A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

VERESS D. CSABA A KAL-VÖLGY TÖRTÉNETE (I. rész) 1. A KÁL-VÖLGY TÖRTÉNETE A MAGYAR HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÁBORÚKIG: A német királyság és a morva nagyfejedelemség háborúit kihasználva — hol az egyikkel, hol a másikkal szövetségre lépve — a magyar (türk) törzsek 892 és 896 között megszállták a Kárpátmedence keleti felét, s előnyomultak a Garam és a Duna vonaláig. 896-ban Arnulf német császár — a Fuldai Évkönyvek szerint — „Pannónia védelmét — a Mocsárvárral (urbs Paludarum, azaz Moosaburg vagyis Zalavár) együtt — Brazlaw hercegre bízta."' Arnulf 899-ben bekövetkezett halála után — 900-ban (ugyancsak a Fuldai Évkönyvek adatai szerint) — ,,az avarok, akiket magyaroknak is hívnak, végigpusztították egész Itáliát". Visszatérőben követeket küldtek a bajor herceghez, békét kérve (valójában azért, hogy kikémleljék azt a vidéket), majd ,,váratlanul . . . igen nagy sereggel . . . megrohanták Bajorországot az Enns folyón túl, úgyhogy egy nap alatt 50 mérföldnyi területen hosszában-széltében, tűzzel-vassal gyilkolva és pusztítva, mindent leterítettek". Az Ennsen túli Bajorország — azaz a mai Ausztria és a Dunántúl — meghódításáért még évekre elhúzódtak a harcok. Ezt a területet a magyarok csak 907-re — a bajorokon aratott végleges nagy győzelem után — vették véglegesen birtokukba. A bajor hercegség szétzúzását követő alig fél évszázad alatt a magyarok mintegy negyvenhárom hadjáratot vezettek részben Itália, de főleg a német területek felé. A nyugati és délVARPALOTA J j e va усыпем £3 NAGYVÁZSONY j Л О В. FÜRED J j TAPOLCA /î \ ''/<|ЙРЗ« eAOACSOKY-^ V /-^ KESZTHELY AX «Г V-"-"""^ I. ábra. A Kál-völgy földrajzi helyzete Abb. 1. Geographische Lage des Kai-Tales nyugati irányú hadjáratok évtizedeiben a magyar törzsek fokozatosan megszállták a Kárpát-medence nyugati felét, a Dunántúlt is. Az őslakosságot leigázó törzsek és nemzetségek elhelyezkedéséről nincsenek megbízható korabeli forrásaink. Csak évszázadokkal később — feltehetően szóbeli hagyományokra támaszkodva — írták meg krónikásaink a letelepedést. Kálti Márknak a — magyarok tetteiről írott krónikája — a XIV. század közepén arról írt, hogy „Vérbulcsú volt a hatodik kapitány neve; hír szerint ez a Balaton táján ütötte fel sátorfáját".

2 Ez nyilvánvaló anakronizmus, ugyanis Bulcsú politikai szereplése évtizedekkel későbbi. Konsztantinosz Porfirohennetosz bizánci császár 948-ban tett róla említést, a következőket írva: „Tudnivaló, hogy Teveli (Árpád fiának, Tarkacsunak fia) megholt, s az ő fia — barátunk — Termacsu, aki a minap jött fel Bulcsúval, Turkia harmadik fejedelmével és horkájával." Ezt követően így folytatta a császár: „Tudnivaló, hogy Bulcsú, a horka, Kálinak, a horkának a fia, és hogy a Kali tulajdonnév, a horka meg méltóság, valamint a jila is, amely nagyobb a horkánál" Majd megmagyarázza, hogy a türköknél a nép „Első feje az Árpád nemzetségből sorban következő fejedelem, és van két másik is, a jila és a horka, akik bírói tisztséget viselnek".

3 XIII—

XIV. századi krónikáink — melyek ismerhették az ekkor még jelentős szerepet betöltő Vérbulcsú nemzetséget („de generatione Werbolchu": 1313)

4 — nem tévedtek, mikor a Balaton mellé tették ennek a nemzetségnek első szálláshelyét. Csak abban tévedtek, hogy a nemzetségnek első — honfoglaló — tagja nem Bulcsú volt, hanem annak apja: Kál horka. A XIII. században író Kézai Simon mester krónikájában tud Bulcsú apjáról („nagyatyjáról"), de időben már nem tudta szerepét pontosítani, mikor az alábbiakat írta: ,,A hetedik sereg vezérének Vérbulcsút mondják. Ez Zalában, a Balaton körül telepedett meg. Azért nevezték pedig Vérbulcsúnak, mert nagyatyját a krimhildi csatában a németek megölték, s ezt ő biztosan tudván, bosszút akart állni rajtuk, és több németet nyárson süttetett meg, és annyira kegyetlenkedett velük, hogy némelyeknek úgy itta a vérét, mint a bort."

5 Ennek alapján feltételezhető, hogy Vérbulcsú apja („nagyapja"?) — a bizánci császár szerint Kali horka — a honfoglalás vagy az azt követő háborúk során (nem pedig a hunok idejére keltezett legendás krimhildi csatában) esett el a németek fegyvereitől. Mivel gyakori jelenség volt, hogy egyes tájegységek — vagy éppen települések — az első 603