A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hajnóczi Gyula: A balácai központi villaépület műemléki helyreállítása

konstrukció megmutatása kívánatos, esztétikus megjelenése, a faanyag tetszetős színe miatt, de elvi meggondolásokból is. A mennyezet helyének kijelölése ui. óhatatlanul méretasszociációkat szül. Helytelen lett volna tehát, ha az apszisok nyílásaiban, a vállvonal felett éppen csak megindított homlokíveket merev, vízszintes sík metszette volna át, a tetőszerkezet megláttatásával viszont a helyiségek hajdani magasságának mértéke „nyitott kérdés"-nek maradt, s az jutott kifejezésre, hogy az új lefedés elsősorban a védelmet szolgálja, s emellett csupán valamiféle utalást közvetít a fedett és a fedetlen épületrészek viszonyára vonatkozólag, nem pedig — ma már meg nem állapítható — helyiségmagasságok pontos kijelölését célozza. így alsó deszkaborítást csak a tetőszerkezetnek a külső körítőfalakon kívüli sávja kapott, a zártság elérése céljából és a biztonság okából. A válaszfalpannókat viszont — a fejlesztés, illetve a „berendezés" során — csupán alul rögzíthetően kell megoldani és így elhelyezni. Különleges megoldást kívánt a tetőhéjalásként szolgáló — az ilyen enyhe hajlásszögű lejtésre egyedül alkalmas — alumínium trapézlemezek elhelyezésmódja a tetősarkokon. A vápák és a sarokélek vonalában ui. ebből a tetőhéj anyagból meglehetősen bonyolult a lemezek találkozását és összemetszését megoldani, a kikísérletezett végső megoldás az általános műszaki gyakorlat szempontjából és használhatónak — általánosíthatnak — bizonyulhat. Az alumínium tetőhéj a belsőben alulról látható, mivel hőszigetelés nem került alája. A munkák kivitelezését — a Veszprém Megyei Beruházó felügyeletével — az Országos Műemléki Felügyelőség Székesfehérvári Építésvezetősége (építési-elhelyezési munkák) és az agárdi Agrokomplex ad hoc munkaközössége (tetőszerkezet) végezte, rajtuk kívül azonban több vállalat is érdekelt volt a részletfeladatok megoldásában. A kivitelezők öntevékeny leleményességgel oldották meg a gyakorlati részletkérdéseket, amire szükség is volt a menet közben felmerült problémák miatt. A kivitelezés tehát széles körű kollektív munkával történt, tagadhatatlanul dicséretes eredménnyel. Nem hallgatható azonban el, hogy szerencsésebb lett volna, ha a tervek realizálásának az egészét az OMF végezte-irányította volna, amit sajnos kapacitásnehézségek miatt nem tehetett meg. És last but not least: a felújítások méltatása során nem szabad megfeledkeznünk a társművészeti emlékeket restauráló művészek tevékenységéről, hiszen keze munkájuk által válik igazán rómaivá a belsők atmoszférája. Csak az tudja kellőképpen értékelni szerepüket, akinek módjában volt műhelytitkaikba betekinteni, látván, hogy milyen összetett — szellemi, művészeti, művészi, technikai stb. — készség, hozzáértés és tapasztalat kell ahhoz, hogy a milliónyi darabkára széthullott töredékekből az eredetiek élménye megelevenedjék. Többéves munkájuk sikerének örvendezhetnek mind a szakemberek, mind az idelátogatók és — megérdemelten — ők maguk is. összefoglalásként megállapítható, hogy az ismertetett műszaki eszközökkel, szerkezetekkel, ezek felhasználásmódjával a balácai villagazdaság központi épülete fölé emelt létesítmény a hazai római kori építészeti emlékeinek védelmének „történelmében" sajátos, egyedi, egyedüli megoldást képvisel. A felépítmény külső megjelenésében utal az épület hajdani tömegformájára, s a körítőfalakon belül is létrejöttek hasonló — közvetetten érvényesülő — effektusok. A tágas interieurnek, a természetes anyagok textúrája-színe, valamint a fényhatások változatossága, máshoz alig hasonlítható atmoszférát kölcsönzött, érdemes keretéül-közegéül az ide visszaszármaztatott — visszaszármaztatandó — társművészeti értékeknek. Ha mindezt nem is lehet az itáliai műemlékvédelmi gyakorlat — analógiaként felemlíthető — remekének, a szicíliai Piazza Armerina mértékével mérni, annyi bizonyos, hogy az első ütemként kitűzött célt: „római villamúzeum" létrejöttét a jövőben kibontakoztatandó müemlékegyüttes középpontjában — az eddig történtek elérték, méltóan betöltötték. A villamúzeum üzemeltetési és installációs jellegű munkálatai elkezdődtek, részben megvalósultak. Elkészült a belső mesterséges világításrendszer, kijelölésre kerültek a kiállítótárlók helyei: elsőként a kerengő északi hátfalának vonalában. A helyiségszámozások, feliratok stb. készítése is folyamatban van, ugyanúgy, mint a többi falfestménymaradvány rekonstrukciója. Nyitott kérdés azonban a főhelyiségnek, a tablinumnak a padlóburkolat-megoldása. A korszerű műemlékvédelmi elvek szerint ide vissza kell helyezni a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő mozaikot, az épületünk legbecsesebb értékét. S ez nem is olyan probléma, mint ami a görögök és az angolok között az „Elgin márványok" miatt feszül, hiszen országunk belügye, így — kétségtelenül nagyvonalúságot igénylő intézkedéssel — az eredeti összefüggések „rekonstrukciója" itt is létrejöhet. Mert így válna teljessé a munka, s végső fokon ez a gesztus értelmezné — mondhatnám: szentesítené — mindazt a fáradságot, gondot, gondosságot, anyagi ráfordítást stb., aminek az árán a védőépület megvalósult. A központi épület helyreállítása természetesen csupán első — vitathatatlanul a legjelentősebb — lépés a balácai villagazdaság teljes műemléki rekonstrukciója felé. Remélhetőleg általános körülményeink és viszonyaink engedni hagyják, hogy a végcél megvalósuljon, s ne is a távoli jövőben. Arra azonban mindig ügyelnünk kell, hogy minden közbeeső fejlődési fázis olyan összképet mutasson, hogy az a környezet római kori genius locijának a megelevenedését érzékeltesse, s ne zavarják az ide zarándokló — feltehető — ezrek tanulási és élményszerzési vágyát—igényét — kényszerűségből és szükségből született — diszharmonikus mozzanatok. 57