A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Rózsáné Lendvai Anna: Adatok Sümeg és Tapolca XVII–XIX. századi történetéhez, különös tekintettel a kézműiparra
3. ábra. A sümegi csizmadiacéh által 1814-ben adott bizonyságlevél (Veszprémi Bakonyi Múzeum) Abb. 3. Von der Sümeg-er Stiefelmacherzunft im Jahre 1814 erteiltes Zeugnis (Bakonyi-Museum zu Veszprém) hogy amikor a helytörténeti irodalom szomorú képet fest Sümegről, ezt figyelmen kívül hagyja. A kedvezőtlen helyzetre történt következtetések feltehetően azon alapulnak, hogy miként befolyásolta a lakosság gazdasági adottságait földesuruk fellépése. Biró Márton püspök ugyanis a régi szerződést megújította (1746. ápr. 26-án írja alá a Bosnyák-féle privilégiumot), ,,. . . az előbbeni megállapodásokban megnyugodott. . .", azonban a tapolcai Széchényi-féle ,,szabadlevelet" csak úgy hagyja helyben, ha 140 forint évi többletet fizetnek, és a dézsmát Sümegre szállítják. 55 Biró Márton ,,. . . ollyal adózások alá vetette, melyek szerek-számok nem lévén, minémüségüket nézve pedig a néhai szabad polgárt igen is meg alacsonéttván — minden Díszt, s meg elégedhetést el törülni látszottak Sümegről". Fél évszázaddal Biró Márton halála után írták e sorokat, mert az oligarchikus hajlamú püspök — uradalmát nagyüzemi gazdálkodássá fejlesztve — egyre több földet vett el a várostól. 56 Padányi Biró Márton püspök halála után a püspökök Veszprémbe költöztek, Sümeg és Tapolca csupán az uradalom árnyékába került. A Koller Ignác püspökkel 1768-ban kötött úrbéri szerződés újabb súlyos terheket rótt a sümegiekre. Ekkor a városban 248 jobbágycsalád 113 és 1/4 mérő vető gabonát használt belső helyen, 816 és 1/2 holdat birtokolt külső telken és 460 és 1/2 szekérre való rétet kezelt. 19 zsellércsalád élt a városban, akik évente 18 napi szolgálattal tartoztak és 1 forint helypénzt fizettek. 57 A 14 pontos szerződésben 58 a sümegiek vállalják a tizedet ,,. . . kukoriczábul, és mind őszi mind tavaszi, s egyébb veteményekbül, Bárányokbul, és méhekbül ... az Borbul . . .". Kötelezik magukat a ,,. . . levelek hordozássára . . .", a vadászatra ,,. . . midőn parancsoltatni fog . . .", a forspontra, aratás idején ,,kézi munkára". ,,Az mészárszék, halászat, vadászat, madarászat földes úri Regáliák lévén, ugyan azok tovább is a Mlgos Uraság részére fönt-tartassanak . . .", a korcsmáitatás Szent Mihály-naptól Szent Mártonig a városé, de ,,. . . az Uraság Borai, egész esztendő-által az vendégfogadóban, szokás, és Törvény-szerént follyanak . . .", és senkinek szabad nem lészen külső helyekrül icze számra, Contrabandum alatt, külső Borokat bé-hozni, úgy a Czéh-bélieknek is, congressusok alkalmatosságával, sem hordó, sem icze számra külső helyekrül Borokat bé-hozni szabad ne légyen". Kötelezik magukat továbbá, hogy a dézsmáláshoz ,,assistentia"-t, vásárkor strázsákat állítanak, a badacsonyi dézsmabort évente egy fordulóval Sümegre hozzák, „sátoros ünnepek" és a földesúr nevenapján illendő ajándékot adnak, s ha a 537