A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

vidéken dolgozott. Veszprémbe csak akkor költözhetett, amikor 1824-ben megvette Monarell Józsefnek a ,,Bohém völgyre lemenő utcában" levő, Mándi János nem tobak és Kocsi Horváth Sámuel főszolgabíró „puszta fundusa" közötti házát, 800 Ft-ért. A ház azonban távol esett a Séd vizétől, ezért hamarosan, már 1825 elején elcserélte 190 Ft ráfizetéssel Szabó Ádám magyar varga házával. Ez volt az Ürkút melletti ház, Fridrik János és Czvekk János muzsikus háza között. Házának a cserelevélben feltüntetett topográfiai meghatározása, hogy ti. Fridrik János és az Úrkút szomszédja volt, teszi lehetővé, hogy Halasi József ingatlanának közvetlen közelében kialakult tobakházcsoportot is az Úrkút, ill. az Úrkúti Malom és az Úrkút utca környékére helyezzük. Hollósi Mihályról 1815. évi céhbe állásán, házvételein és Boronyai Anna, nem tobakcsaládból származó feleségén kívül semmit sem tudunk. A céh jegyzőkönyvben szereplő Hollósi Józsefről is, aki talán testvére lehetett es bizonyára már Mihály beköltözése előtt Veszprémben lakhatott, csak annyit, hogy 1817^ben szolgálómesterré választották. A két Hollósi volt megalapítója a 19. század egyik legjelentősebb tobakdinasztiájának. A családról, mint több ház állítólag gazdag tulajdonosáról, emlékezik meg a Veszprémi Hírlap már említett cikke. Utolsó iparos tagja Hollósi István a 19. és a. 20. század fordulóján még tobakmesterséget tanult, de lakatos lett. Ö mondta el emlékeit a veszprémi tobakmesterségről e tanulmány írójának. 5. ,,A Kis Kapura íöljáró vároldalban" Az eddig előfordult tobakházak egyikét sem helyezhetjük a mai Tobak utcába. Mind közelebb voltak a Sédhez. Az ismert tobakházak közül csak a Frankovics Jánosék által lakott kőházacska épült a ,,Kis Kapura föl járó vár oldalban". Frankovics János 8—10 évvel lehetett idősebb öccsénél, Miklósnál. A céhiratok inaskoráról nem tesznek említést. Feltételezhetjük, hogy mint Miklós, ő is legényként vándorolt Horvátországból Veszprémbe. 1769-ben vagy 1770 elején állt céhbe. Felesége, Karó Judit nem tobakcsaládból származott. Tíz évig, haláláig élt vele a kis házban, amely csupán ,,egy bötsületes" szobából, kémény nélküli, tehát füstös konyhából és egy műhelynek is használt kamrából állt. Két kisgyermekükkel Jánossal és Ferenccel elég nyomorúságos életük lehetett itt, hiszen még a kis ház sem volt az övék, valószínűleg az asszony rokonaitól bérelték. Anyagi helyzetükre jellemző házuk bútorzata és az a néhány ingóság is, amit mindkettőjük halála után, az asszony első, majd második házasságából született gyermekei miatt 1790-ben írtak össze. ,,Vagyon egy rozzant fekete ágy — olvassuk az összeírásban — abban található 4 avét vörös sujtásos vánkos, két hasonló avét párna és egy avét tarka dunyha, fejér sujtásos fölső lepedővel edgyütt, két vörös és egy fejér sujtásos abrosz, már viselt, egy rossz asztal, egy fekete láda, almárjom, egy vas fazék, egy rossz gereben, két lyukvágó és három széles kapa, üllő, kalapáts, egy rozzant fahátú szék, egy viselt zöld mente férfinek való és egy Biblia". Nem valami jelentős szerzeménye tíz év munkájának, még akkor sem, ha tekintetbe vesszük elhasználódásukat. Az ingóságokon kívül egyetlenegy, 10 Ft értékű kis szőlőt vett csupán Frankovics János és csináltatta meg 60 Ft-ért a ház megrongált fedelét. Pedig semmiféle olyan adat nem maradt fenn, amelyből arra következtethetnénk, hogy mint öccse, Miklós és unokafivére, Ferenc, iszákos vagy könnyelmű ember lett volna. Peres ügyeiről egyáltalában nem tudunk. Inast nem nevelt. Legényt kétszer szegődtetett. Szolgálómestersége után 1780-ban az atyamesterségig jutott el. Ebben az időben már volt úgy, hogy öten laktak az egyszobás aprócska házban: a házaspár, a két kisgyermek és a tobaklegeny. Frankovics János 1780-ban bekövetkezett korai halála után felesége még két évig fizetett a céhnek kántorpénzt, de nincs semmi nyoma annak, hogy akár egyetlen inast vagy legényt dolgoztatott volna. „Bizonyos — női — viseletben szükséges ruházatot varrogatott". így próbált gondoskodni gyermekeiről. Kuncsaftjai közül Majtényi Mártonné s Győry Imréné nevét ismerjük. A tobakmunka csak akkor indult meg újra a műhelynek is használt kamrában, amikor Molnár Mihály tobaklegeny 1785-ben feleségül vette a legalább már 30-35 éves özvegyet és céhbe állt. Előzőleg 7—8 éven át jó néhány mesternél volt legény, többek között Lalkovits Jánosnál, Hideg Lászlónál és Frankovics Miklósnál. Lehet, hogy éppen Frankovics Miklós közvetítette sógornőjével a házasságot, ami ha nem is jelentett valami jó partit Molnár Mihálynak, mégiscsak megoldotta hányatott legényéletét és biztosította mesterségének legszükségesebb feltételeit, öt évig élt együtt Karó Judittal. Ez alatt az asszony neki is szült két gyermeket a két másik gyermek mellé: Mihályt és Józsefet. Molnár Mihály valami kis pénzt gyűjthetett legénykorában, de lehet, hogy már mesteridejének legelején is eredményesen dolgozhatott. Kifizette az időközben megvett házon a 100 Ft adósságot, a ,,Kü kép alatt" 60 Ft-ért egy borsóföldet vásárolt, a Frankovics János kis szőlője mellett, az „almádi promontóriumon" pedig még egy „öreg szőllőt" 80 Ft-ért. Igaz, hogy az ingatlanokért még némi tartozása maradt. De amellett kiegészítette lakásuk rozzant bútorzatát egy „új diófa asztallal, körülötte két hátsó paddal". Lerongyolódott ágyneműiket egy dunyhával, „három vörös sujtásos vánkossal és egy hasonló párnával"; viseleti ruháikat egy „fejrevalóval", konyhai és egyéb házi felszerelésüket „rostélylyal, tűzfogó lapitzkával, vasmatskával, furukkal, vonyókéssel", végül a műhelyt, a „tobakmesterséghez szükséges minden féle instrumentumokkal", közöttük „egy leásott meszes hordóval". Ügy látszik, sertést is tarthatott az udvaron levő ,,hidas"-ban. Pedig legény nélkül, csupán egy-egy inassal dolgozott. Egyetlenegyszer, 1788-ban próbálkozott legényszegődtetéssel, de ez sem sikerült 527