A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

Iával és gereblével", végül pedig ,,egy száll puskával". Ezt az egész szerzeményt 1829-ben 279 Ft 38 kr-ra becsülték, Garas Ferencével együtt mindössze 755 Ft 59 kr-ra. Nem valami nagy „vagyon", különösen ha tekintetbe vesszük, hogy két, se nem iszákos, se nem könnyelmű tobakmester közel 30 évi munkájának eredménye. A 30 évből 25 Dékán Józsefre esett. Eddigi sorsa jellemző példája annak, hogy minden igyekezet és a legóvatosabb gazdálkodás mellett is (hitelezők még nem szorongatták, egyszer sem volt árverése), mire jutott az a tobak, aki szegény özvegyet vett és egy később vásárolt kis kert hozamán kívül csak mesterségéből élt. Szűkös anyagi helyzete nem gátolta abban, hogy jelentősebb céhtisztségeket kapjon. 1812— 1814-ig atyamester, 1824—1825-ig céhmester. Egyébként Dékán József talán vihette volna valamivel többre is, ha nem kerül viszonylag sok pénzébe a gondoskodás mostohafiáról, Garas Jánosról. A fiú nála tanulta a tobakmesterséget és szabadult 1810-ben. Nem maradt mostohaapjánál, Fehérvárra ment legénynek, majd katonának állt. Kádártán és Pesten katonáskodott, valamivel 1830 előtt állhatott céhbe. Ez alatt az idő alatt Dékán József többször is támogatta pénzzel: ,,börvételre" fehérvári legény korában 50 Ft-tal, ugyanitt ,,adósságába" 85 Fttal, kádártai katonáskodásakor 15 Ft-tal, ,,mikor a regimenttel Pestre ment," 21 Ft-tal, ,,a pesti lágerba" 50 Ft-tal, ,,obsittya" kiváltására 60 Fttal és végül céhbe állásakor 50 Ft-tal. Ez összesen 321 Ft-ot tett ki, többet, mint amennyire Dékán József egész szerzett vagyonát becsülték. Ennek ellenére 1829-ben peres úton újra követelte örökrészét. Ekkor készült a konscriptió, amelyből Garas Ferenc hagyatékát és Dékán József szerzeményeit megismerhettük. Ekkor állapították meg a deputátusok, hogy Garas János az atyai jussából már többet vett ki, mint ami megillette volna. Mindezek után megpróbálták ,,az atyafiságos és barátságos osztályt", de semmire sem mentek, mert ,,az rossz nyelve az Garas Jánosnak annyit beszélt, hogy nem győztek arra elegendő képpen meg felelni. A szája teli volt hazugságokkal". Tagadta, hogy bármit is kapott volna. Az az írás ugyanis, amelyben egy tanú jelenlétében korábban elismerte, sőt ,,saját keze írásával meg erősítette", elveszett. Tagadta, hogy bármit is kapott volna. De hiába tagadott, az alperes mostohaapa megszerezte az egykori tanú új igazolását, és az eldöntötte a per sorsát. A per után az akkor már kb. 55 éves Dékán József még 11 évig élt. Felesége, N. Deli Zsuzsanna — valószínűleg azonos Garas Ferenc özvegyével — 1832-ben halt meg, miután — nem tudni mikor — neki is szült egy szintén József nevű fiút. 17/. Dékán Józsefről azonban származásán kívül alig maradt fenn egyéb adat. öreg Dékán Józsefnek amúgy is igen szerény vagyoni helyzete valószínűleg felesége halála után kezdett nagyon megromlani. A 60 éve felé járó mester bizonyára nem bírta már a nehéz tobakmunkát és az ezzel járó beszerzés és értékesítés gondjait. Adóhátraléka növekedett, szorultságában kénytelen volt nagyobb kölcsönt felvenni egy bizonyos Krauss Jánostól. Amikor 1841-ben 65—66 éves korában meghalt, a város 56 Ft 50 kr adóbeli tartozása miatt elárvereztette házát. Édesfia, ifj. Dékán József vette meg 354 Ft-ért. Ebből térült meg a városnak az 56 Ft 50 kr. adótartozás, 27 Ft 28 kr. temetési költsége, valamiféle „polgári ruháért hátrahagyott 3 Ft 34 kr. tartozása", az exekútióval kapcsolatos ,,diurnumokért az össze írással együtt járó 8 Ft" és végül a 3 Ft ,,dobolási költség". A megmaradt 255 Ft 25 kr.-t a hitelező Krauss János részére az uradalmi fiskálisnál helyezték letétbe. A Garas Ferenc-féle kis kőház további sorsáról még csak annyit, hogy az exekútió után Garas János ismét követelte a neki járó részt. Mivel a ház vételárát teljes egészében lefoglalták, most féltestvére, ifj. Dékán József ellen indított pert. öreg Dékán József szomszédságában, a házcsoport legutolsó házában 1816-ig Czuker András élt. Nem volt tobak. A tobakmester Tücsök Antal (nevét a céh jegyzökönyveiben Trücsöknek meg Prücsöknek is írják) 1814-ben történt céhbe állása után két évre vette meg tőle, 700 Ft-ért. Bognár Anna volt a felesége, valószínűleg a két Bognár Fülöp József tobakmester (apa és fia) hozzátartozója. Vagyoni viszonyait az egy házán kívül nem ismerjük. Munkakörülményeit sem. Céhtisztségeiről is csak annyit, hogy szolgáló- és bejárómestersége után 1824—1825-ig atyamester. Ekkor, 1824-ben örökítették meg nevét és atyamesteri tisztségét a legénycéh korsaján. Dolgos ember lehetett. Nyilván azért kérte 1820-ban a várostól, hogy mestersége folytatását akadályozó polétás és vásárbíró tisztségét pénzen megválthassa. Peres ügyeiről nem tudunk. 1825-ben már nem szerepel a céh jegyzőkönyveiben. Az egymás szomszédságában levő telkeken épült tobakházcsoport egészen közel kellett hogy legyen ahhoz a néhány másik tobakházhoz, amelyet az egykori írások az Úrkút, ill. az Ürkúti Malom mellett és az Úrkút utcában említenek. Az Úrkútnál két tobakmester élt. Dombai György bizonyára már akkor költözött ide, amikor 1800 januárjában céhbe állt. Életkörülményeiről nagyon keveset tudunk. Céhbe állása előtt, 1798-ban legény Szabó Imrénél, 1799ben Halasi Józsefnél. Szegény sorsú mester lehetett. 11 év alatt egyetlen inast sem nevelt, legényt is csak egyszer, 1803-ban szegődtetett. Kis házát, melynek szomszédságában akkor Kastál László és Vági János nem tobakok laktak, céhbe állása után hét évvel, 1807-ben adta el Fuchs István tímárnak, 390 Ft-ért. Az utolsó, róla szóló adat szerint 1811-ben már kántorpénzt sem tudott fizetni. A másik, Úrkútnál levő ház közös szerzeménye az 1755-ben született és 1774 óta mester Tósoki Ferencnek, meg a nem tobakcsaládból való feleségének, Undi Katalinnak. Tósoki Ferenc a módosabb tobakmesterek közé tartozhatott. Harminc évig folytatott mesteri működése alatt hét inast nevelt és tizenkilenc éven át tizenöt legényt szegődtetett. Volt olyan esztendő, nem is egy, amikor két inast vett fel egyszerre, és mellettük még 524