A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje
körül fogvánn a' Szent Asztalt, communikáltak". Utána házasságkötési szertartás zajlott le, zsoltárokat énekeltek és „végre minekutánna a' Kántor Deákok ezt az Éneket: Isten tartsd meg Ferentz Királyt", majd „kitakarodott a' Gyülekezet és Vége lett az Isteni Tiszteletnek". 34 Az egybegyülekezett ünneplők sokasága oly nagy volt, hogy nem fértek be mindnyájan a templomba, ezért kívül, „egy e' végre készült Leveles szín alatt, a' Templomba bé nem fért sokaságnak mondott Nagy Tiszteletű Ángyán János Consistorialis Assesor, Tractuális Nótárius, és Veszprémi Prédikátor Ür" ünnepi prédikációt. i;> Ekkor egy „jelenvolt Úri Ember, a' ki inkább szereti magát a' Jótételbenn gyakorolni, mint Nevét kihirdettetni", vállalkozott a prédikációk kinyomtatására. 36 A templom elkészülte és a felszentelési ünnepség után, 1832. április 4-én egyházközségi ülésen felülvizsgálták az építkezés költségeit, a bevételeket és a kiadásokat Somogyi Károly építtető kurátor „Számadó Lajstroma" alapján. 5 Az építkezések összes költsége 28 563 forint 54 krajcárt tett, melyet teljes egészében fedezett a bevétel. 38 A templom építésének költségeit összeadó egyházközségi tagok, tehát a füredi református hívek névsorának elemzése tanulságos forrásanyagnak tekinthető.' 39 Ebből kiderül, hogy 336 adakozó nevét őrizte meg az 1826 és 1830 között vezetett nyilvántartás. A nevek között csak elvétve található idegen hangzású, nem magyar név. Az adakozók tíz százaléka Somogyi nevű volt, az Üjheli családnév 6% -ban, a Bertók, a Horváth, a Szabó és a Varga név 5-5% -ban fordul elő. E családnevek a füredi reformátusok több mint egyharmadát képviselik. Gyakori még a Bálás, Csizmazia, Gyenis, Győríi, Kenyeres, Kiss, Kováts, Kutasi, Pálfi, Tóth, Vass, Vörös név is. 40 A templom történetére adat még a nagyharang elkészíttetéséről szóló szerződés. ' 1846. június 21-én Pesten Schandt András harangöntönél megrendeltek egy 10-11 mázsa súlyú harangot azzal a kikötéssel, hogy 1846. július 25-re el is készíti. Az új templom elkészülte után még 1855-ig az egyházközség tulajdonában maradt a régi imaház, melyet május 30-án, kétezer ezüstforintért eladtak a balatonfüredi zsidó hitközségnek. A szerződés szövegében rögzítették, hogy az imaház 184 és fél négyszögöles telken fekszik és különálló tornya van. 42 A TEMPLOM ÜLÉSRENDJE A templomi ülésrend nem régi eredetű, mert a középkorban még nem voltak padok a hívek számára, ugyanakkor a szertartást végző papságnak ősidők óta kijelölt ülőhelye volt. A püspöki, a káptalani, a szerzetesi templomok kórusában (szentély!) már a középkorban padok, székek és stallumok szolgáltak ülőhelyül. Ezzel egy időben világiak is készítettek maguknak állandó ülőhelyet, de ez a korai középkorban csak az alapítóknál, a kegyuraknál fordult elő. A középkor végétől kezdve, még inkább a polgárosodással, valamint a reformáció terjedésével, a liturgikus cselekményekben aktívan részt nem vevő hívek is ülőhelyhez jutottak. 43 így a barokk kor templomai már megteltek padokkal. A római katolikus kánoni jog a liturgikus kultusz jogrendjén belül foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az ülésrend előírja a nemek szétválasztását (c. 1262. paragrafus 1.): „A törvény szerint a templomban a férfiak és nők számára egymástól elkülönített ülőhelyeket kell kijelölni. Ezeréves szokás szerint nálunk a férfiak ülnek a leckeoldalon, a nők az evangéliumoldalon. Falun még e régi szokás fennáll, de városon sajnos, már régen kiment a külön elhelyezkedés a divatból." így ír erről Bánk József kiváló kánoni jogi szakértő. 44 A templomi padok használatáról szóló fejezet (c. 1263.) szerint a hívek megkülönböztetett elhelyezkedése (kasztok szerint, szegény, gazdag) idegen az Egyház szellemétől. Az állami vagy községi vezetőségnek külön helyet kell biztosítani, a kegyurakat pedig külön tiszteleti hely illeti meg a kegyúri templomukban. Egyéni vagy családi padok birtoklásához a helyi ordinárius engedélye szükséges, de ez csak akkor kapható, ha a hívek kényelmes elhelyezéséről kellőképpen gondoskodtak (c. 1263. paragrafus 2.). A református templomokban kialakult szokás nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint a katolikusoknál, mert az úrasztalát körbeülő hívek számára a székeknek nevezett padokat is úgy kellett elhelyezni, hogy azok a szent cselekményt végző lelkész és az úrasztala felé irányuljanak. Szükségessé vált, hogy az istentisztelet méltóságának megfelelő, megszabott rendet foglaljanak írásba. Ilyen írásos, múlt századi ülésrend csak elvétve maradt fenn. Újabban Lackovits Emőke rekonstruálta a köveskáli református templom egykori ülésrendjét egy 1929-ben feljegyzett alaprajzi ülésrend és a hívek visszaemlékezései alapján. 40 Balatonfüreden 1863. július 20-án jegyzőkönyvileg rendelte el az egyházközség vezetősége az ülésrend összeállítását, melyet az 1864. január 6-át követő időben dolgoztak ki, és február 9-én írták alá a presbiterek és Somody Dániel füredi lelkész a mindenkire kötelező rendelkezést. 46 A füredi ülésrend a templom keleti oldalán 10 padot (széket) 134 férfi számára tart fenn. A nyugati oldalon 7 pad szolgál 95 férfi számára, valamint a torony előtti részen a mesteremberek padja fenntartva 21 férfi részére, továbbá a mögöttük lévő pad 7 férfié, végül a torony alatti rövid pad 3 férfi nevére íratott ki. A férfiak összesen 261 ülőhelyet kaptak (1. ábra). A nyugati oldalon 8 padot tartottak fenn 104 nő számára, ezenkívül még itt van a helye az első padban a lelkésznőnek és leányainak. A keleti oldalon 13 pad szolgál 192 nő számára (1. ábra). E dolgozatnak nem célja, hogy vizsgálja az összefüggést az ülésrend és az egyházközség tagjainak társadalmi tagozódása között, de egyértelműen megfigyelhető, hogy három és fél évtizeddel később sok ismerős névvel találkozunk, akiket az adakozók névsorából ismertünk meg. Az ülésrend határozatát aláíró, jóváhagyó tisztségviselő presbiterek nevei: Dómján, Varga, Bedegi, Ûjheli, Sebestyén, Somogyi, Vörös, Kutasi, Kenyeres, Siskei, Pálfi, Horváth, Tóth családnevek, s közülük csupán a Dómján új keletű, a többi a 477