A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Koncz Pál: Pápa, Igal és Sóly papírmalmai a XVIII–XIX. században

Attorf utódja a holland származású

104 Johannes Haas („Nyúl János" 1774—1857),

105 aki 1828-tól 1837-ig bérelte folyamatosan a malmot.

106 Az ingyenes papírbeszolgáltatás a következőképp alakult: 1828—31-ig évente 3 rizsma finom posta-, 3 rizsma kis és 4 rizsma nagy kancelláriai papírt kötöttek ki.

107 A következő három évben az apátnak 1 rizsma velin-, 6 rizsma finom posta, 3 rizsma „közepes, de posta méretű" papírt, az apátsági konyha számára 2 rizsma kancelláriai, az uradalmi kancellária részére 1 rizsma postapapírt kötöttek ki.

108 Figyelmeztették, hogy „itatóst" nem fogadnak el. Ugyanezt a 13 rizsmára emelt tételt követelték meg 1837-ig. Részletesen meghatározták a szerződő papírkészítö kötelességeit a malom karbantartásáról

109 A papírbeszolgáltatással kapcsolatban minőségetalon az a papír volt, melyre a szerződést írták.

110 1837-től 1840-ig a szerződést Haas felesége, Elisabeth Wald írta alá.

1

" (Szokatlan, hogy Johannes Haas helyett — még Haas életében — felesége az árendás. Erre csak akkor szokott sor kerülni, ha a mesterfeleség megözvegyült; ilyenkor az özvegy, ha meg akarta tartani a jövedelmet, a malom szakvezetését az első legényre bízta.) 1837-ben az árenda összegét, 560 forintot ismét ezüstpénzben kérték. A papírszolgáltatás 14 rizsmára emelkedett, mivel az uradalom számára ekkortól már kancelláriai papírt is kellett adni.

112 A sólyi papírmalom utolsó ismert mestere Haas fia, Joseph volt, aki 1847-ig folyamatosan dolgozott. Első szerződése két évre szólt, változatlan feltételekkel."

3 A későbbi szerződések nem ismertek. A vármegyei közmunkák 1845-ben történt összeírásában szerepel „Nyúl József, ki papírmalmot bír árendában, 3 napos megváltható gyalognapszámmal, majorsági hazátlan telepes".

1 Az apa rendelkezett házbérlettel: a sólyi perceptóriumban 1839-ben 1 ezüstforint házárendával; házától 18 nap kézi robottal, árendás földjétől 1 és 1/4 nap robottal tartozott."

5 A malom működésére vonatkozó utolsó adataink 1847-ből származnak. Ekkor a változatlan feltételek mellett kötött szerződés már csak egy évre köttetett Joseph Haasszal."

6 A papírkészítés valószínűleg 1851-ben szűnt meg."

7 1859-ben Csák Gábor balatonfüredi polgár ideiglenesen szerződést kötött az apátsággal az „elhagyott sólyi papírmalom" gabonaőrlővé alakításáról,"

8 de a terv nem teljesült."

9 A malomrom továbbra is az uradalom tulajdonában maradt. Ma a községi tanácsé. Az egykori személyzet létszámáról csak szórványos adatok vannak. 1821-ben özv. Keller in árendátorsága alatt nyolc papírkészítő dolgozott:

120 — Flórián Ignác mester, — Christian Keverstein (v. Kiserstain) első legény, evang., 1790—1822, — Carl Keverstein második legény, evang., 1781—1821, --Jacob Teitl legény, r. kath., 1763—?, — Nikolaus Weber legény, r. kath., 1753— 1824, — Johannes Haas legény, holland, r. kath. (későbbi árendás, 1823-tól mester), 1774—1857, — Joseph Rothwald (v. Rolvald) legény, — Csóka János legény, r. kath., 1764—1822. Ugyanekkor felsorolták a malomház egyéb személyzetét is, akik a papírkészítés dolgozói is egyben: — Masetti Anna szakács, — Szöllősi Antal kocsis, — Horváth Éva szolgáló, — Vágner Magda „kisebb szolgáló". Ekkora (1821-ben 12 fős) személyzetet, közöttük nőtlen, beszállott legényeket csak szakács konyhájáról lehetett ellátni. A kocsis is a papírmalom munkájában vett részt a nyersanyagok és készítmények szállításával. A szolgálók itt nem cselédként értendők, hanem a papírkészítés dolgozóiként; rendszerint ők végezték a rongy feldolgozását: a válogatást, vagdosást, mosást. További, más időpontban említett alkalmazottak: — Matthias Kalavits legény, r. kath. (J. Rittig idején, 1818-ban eml.),

121 — Jacob Gayert (v. Geyerl) 1821 és 1825 között dolgozott, „öreg",

122 — Leben Mihály legény, 1795 — ? (Flórián I. alatt),

123 — Tobias Strassner legény (J. Haas alatt),

124 — Carl Ensberger legény (J. Haas alatt), — Thomas Iliig legény, r. kath., ausztriai származású, 1799—1835,

[2i — Johannis Berger legény, r. kath., 1788— 1848.

125 Az 1828-as összeírásban

126 G. Attorf mellett 5 legényt (sodalis) említettek, 1847-ben pedig „Sólyban papír-gyár foglalkoztat naponkint 10 munkást". Kilenc személy saját kezű aláírását gyűjtöttük fel egykori iratokból, melyeket az alábbi sorrendben közlünk (11. ábra): 1. Joseph Politzer (papier Maister Maister),

128 2. Marianna Köhlerin, 3. Florian Ignatz (Arendator mp),

130 4. Caspar Attorf ÍPapier Maister Maister mp),

1

" 5. Johannis Haas, 6. Josephus Haas,

133 7. Joseph Rootwald,

134 8. Carl Ensberger (Papier gesell),

135 9. Tobias Strasner (Papier gesell).

136 A sólyi papírmalom készítményei közül hatvan eltérő vízjelű, típusú és alakú készítményt regisztráltunk, ill. ezek további variációit; a megismert sziták szitapárjával vagy deformálódott későbbi felhasználásukkal találkozva. (Lásd: függelék, ill. melléklet 44—103.) A papírok színvonala meglehetősen közepes, átlagos. Jóformán csak a postapapírok emelkednek ki, különösen a két Haas idején. A maga korában modernnek számító dupla velinszitával készített papírt legkorábban Keller idejéből, 1814-től ismerünk. Az ismert papíralakok szinte teljes skáláját produkálta a malom, köztük egy, máshol ismeretlen, extra méretet is; 480 X 410 mm. A mindenütt közönséges típusvízje.lek mellett feltűnően szép rajzolatú vízjelekkel is találkozhattunk: pl. egy velinpapír „ABBATIA ZIRCZ 1831" körfeliratos ciszter címerképével (fél lábon állva követ tartó daru, mint az éberség szimbóluma M.O.R.S. = Morimondus betűkkel); J. Haas ki577