A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hajnóczi Gyula: A balácai központi villaépület műemléki helyreállítása

HAJNÖCZI GYULA A BALÁCAI KÖZPONTI VILLAÉPÜLET MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSA A hazai római kori épületmaradványok sorában igen rangos hely illeti meg a balácai villát. Általános régészeti értékein túl ui. jelentős a romok fellelésének körülményei és időpontja miatt — tehát kutatás- és tudománytörténeti szempontból —, település- és építészettörténeti vonatkozásban, az alkalmazott szerkezetek változatossága következtében, és nem utolsósorban az itt talált társmüvészeti alkotások gazdagságáért. A villaépület központja volt a kb. 6 ha területet elfoglaló villagazdaságnak, amelynek mind a határfalai, mind különböző rendeltetésű épületei — a századelő régészeti-kutatási készségének a „szintjén" — ismerteknek tekinthetőek, s ezt a teljességet tekintve, az együttes provinciánkban egyedülálló. Maga a főépület tipologiailag a peristylium-villának és a porticus-villának az ötvözete, ami ugyancsak unicumot jelent a tartomány udvaros rendszerű villaépületeinek sorában. Az udvar kialakításának építészeti jellegzetessége, hogy a kerengőjét nem a szokásos, szabadon álló támaszsor övezte, hanem ablakokkal tagolt falazat, a körfolyosó tehát porticus fenestrata rendszerben került kivitelezésre. Bár a villagazdaságnak — feltehetően — önálló fürdőépülete volt, a főépületnek a főbejárat melletti helyiségcsoportja az effajta udvaros villák fürdőinek elrendezésére utal — ami ismét valami sajátos típusmódosulást, fejlődéstörténeti problémát sejtet. Sehol máshol hazánk területén meg nem maradt építéstechnikai értékeket képvisel a külső északi folyosó nagyméretű, boltozott fűtőcsatornája, több válaszfal favázas szerkezetű megoldása, központi praefurniuma stb. A villa mélyén elhelyezkedő apszisos főhelyiség, a tablinum nyugati oldalát kísérő keskeny folyosó helyzete italikus hagyományokat őrzött meg. S mindezekhez járul a pavimentális és a murális ékítmények sorozata: a tablinum mozaikpadozata — jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum földszinti kupolaterének manapság már oda nem illő járuléka — és még további helyiségek opus musivuma, rengeteg terrazzomaradvány, valamint annyi falfestményrészlet, amennyiből sok négyzetméternyi felület valós rekonstrukciója vált lehetségessé mind az udvarban, mind a belső helyiségekben. Az illetékes Bakonyi Múzeum vezetőségének megfontolt kezdeményezése, a vezető régész szakmaszeretete, avatottsága, valamint az anyagiakat biztosító hatóságok és szervezetek tiszteletet érdemlő lokálpatriotizmusa — mondhatom így is: bölcsessége — tette lehetővé, hogy mindezek a közelmúltig feledésbe merült — és összefüggéseikben ismeretlen, illetve általánosan nem tudatosult — értékek ne maradjanak véka alá rejtve, hanem országos hatókörű kulturális-didaktikai élményforrássá váljanak. A műemlékvédelem, a műemlék-helyreállítás lényegében aránykérdés: akkor sáfárkodik helyesen az e téren illetékesek összessége, ha az anyagi kultúra fejlődésének minden egyes szakaszára figyelve, egyegy történelmi korszak meghatározó jelentőségű reprezentánsait kezeli megkülönböztetett gondossággal, mert így válik a nemzeti-népi közösség múltjának láttatott összképe reálissá és igazzá. Nos, a balácai villagazdaság a hazai római kor kultúrájának vonatkozásában egyik ilyen együttese, ezért volt helyes és indokolt, hogy a vele való bánás, a szokványostól eltérően, nagyvonalúbban essék. Az újra meginduló ásatásokat követően a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Budapesti Műszaki Egyetem Építésztörténeti és Elméleti Intézete közösen programot dolgozott ki a villagazdaság műemléki helyreállításának lehetőségeit megvizsgálandó. Az átfogó jellegű elgondolások megvalósításának első ütemeként a központi épület helyreállítása jelöltetett meg, amelynek tervezését az Országos Műemléki Felügyelőség végeztette el a műegyetemi intézettel. Ezzel egyidőben megindult az ásatásokat és az üzemeltetést segítő létesítmények telepítése, a közút mellett parkoló létesítése, a vízellátás, az áramszolgáltatás biztosítása stb. A központi épület műemléki helyreállításának az alapelve adott volt: amennyiben az újra napvilágra hozott építészeti részleteknek időt álló oltalmat akarunk biztosítani, amennyiben a különböző helyekre áttelepített mozaikokat vissza akarjuk helyezni oda, ahonnan elszármaztak, és amennyiben a falfestmény-rekonstrukciókat eredendő architektonikus összefüggéseikbe kívánjuk visszaállítani — akkor az épületmaradványt teljes egészében le kell fedni. Mindezek azonban nem kisebb feladatot jelöltek ki, mint kereken 1000 m

2-nyi alapterület lefedésének a megoldását. A római kori épületemlékeink műemléki helyreállítási gyakorlatában ilyen nagy méretű védőtető létesítésére eleddig sehol sem volt szükség, mert ahol efféle igény felmerült, ott elegendő volt az épületek egy-egy szakaszának vagy egyegy helyiségének fedél alá kerülnie. Savariában 53