A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez I. (XIV–XVI. század)

Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 11. (1972). VASS, 1862 = VASS József: Hazai és külföldi iskolázás az Arpád-korszak alatt (Pest, 1862). VERESS, 1915 = Fontes Rerum Hungaricarum. Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium. Vd. I. Padova: 1264—1864. Collegit et edigit Dr. Andreas VERESS. A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyvei és iratai, 1264—1864 (Bp., 1915). Veszpr. reg. = KUMOROVITZ L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301—1387). Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. (Bp., 1953). VPL = Veszprémi Püspöki Levéltár, Veszprém. ZML = Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. ZO, I—

II. = Zala vármegye története. Oklevéltár, I—II. Szerk.: NAGY Imre, VÉGHELYI Dezső, NAGY Gyula (Bp., 1886—1890). ZSO, I.= Zsigmond-kori oklevéltár, I. összeáll.: MÁLYUSZ Elemér (Bp., 1951). 1. Jelenlegi jelzete: OL. E 150. Fasc. 19. Nr. 41/4.1550. 2. Egyháztört. eml. V. 456. 3. OL., im. 4. Egyháztört. eml. IV. 152. 5. Itt elsősorban nem témánk további kifejtése, sokkal inkább egy Tapolca történetét feldolgozó monográfia, sőt, résztanulmányok teljes hiánya követeli meg, hogy a kívánatosnál terjedelmesebb, ugyanakkor mégis vázlatos összefoglalást adjunk a település XIX—

XV. századi történetének fontosabb adatairól úgy, hogy esetlegesen az előzményeket is érintsük, ha ezek elengedhetetlenül szükségesek. VÁZSONYI Izidor (1896), LEY József (1905) és SZIGETHY Ödön (1912) inkább helytörténeti-irodalomtörténeti szempontból érdekes dolgozatain kívül a 30-as években született két monográfia: NAGY Jenő: Tapolca településföldrajza (Pécs, 1934) és EMRESZ Károly: A Tapolcai-medence. Tájföldrajzi tanulmány (Szeged, 1937) címük által is sugalltán, elsősorban a földrajztudomány aspektusából közelítik meg a települést. CZUCZOR Sándor értékes, 200 példányban készült Kronológiai emlékeztetőjét (kiadja a Batsányi János Gimnázium és a Városi és Járási Könyvtár, Tapolca, 1980) a „helytörténet iránt nem hivatásosan érdeklődők" számára állította össze. Máig is a legelfogadhatóbb forrásnak HOLUB József kéziratban maradt munkájának (Zala megye története a középkorban, III. A községek története (Pécs, 1933) Tapolcát tárgyaló, néhány oldalas fejezetét tekinthetjük, amelynek azonban bizonyos adatait megfelelő kritikával kell kezelnünk. 6. HOLUB, 1929. 214. 7. MAKKAI, 1961. 30—31. 8. Az említett feltételek közül a már 1217 előtt vásároshelyként ismert Tapolcán tulajdonképpen a kereskedelem szerepét rövid összefoglalónkban adatoltuk. Az említett hetipiacokon és éves vásárokon kívül itt legfeljebb még egy adalékot hozunk a tapolcai megyei vonzáskörzetü vásárra (,,

