A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán
tanár, Dékán Péter. Káplánok: Berzsenyi Kristóf és Kemény Antal, mindketten a pápai plébánián. 15 Pápán a pálosok iskolai színjátékait megelőzően nem tudunk iskoladrámák előadásáról. Legalábbis erre nézve hiteles adatunk eddigelé nincsen. Itt a református főiskola diákjai — eddigi tudomásunk szerint — sem a városból való kiűzetésük előtt, sem azután, amikor Adásztevelről visszakerültek, és újra megindulhatott a tanítás a kollégiumban, nem adtak elő iskoladrámákat; holott Kolozsvárott, Nagyenyeden, Sárospatakon, sőt még a nagyon biblikus, rendjéhez igazodó Debrecen református iskoláiban is voltak ilyen színielőadások. Adatunk van ugyan arra, hogy a pápai református kollégium diákjainak latin nyelvű iskoladrámákat ajándékozott egy asszony, de ezeknek előadásáról hiteles és megbízható adatunk nincsen. A pálosok gimnáziumában is akkor kezdték el az iskolai színjátszást, amikor a tanintézetük archigimnáziummá fejlődött. Valószínűleg éppen annak örömére, hogy ezt a rangot százéves múltjuk után elérték. Kutatásaink nyomán, annak eredményeképpen az volt megállapítható, hogy az első „szomorújáték, mellyet komédiabeli alkalmatossággal lerajzolt" a pápai pálos iskola ifjúsága: Maga magán győzedelmeskedő Tamerlán című darab. A másik szomorújáték, melyet „jádzott" a tanulókból öszszeállított gárda: Pál. Ez az a két legkorábbi iskoladráma, melyet a pápai pálos gimnáziumban előadtak. Mindkettőt az új iskolaépület átadása és megnyitása után, 1761-ben adták elő. A pontos dátumot is ismerjük, mert mindkettő címében hordozza az előadás időpontjának a megjelölését. Szerintünk korábbi előadásokról nem is lehet szó. Az algimnázium roskatag épületében — egykorú adatok erről beszélnek nem volt színielőadások tartására, színjátszásra alkalmas épületrész, még erre használható nagyobb terem sem. De az 1761-ben felhúzott új iskolaépületben már gondoskodtak arról, hogy színjátékok előadására is alkalmas terem létesüljön benne. A pápai pálos iskolai színjátszás kezdetét, első jelentkezésének pontos idejét hiteles adatok alapján állapíthatjuk meg az 1761. esztendőben. Ettől az időponttól kezdve Pápán, a pálosok iskolájában másutt nem tapasztalható szokatlan bőséggel burjánzott az iskoladrámai termés. TÁNCZ MENYHÉRT, pápai születésű egykori diákja az iskolának, azt állítja ránk maradt kéziratos iskoladráma-gyűjteményében, melyet az 1766—1767. években állított össze s másolt le pontos szöveggel, hogy öt év óta Pápán nagyon virágzik a színdarabírás és a színjátszás, az ott írt darabok előadása. Ö maga körülbelül húsz pápai, előadott színművet mellőzött gyűjteménye összeállításakor, öt év alatt valóban nagyon szép szám ez, és egyben mutatja a pápai pálos iskola magas szellemi szintjét is. Ezek a színművek és előadásaik semmiképpen nem maradhattak hatás nélkül a város kulturális életében sem. Honnan táplálkozhatott ez a virágzó drámairodalom és színjátszás? Honnan nyerhetett indításokat és hatásokat? A magunk részéről megtaláljuk a magyarázatot abban, amikor a rend eltörlésekor felvett leltárban azt olvashatjuk, hogy a pápai rendház könyvtárában egész sorozata megvolt a korabeli iskoladráma-gyűjteményeknek. A katalógus a következő gyűjteményeket sorolja fel: Tragoedia Italica (Róma, 1763), Július Colonetől, Reffeustól (Róma, 1764), Dentiustól (Dresden, 1718), Gillytől (Venezia, 1704); — Comoedia Italica Crespontis II., III., IV., kötete (Venezia, 1758), Proespiustól (Firenze, 1728), Stanchiustól (Róma, 1668), valamint a Theatrum Mundi Gallici (Paris, 1558). Nyilvánvaló, hogy ennek a hatalmas anyagnak a tanulmányozása bőven adhatott ötletet, esetleg anyagot a pápai iskolai színjátszás színvonalának emelésére, fejlődésére."' Mivel tudjuk, hogy ezekben a gyűjteményekben milyen értékes anyag állott rendelkezésre mind a szerzőknek, mind az esetleges fordítóknak, éppen ezért fájlalhatjuk nagyon, hogy a bőven áradó termésből, ma, alig valamit ismerhetünk. Olyan csekély a maradvány az eddig előkerült pálos iskola drámaanyag eredeti szövegben és programokban, hogy ezekből nem is tudjuk igazában felmérni és méltóképpen értékelni a pápai pálos iskolai színjátszás érdemeit s minőségi összehasonlítást tenni a jezsuita, a piarista, a minorita vagy éppen a protestáns iskoladráma-terméssel. Századunk elején még megvolt kéziratban az egykori pápai pálos nagygimnázium törvényeinek pontos szövege, melyet Rosty Miklós pápai prefektus 1761-ben írt össze és hirdettetett ki. Ez volt a Leges Gymnasii Etc. című gyűjtemény. 1 ' Jelenleg sajnos nem tudtunk nyomára akadni. Lappang. Valahol. Vagy elveszett. Ki tudja? Kivonatos ismertetéséből tudjuk, hogy a törvények szerint mindegyik osztálynak kötelessége volt Pápán, egy színielőadást tartani az iskolaév során. Az első és a második osztály magyarul volt köteles előadni egy-egy vígjátékot; a harmadik pedig két deklamációt adott elő az iskolai év során latinul. A színdarabok előadása előtt a prefektus és a tanárok előtt főpróbát tartottak. A gondosan kimunkált előadás, a cselekmény élénksége a víg deklamációk esetében jó hangulatba hozta, jókedvre derítette a latin nyelvben jártas közönséget, és bizonyosan nagy hatással volt a hallgatóságra. Jellemző és érdekes az, hogy ezeknek az iskolai törvényeknek A prefektus jogai és kötelességei című fejezetében, ott olvashatjuk azt is, hogy „akadémiákat és színielőadásokat tartat", valamint azt is, miszerint „ügyel a gymnazium udvarának, az iskoláknak, színháznak és auditóriumnak a tisztaságára", s végül a következőket: „az ő megengedése nélkül egyik tanár sem adhat elő színdarabot vagy deklarációt". 1 " A pápai pálos színjátszásnak nagy hagyományokra utaló eleven hatását mutatja az is, hogy a rendnek eltörlése után, amikor a pápai rendházat is felszámolták és az iskolát is bezárták, de némi huzavona után, városi tanintézetként, volt pálos tanárok beállításával, újra megnyitották, 1792 szeptemberében komédiát játszottak. Ez egyben utolsó adatunk is a pápai pálos iskolai színjátszásról. Sajnos sem magáról a darabról, sem annak tartalmáról, sem pedig az előadásáról egyéb adatot nem tudunk. 19 összefoglalva az eddig elmondottakat, úgy gondoljuk, megkockáztathatjuk azt az állítást, miszerint a pápai pálos iskoladráma-irodalom és 430
