A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904–1976)

kiemelési munkákat a nagymozaiknál „becsben mélyen alatta állóval" (8. helyiség) kellene kezdeni. „Ezen oly gyakorlatot szereznek az emberek, hogy a felszedés sikerét a másodiknál biz-: tosítottnak tekinthetjük."

123 Wollanka József 1925. augusztus 8-i levelében már leküldte Veszprémbe a két mozaik kiemelésének költségvetését (21. ábra), és elfogadta Rhé Gy.-nak a kiemelés sorrendjére vonatkozó javaslatát. A munkák megkezdésének időpontját 1925. augusztus 17-re tervezte.

124 Wollanka József augusztus 15-én érkezett Veszprémbe, majd két nap múlva a Nemzeti Múzeum altisztje, Nagy Géza is megérkezett, hogy a vámosi—veszprémi emberekkel együtt elkezdjék a közös munkát. Valószínűleg a mozaikok feletti föld eltávolítását már augusztus 17-én megkezdték,

125 bár Rhé a munka megindítását és a 20. helyiség földjének kitermelését augusztus 18-ra jegyezte fel, és az Évi Jelentésben is ezt a dátumot közölték a kezdés időpontjaként.

126 Augusztus 19-re már kiszabadították a nagymozaik apszisát, örömmel állapíthatták meg, hogy a megtalálása óta eltelt másfél évtized alatt állapota nem változott. A munkák folytatása azonban nem volt zökkenőmentes. A 29 munkanapból 15 esős napot jegyzett fel Rhé Gy. A nedves-párás levegő, a kellő szellőztetés elmulasztása, nehezen megoldható gondokat okozott éppen a nagymozaiknál.

127 A mozaikkiemelésben jártas Rhé Gy., aki a kisebb mozaikmunkáit egyedül irányította, jogos megszi/xtst. 21. ábra. Költségvetés a 8. és a 20. helyiség mozaikjának kiemeléséhez (MNM 221/1925) Abb. 21. Kostenschlag über die Mosaikaushebung des Raumes 8. und 20. (MNM 221/1925) elégedéssel állapította meg: ,,A mienk teljesen jó és hibátlan."

128 A 8. helyiség mozaikpadlójának kiemelését szeptember 2-án kezdte meg, s szeptember 15-én a teljes mozaikot beszállították már Veszprémbe.

129 Szeptember 19-én a 20. helyiség mozaikjának még bent lévő díszített tábláját is kiemelték. 20-ra Wollankának már csak a mintázatlan szegélyezések felszedése maradt

130 (22. ábra). Ügy látszik, Rhé Gy. is befejezettnek tartotta a mintás mezők kiemelésével az érdemi munkát, ezért jelent meg az Évi Jelentésben is szeptember 19-e, mint az aug. 18-tól tartó „kiemelési munkák" vége.

131 Ezután valóban már csak a nagymozaik Budapestre szállítása maradt hátra. A mozaiktáblák valószínűleg szeptember 24én (vagy 25-én?) érkeztek meg a Nemzeti Múzeumba, amelynek előcsarnokában Wollanka azonnal szét is rakatta azokat, hogy végre jól kiszáradjanak.

133 A mozaikmunkák, ugyanúgy, mint 1910-ben is, külső és belső munkából álltak, s a mozaik felszedésénél is lényegében hasonlóan jártak el. Rhé Gy. újítása szerint azonban az egyes táblák között már nem szedtek ki egy sor mozaikszemet.

134 A 20. helyiség apszisa előtt és az egykori bejárat előtt árkot, ill. a mozaikalapozás bolygatását figyelhettük meg az ásatások második szakaszában. Valószínűleg ezeken a helyeken készíthette metszetrajzát, ill. jegyezte le megfigyelését Rhé Gyula

135 (23. ábra). Jegyzetfüzetében a régészeti érdekességű adatokon kívül a mozaikfelszedési munkálatok teljes eszközkészletét is felsorolta.

130 A vésőkre, a kefékre, a csiszolókövekre valóban nagy szükség volt, mert a nagyobbik mozaikra 1—2 cm vastagon rákövesedett a föld, amit csak nagyon nehezen tudtak eltávolítani. A megtisztítás után még a helyszínen készítettek 26 részletfényképet a mozaikról, majd a mozaik 56 tábláját ágyazta betonba Wollanka József irányításával a Melocco cementárugyár. A nagyobb hiányokat szürkéssárga színezett cementréteggel pótolták, majd csiszolás után paraffinnal eresztették be az egész felületet. A díszített mezők körüli, 20. helyiséget kitöltő, egyszínű, szürke (sárgásfehér) szegély (22. ábra) egy részét a jobb áttekintés és valószínűleg helyhiány miatt feláldozták,

137 s ugyanúgy nyoma veszett annak a két, profilált vörös homokkőnek is, amelyek a 20. helyiség apszisának sarkain állottak. Jóllehet ma már sem a Nemzeti Múzeum egyébként szépen megkomponált előcsarnokának, sem a mozaik eredeti szépségének érvényesülése miatt sem tartjuk szerencsésnek a mozaik elhelyezését, a Nemzeti Múzeum — Ókori gyűjteményének gyarapodásáról szóló — 1925. I. negyedévi jelentésében lelkes szavakkal számolt be új szerzeményéről: „A Régiségtárt nem csak megszervezésével érte nagy szerencse, hanem abban is, hogy az előcsarnok rotundája kitűnő helyül szolgál a remekmívű padlózatnak, ahol az architektonikusan is teljesen megfelelő helyiségben egész pompájában érvényesülhet.

138 43