelkezve, mint a püspökség veszprémi és a Balaton somogyi oldalának falvait magukba foglaló esperességek. Dávid a családok típusainak és szerkezeti jellemzőinek meghatározására öt kategóriát állított fel:

6 1. a szülőket és gyermekeket egyesítő vérségi családot; 2. a családfőt és házas gyermekeit vagy a házas testvérek közösségét összefogó nagycsaládot; 3. a családfővel vérségi kapcsolatban nem álló, közös háztartásban élő családtagokat, idegeneket, de egy kenyéren élőket; 4. a vérségi családot, valamelyik házasfél szüleit, nőtlen testvéreit, magányos rokonait, a cselédeket, szolgákat egyesítő háztartásokat; 5. a családfőt és háza népét, külön kenyéren élő családot, családokat vagy a külön kenyéren élő személyeket összefogó egy házban lakókat. Valamennyi kategória megfigyelhető a tapolcai esperesség két megnevezett falujában is. A családszerkezetre jellemző vonások meghatározásánál azonban néprajzi szempontok is figyelembe veendők, hisz a család több összetevő függvényeként állandóan mozgásban lévő egysége a társadalomnak. Ahogyan Szabó László megfogalmazta, hogy ,,egy adott pillanatban a család összetétele abból a szempontból, hogy éppen kik a tagjai, nem lehet döntő. Ez egy történeti mozgás eredménye".

7 E történeti mozgás körvonalazásához ad segítséget a recens néprajzi adatok sokasága. Tárkány Szűcs Ernő, aki a néprajzi szakirodalomban élő családfogalmakat egyesítette, megállapította, hogy: a család házasság útján létrejött, vérségi alapon álló, társadalmilag elismert és szabályozott, jogilag önálló, elkülönített vagyonnal rendelkező tartósan együtt élők csoportja, célja az utódok létrehozása és felnevelésükhöz a feltételek biztosítása. Szerkezet szempontjából a megélhetési lehetőségek függvényeiként különböző változatai alakultak ki. A paraszti és hajdani kisnemesi társadalomban család alatt a következőket értik: 1. az ugyanazon nevet viselő, vérségi alapon összetartozó, egy fedél alatt élők együttesét; 2. az egy fedél alatt élő, egyenes ágon vérségi alapon összekapcsolódó szülők, gyermekek, nagyszülők együttesét vagy csak gyermekek és szülők közösségét. Tehát a fogalomba sorolják mindazon típusokat, amelyek a XIX. sz. végétől a XX. sz. közepéig élő és funkcionáló családformák voltak. Minden megfogalmazásnak két alapvető kritériuma: a vérségi kapcsolat és az egy fedél alatt vagy egy házban lakás. Ha viszont a rendelkezésre álló XVIII. sz.-i anyagot vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a XVIII. sz. közepén, de még a századforduló idején vagy századunkban is nemcsak a vérségi alapon összetartozók éltek egy fedél alatt, hanem a gazda, a szolgák, cselédek és magányos vagy családos zsellérek is. így indokolt családokról és háznépről beszélni, amelyek alkothatnak közös háztartásokat is. A XVIII. századi adatokból két, jól körvonalazható kép rajzolható meg: az egyik a református kisnemeseket, a másik a katolikus jobbágyokat jellemzi. Köveskál református kisnemeseire vonatkozóan az anyakönyveken és nemesi összeírásokon kívül mindössze egyetlen lélekösszeírás áll rendelkezésre: az 1769-ből való. Az összeírok házanként vették sorra a lakosságot, feltüntetve az egy házban élőket, az egymáshoz, ill. a családfőhöz való viszonyukat, de nem jelezve az életkorukat. Így a gyermekek esetében legfeljebb csak arra következtethetünk, hogy 16 évesnél idősebbek vagy fiatalabbak a szülőkkel együtt élők. Az összeírásban 83 házat vettek számba, melyben összesen 415 személy él. Négy esetben ma619