A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

örök jók. Kik után fiaim tüstént indullyatok, szemes kereséssel mindent föl dúllatok, már föleit hágván gyorssan az hegyeknek, már futván pusztáit az hosszas völgyeknek. Gratianus Felséges Királunk! íme talpon állunk: parancsolly s ezennel minnyájan szolgáltunk ezen esetedért, kit nagyon sajnállunk vándorló latrokon mingyárt boszút állunk. V. Kimenet Andrapodista. Hallhatattlan vakmerőség! meg magyarázhatatlan maga hittség! méltóságát felségének, tsuda voltát hatalmának, véghetettlenségét birodalmának nyilván nem hallottátok ah bujdosó férgek Andrapodistának, fogadom ezen napon ismerni fogjátok ki légyen Andrapodista, kinek lábaihoz égh s feldnek állattya fejenként térdeplik sűrűnn mint borosta, mivel menedék hel, ezen fölség ellen nem volt és nem is lészen, azért kiki jelen. Hová tehát büdös bábok? Kelepszéji Andrapodistának el kerülhetettlenek s nagyok. . . . Üregiben rejtekeztek é sürü erdőnek? Ura Andrapodista minden szegletének. Közepére hattok a széles Tengernek? Parancsol Andrapodista a vizeknek. Függ minden hatalom Üri birodalom meg másolhatattlan végezésétül ezen nemes Szívnek, pulsatur ad portám et respondet Andrapodista: Szabad. VI. Kimenet. Andrapodista. Gratianus Amarilis Gratianus Szerencséssen éllyél kegyes fejedelem! az el reppent préda ezennel itt terem. Amarilis éppen nem lesz ebben semmi késedelem, bátor azt mondhatom, vala némely jelem. Andrapodista Ebben nincs kétsége Andrapodistának, mert ereje terjed messze hatalmának. Gratianus Nem részesül ebben semmit a szerencse. Amarilis Szemeskedésünknek e kívánt gyümölcse. Andrap. Hogy hogy kedves Fiam? terjezd ki bővebben, örömmel halgatlak, mert vagy nagy kedvemben. Gratianus Bölcs végezésedet leg ottan hogy érténk, mint a sebes sólyom az erdőben kelénk, meg alván közepén felső ligetének, föl osztánk részekre köztünk kinek kinek. Amarilis Vidámult serege az ékes Músáknak, el érkezett neme a gyenge nymphaknak, illattya meg üte virágzó Flórának, kívánt jelenése hallaték svadának. Gratianus Ismét Te hajmáczban vagy, meg kell vallanod, mert a mi szívedben van csak azt faggatod, nem, pedig hogy kotszkán áll szerencsénk látod, mellyet, ha ball lészen, későn de meg bánod. Andrap. Térgy visza jó Fiam beszéded Czellyára, Amarilisnek az hioság jó hasznára légyen, mivel annak különös sáfára, az illyen érdemnek tsekély az eö ára. Gratianus mely engem illete szélét az erdőnek, meg vizsgáiiám gyorsan, végre némely hegynek gyökerére jutván a nyájokra lépek a Juh pásztoroknak, kiket így szólléték: leg kedvesb Barátim talán szolgálhattok, hogy ha ezen helyen sok utat mulattok, vallyon némelly iffjak nem mentek é erre? ha ügy vagyon, kérlek, mongyátok meg merre? Koridon szóllamlék ezen kérdésemre, mondván jó Barátom azok jöttek erre, és azt is meg mondom, mikor jöttek s mere, tsak figyelmezz hívenn kezdett beszédemre. Előbb Juhaimhoz megyék ezen völgyön kik szerte legeltek ama sürü tölgyön, hát látom ött iffjak némely szántó földön által futamodván, kiálták üldöző jön. Azonban merültek ama zöld erdőben és mellette lévő hegyek röjtökében, a mint sajdíthattam, az által menésben, továbá nem láttam, mert el tűntek egyben.; ha azért utánok menni szándékoztok, a mint raagyarázám, az Utat tartsátok, és midőn jutandtok ama rét szélére, bal kezet el hagyván térjetek jobb kézre. . . . Igazgatásodat köszönöm Koridon, mondám s el indulánk a mutatott ütőn. lm Amarillissel, hát láttyuk, hogy futót Nábor ellenünkben ugyan azon az ütőn. Az erdő közepén, azon közben, Thoas, föl szóval kiáltya: ide Nábor pajtás, az hittván poroszlók itt vannak, nem is más, mivel van színekben különös változás. Mellyet értvén Nábor azonnal meg téré és midőn ölében az erdőnek ére, hallyuk, hogy Thoasnak e képen felele: ezek bizonyára, félelem a jele. Ügy e hogy meg mondám: kezünkben kerülnek, ámbár a Kő sziklák gyomrában merülnek, csak mi jó szemessen Üregét e völgynek, rendeli látogassuk, mert itt rejtekeznek. Halván mi ezeket, kezdénk beszélgetni, ebben Királunknak jó volna hírt tenni, melly dolog eö néki fogna kedves lenni, mi nékünk pediglen kegyelmet szerezni. Leg hasznossbnak lenni mivel ezt itéllénk, késedelem nélkülezért vissza térénk. Amarilis És Felséged előtt íme megjelenénk, a kívánt újságban részessé is tevénk. Andrapodista íme hogy bé tellyesedék, a mit előbb rebezgeték Andrapodistának játék ezeket el fogni s árnyék. Azonban menten menynyetek Kedves Fiaim eleibek és szemessen vezessétek én is nyomotokba lépek. Gratianzs, Amarilis Ezekben talpunkban nincs semmi kéméllés. manet solus Andrap. VII. Kimenet. Andrapodista. Dicsekedgyél már oh földnek hittván röge hol vagyon fortélyodnak kívánatos vége: ki esett szerentse kerekednek szege, Andrapodistának meg ronta Fölsége, innét következik, hogy hatalmad meg holt, mellyet meg előzni nékem tsak árnyék volt, mint az élőnek meg győzni azt, ki meg holt. Biztossan te ugyan keléi a barlangban, gondolván, hogy éppen el rejtőzöl abban, de ezen reménség meg csala valóban, mivel vélettlenül akadtál hálómban, mellybül lehetettlen el ki szabadulnod, bátor mesterkedgyél, nem lehet lódulnod, akaratod ellen már meg kell hódulnod, Andrapodistának talpon udvarolnod. Ezekben nem lészen semmi fogyatkozás mivel főbb polczra nem lehet apellállás, mert Andrapodistát illet ez Uralás, tégedet ellenben a térd és fő hajtás. — . . . illy gyümölcsöt hozott néked a vádorlás. . . . meg tenétt ezekre mingyárt az ör állás. Ingredit . . . EXATO Paulus solitarius et trepidus profugit. VIII. Kimenet. Pál Jaj Kedves Barátim! Kicsoda már, vallyon kicsoda lészen ez világon, szívemet fonnyasztó boldogtalanságon, kinek gyarló sorsa illy veszély közt járjon, mellybül szabadulást, mint én úgy ne várjon? . . . Nem lehetett első Teremtéstül fogva senki kegyettlennebb üldözésnek czéllya, mellynek nyakamban függ már már sebes nyillya, mivel Testem s Lelkem várát kiki víjja. . . . Szerencsétlen Pál! ... mely vészéiben áll? . . . valylyon gyámolytalan ügyöd végre mire áll? . . . minden szeleknél szörnyebben förgetegeknél bővebben Testedre a nyomorúság. ,Lölködre a szomorúság mint nyíl veszszö szál . . . Tsoportos446