forum conprovinciale") 1378-bó\ (CSÂNK1, 1897. 26., PRT. II. 551.). Az 1427. június 5-i vásár eseményeit megörökítő oklevél egyébként bepillantást enged nyerni abba is, hogy a mezőváros piacán milyen áruféleségek cserélhettek gazdát: ,,. . . currum eiusdem domine cum bobus, lardonibus, frugibus et aliis rebus et bonis, per eandem dominam in dicta Thapolcha emptis et conparatis spoliassent abducendo . . ." (PRT. VIII. 464.). A település földrajzi adottságaiból kifolyólag is a borkereskedelmet tarthatjuk itt a mezővárosi lakosság felemelkedése és gazdagodása forrásának: a XIII. századtól kezdődően, tárgyalt korszakunk végéig szinte valamennyi Tapolcát érintő oklevélben találkozunk — valamilyen összefüggésben — a szőlőmüveléssel; 1274től kezdve pedig a szőlőbirtokosokat gyakran név szerint is megismerhetjük: ,,. . . iuxta vineam Petri . . .", ,,. . . super vêpres vinee Васе sacerdotis . . ." (RÓMER, 1865. 110.). Legkevesebb adattal — a kutatások elégtelen, s nem ilyen irányú volta miatt — éppen a kézműves házi ipar rendelkezik: ez eddig első, oklevélben is név szerint említett kézművesként László szűcsöt ismerjük 1422-bő\, őt is úgy, mint szőlőbirtokost (,,. . . in angulo vineae condam Ladislai pellificis ..." — VPL. Documenta Episcopalia Tapolca 4.). Ez az adat is azonban sokat mond számunkra: bizonyítja, hogy a szőlőmüvelés mellett a kézművesipar még a XV. században is csupán kiegészítő mesterség Tapolcán. Adatszegénységünk ellenére is természetesnek tartjuk további, mezőgazdaságtól (részben) már elkülönült iparágak (kovács, varga, takács, fazekas stb.) meglétét, mint ahogy azt az í473-ban már működő varga céh privilégiuma igazolja — ha hihetünk forrásunknak {MCK II. 182.). Oklevelesen igazolni még nem tudjuk, de talán a kézművesek és kereskedők esetleg korai — jelenlétére utalhat a rövid összefoglalónkban már említett tapolcai centrális templom Szent Miklós patrocíniuma is (vő.; BÁLINT I. 33.). A malomipar emlékeit a szőlőművelésre vonatkozó adatokkal egy időben, s jórészt azokkal párhuzamosan — ugyancsak a földrajzi adottságoknak köszönhetően — tulajdonképpen az 1217 előtti állapotoktól kezdődően (emlékeztetőül: ,,. . . cum . . . duobus molendinis subtus ecclesiam de Topulcha ..." — ZO. I. 69.) a tárgyalt időszak végéig okleveleinkben folyamatosan nyomon követhetjük. 9. KUBINYI, 1971. 73. 10. Részben a XIV—

XV. századi „civitas nélküli" Zala megye, különösen pedig a Keszthely—Sümeg— Tapolca által bezárt háromszög és közvetlen környéke történetének ismeretében, részben pedig az eddig elmondottak, illetőleg a később kifej tendők alapján is jogosnak tartjuk, ha az „oppidumok mérlegének" nyelvét Tapolca esetében — az alább idézendök értelmében is — a bizonyos fokú városiasságnak irányába véljük elmozdulni: ,,Véleményünk szerint azonban gazdasági funkciók viszonylatában a jogi értelemben vett mezővárosok több csoportra oszlanak a teljesen városiastól a zömében falusiasig" — KUBINYI, im. 73—74. Sajnos, nincsenek adataink az esetleges belső önkormányzatról, az adózás módjáról, a XIV. század közepén feltűnő ,,hospesek" nemzetiségéről, itt játszott konkrét szerepükről, csupán birtokaik elhelyezkedését ismerjük {1347: Veszpr. reg. 163., 164., 1353: Veszpr. reg. 181., 1363: HOLUB, 1933. 861.). Egyelőre nem tudunk megválaszolni arra a fontos kérdésre sem, hogy a település jelentős mezővárossá fejlődésében milyen szerepet játszott az itt birtokos karthauzi szerzetesrend,- eddigi adataink alapján is mindenesetre úgy tűnik, hogy ez a fejlődést elősegítette, s Tapolca esetében nincs létjogosultsága az „egyház városellenességének" (vö.: MAKKAI, 1961. 35—37.). 11. BÉKEFI, 1906. 24. 12. MÉSZÁROS, 1981. 187. 13. MÉSZÁROS, im. 174. 14. FEJÉRPATAKY, 1886. 41—66. 15. FEJÉRPATAKY, im. 63—64. 16. FEJÉRPATAKY, im. 65—66. 17. Tekintettel arra, hogy a tapolcai tanulók többsége — a település földrajzi fekvéséből kifolyóan is — elsősorban a bécsi egyetemet látogatta, szükségesnek látjuk azt az alábbiakban röviden bemutatni: ,,A bécsi egyetemen, melyet 1365-ben IV. Rudolf létesített s melyet VI. Orbán pápa 1384-ben a teológiai kar felállításával teljesen kiépített, már 1366ban megtaláljuk a »Natio Hungarorum «-ot, mely el424