A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Rózsáné Lendvai Anna: Adatok Sümeg és Tapolca XVII–XIX. századi történetéhez, különös tekintettel a kézműiparra

képét megrajzolni. Bár összeírások maradtak fenn e korból is, de mert nem egységes szempontok szerint készültek, csupán hozzávetőlegesen állapíthatjuk meg, hogyan, milyen mértékben nyomorodott el népességük. Az összeírások iparosokról meg sem emlékeznek, így ipartörténeti szempontból nem használhatók. Sümeg már a középkorban is püspöki birtok, Tapolcát 1554-ben adták bérbe a lövöldi karthauziak a veszprémi püspöknek. A bérbeadást a király 1557-ben erősítette meg.

21 Sümeg XVI. század végi, XVII. század eleji lakosságáról a rovásadó-összeírások alapján a következő adatok állnak rendelkezésünkre. 1564: 5 adófizető, 3 szolga, 5 zsellér, 2 menekült nemes, 6 egyéb porta, 1584: 3 adófizető, 9 zsellér, 22 szolga, 5 puszta telek, 1598: a püspök 10, a menekült zsellérek 5 ház után fizetnek, 1609, 1610, 1612, 1613: mindössze 1/4 adófizető telek, 1618: 1/2 adófizető telek; 13 telke van a szabad királyi hajdúknak.

23 A lakosság a XVI. század végén a vár védelme alá húzódva a várhegy nyugati lejtőjére telepedett, tagjai főleg a várban szolgálatot teljesítő katonák, zömmel hajdúk és családtagjaik.

24 A XVI. század végétől a veszprémi püspökök Sümegen laknak. Jelenlétük a város megerősödését jelenti. Tapolca XVI. század végi, XVII. század eleji lakosságára vonatkozóan a rovásadó-összeírásokból a következő adatokat ismerhetjük meg. 1554: 17 adófizető telek, 1564: 17 adófizető, 3 szegény, 8 zsellér és a malomnak 3 adófizető telke van,

25 1584: 2 1/2 adófizető, 16 szegény és zsellér, 13 szolga és szabados, 11 újratelepített és 34 puszta telek, 1598: a veszprémi püspök szabad jobbágyainak 51, a plébánosnak 10 háza van, 1609: 9 adófizető, 1618: 2 adófizető, 11 puszta, 2 szabados, 14 ház felégetve Szent György ünnepe körül.

26 1553-ban Tapolcán a templomot palánkkal vették körül.

27 Néhány évvel később, 1561-ben a török ki-be járt Tapolcán, és ott huszárvárat akart építtetni.

28 1587-ben Tapolca a ,,Tihan épületire députait faluknak" sorába tartozik.

29 Sümeget 1656-ban Széchényi György püspök fallal építtette körül, s erről a falról jegyzi meg Ádám Iván, hogy 1879-ben még állt. A fal 9 m magas, 1 m széles volt, 3 oldalról kerítette be a várost, a negyedik oldalával a várra dőlt.

JU Ettől az időtől tekintjük Sümeget Zala megye egyetlen biztonságos, valóban védett városának, s éppen ezért itt tartják az 1660-as évektől a megyegyűléseket is.

31 Tapolca 1656-ban püspöki mezőváros lesz, megindul az újranépesedés, a szabad hajdúk telepítése.

32 Széchényi György püspök „szabadlevelet" ad a városnak, amelyben kinyilatkoztatja az újratelepülőknek, hogy ,,. . . azon szabadságban fogjuk tartani, mind mi, mind pediglen utánunk való következő püspök, az mely szabadságbán vannak és tartatnak más Véghelyekben ezekben hasonló szabad legények". Szabadalmaikat részletezi is: ,,. . . semminemű paraszt munkákra és robottára s szolgálatra nem kényszerítjük eőket, se most, se ezután soha . . . mint másutt a szabad legények, úgy eők is szolgállanak fegyverekkel. És szabad legyen nékik ezen városban házukat, majorukat, kerteket csinálni, szőlőhegyeit, határát ezen városnak és földét élni, szintén mint az itt való jobbágyok élik, az egy Dézsmán kívül semmit tőlük ne adjanak".

33 Hasonló kiváltságlevelet kap a sümegi vár alatt megtelepült lakosság 1643-ban Bosnyák István püspöktől. A privilégium a ,,. . . Sümeg városban lakó tisztelt nemes és agilis lovas valamint gyalogos katonák részére" szól. A török veszély miatt már korábban itt letelepedett nemes és nem nemes katonák (agilisok) régebbi kiváltságait (házukra, szántóföldjükre, szőleikre, kaszálójukra vonatkozó tulajdonjogokat, beleértve az eladási jogot is) erősíti meg. Természetesen mindezt az uradalom keretein belül, a földesúri úriszék joghatósága alatt.

34 A portális összeírások adatai — hogy az összeírok egyáltalán adózóképesnek találták városainkat — egyértelműen bizonyítják, hogy a vérzivataros XVII. században a sümegi 1643. és 1656. évi privilégiumok következtében megerősödött mezővárosok jelentik csupán a létfeltételeket. A vár biztosítja a védelmet, a katonáskodás viszont gazdasági és jogi felemelkedést jelent a jobbágyok számára. Sümeg katonai fontosságát bizonyítja, hogy oppidum privilegiatum jogállását 1643-at követően, 1768-ig, minden püspök megerősíti.

35 Mindezek alapján mondhatjuk, hogy Sümeg és Tapolca mintegy szigetet jelentett a végigdúlt Zalában, hiszen egy 1658-ból származó rectificatio portarum szerint Tapolca vidékén 13 község teljesen elpusztult, míg ugyanebben a városban csak 7 ökrös, 21 gyalogjobbágyot és 41 hajdút találtak.

36 Iparos népességre Sümeg vonatkozásában utal néhány szórványadat. A vár feltárása és helyreállítása során felszínre került edény-, kályhacsempe- és kályhaszemtöredékek fejlett fazekas-, kályhásiparra engednek következtetni.

37 Számításba kell venni, hogy Sümegen a földesúr ittlakása folytán ún. urasági kézművesek is tevékenykedtek.

38 A két városban és környékükön élő népesség ellátása iparosok tevékenykedését tette szükségessé. Ezt bizonyítják a XVII. századi céhalakulások. A zalai mezővárosokban a céhalakulás a XVII. században két periódusra osztható: az első az 1630—40-es, a második az 1680—90-es évekre esik. A céhek ekkor kérik vagy kölcsönzik a privilégiumokat. Két mezővárosunkban azonban az 1611-ben alakult sümegi vegyes céh és az 1642-ben alakult csizmadiacéh kivételével a céhek a század 70—80-as éveitől alakulnak.

39 A céhalakulások alapján az iparok milyenségét vizsgálva, meg kell állapítanunk, hogy az általában nem tér el a többi Zala megyei mezővárosétól. A céhtörténetben számtalan példa van a céhalakulásnak arra a módjára, hogy a város mesterei más város már korábban megalakult céhé533