A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Rózsáné Lendvai Anna: Adatok Sümeg és Tapolca XVII–XIX. századi történetéhez, különös tekintettel a kézműiparra

RÖZSANÉ LENDVAI ANNA ADATOK SÜMEG ÉS TAPOLCA XVII—XIX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÉZMŰIPARRA i. Zala megye mezővárosai XVII. századra viszszanyúló, 1848 előtti céhes ipara fejlődésének és céhes életének feltárása érdekében folytatott kutatásom

1 a megye történelmi területére terjedt ki. így felölelte Zala megyének Veszprém megye és Zala megye 1950. március 16-ával megállapított,

2 majd 1978. december 31-ével történt módosítása

3 szerinti határain kívül eső Sümeg és Tapolca céhes iparát is. A jelenlegi Veszprém megye múltjának feltárásához kíván e tanulmány adalékul szolgálni a területén fekvő két város céhes iparára vonatkozó korábbi és újabb kutatási eredmény közrebocsátásával. A két város földrajzi fekvése, egymástól — légvonalban — mintegy 15 km távolsága, táji, környéki adottságaik, sorsuknak a történelem során alakulása, gazdasági, jogi, valamint lakosságuk társadalmi helyzetének hasonlósága s — mint látni fogjuk — kézműiparuk rokon vonásokat eredményezett. Vizsgált korszakunkban Sümeg és Tapolca mezővárosok voltak. A mezőváros — mint a feudális kori Magyarországnak a régebbi jogtörténetírás által kellően meg nem világított intézményét — vizsgáló dr. Csizmadia Andor

4 a mezőváros meghatározásánál az elnevezés nyelvi jelentéséből indul ki, megállapítva, hogy az földművelői környezetből kinövő önkormányzati egységre utal, amelynek jellege falusias, már a középkorban piaca van és több-kevesebb kézműves lakosa volt. A XVII. században a körülkerített városokkal szembeállítva használják a mezőváros kifejezést, s azt értik rajta, hogy nincs fallal körülkerítve, mintegy a mezőben áll. Az ilyen település latin elnevezése: oppidum, a középkori magyarországi latihság sajátlagos kifejezése, a XV. században válik általánossá. Ugyanakkor még a XVIII. század elején sem egységes a latin megnevezés, mert a nagyobb mezővárosokat sokszor ci vi fásként is említik. A XVIII. század elején bekövetkező viszonylagos konszolidáció során újból rendeződő igazgatási területi egységek közé tartozó mezővárosokat dr. Csizmadia Andor földesuruk, illetőleg történeti kialakulásuk szerint csoportosítja. Egyik változatként jelöli meg az egyházi földesúri mezővárosokat. Ezeket jogállás szempontjából privilegizáltakra és nem privilegizált, contractualis mezővárosokra osztja fel." Előbbieknek a királyi vagy király által megerősített földesúri privilégiumokkal rendelkezőket nevezi, míg az utóbbiak abban különböztek az egyszerű jobbágyközségektől, hogy a földesúrral kötött szerződés szerint vagy a földesúr engedélyével szolgáltatásaikat kollektive teljesítették, s általuk választott tisztviselőikkel intézhették a nekik átengedett ügyeket.

5 A nem privilegizált mezővárosok és földesuruk között létrejött megállapodások alakja és megnevezése azonban csak később állapodott meg. Ennek egyik példája éppen a sümegi vitézlő néppel Bosnyák István veszprémi püspök, mint földesúr által 1643-ban kötött contractus, amely privilégiumlevél alakjában jött létre,

6 s emiatt e contractust a későbbi évek során visszatérően privilégiumként is említik. Az egyházi mezővárosok közé tartozott a veszprémi püspök földesúri hatalma alatt állott Veszprém, (amelynek egy részében ugyan a káptalan is földesúr volt), valamint Sümeg és Tapolca.

7 A két város helytörténetére vonatkozó irodalom igen kevés. Sümeg viszonylatában alapvetőnek kell tekinteni Ádám Iván kutatási eredményeit feltáró és rendszerező összefoglalását.

8 Ez azonban a település fejlődésének — a szerző kora szerinti történelemszemléletnek megfelelően — fontosnak tekintett eseményeit csak a XVIII. század végéig ismerteti. Az ezt követő időszak utánra pedig csak azt a megállapítást tartalmazza, hogy a község irattárába tartozóan a XIX. század elejétől „számtalan irat van, amely a város gazdászati, társadalmi, pénzügyi és nevelési viszonyairól világos képet nyújt".

9 „Tartalmukról máskor."

10 Erre azonban nem került sor. Csak két, sümegi vonatkozású régebbi művet említ Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába с munkájában." Az újabb kutatási eredményeket Koppány Tibor és Kozák Károly ezeket közreadó publikációiból s ismeretterjesztő összefoglaló munkájukból ismerhetjük meg.

12 Régebbi feldolgozások találhatók a dr. Bodor Antal összefoglalásában megjelent bibliográfiában.

13 Tapolcát illetően nemcsak egy, teljességre törekvő monográfia, de a résztanulmányok hiánya is megnehezíti a kutató munkáját; ezen legfeljebb csak az 1930-as években megjelent — elsősorban a földrajztudomány oldaláról megközelített — két dolgozat segíthet.

14 A sümegi mezőgazdasági termelésről kapunk részadatokat az ottani uradalom XVIII. századi majorsági gazdálkodását ismertető tanulmányból.

15 A sümegi ipart illetően egy néprajzi aspek531