A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

A császári hadvezetés terve az volt, hogy az osztrák—magyar Déli Hadsereg egy tehermentesítő támadást indít Sopron általános irányba. A felvonulás még tartott, mikor a — wagrami csatában vereséget szenvedett — osztrák főparancsnok, Károly főherceg generalisszimus váratlanul — és a császár tudta és hozzájárulása nélkül — Znaimban fegyverszünetet kötött a franciákkal. Habsburg I. Ferenc császár nem volt hajlandó tudomásul venni a — tudta nélkül megkötött — fegyverszünetet, s utasítást adott a tervezett tehermentesítő támadás végrehajtására. Július 12-én reggel — Pápa és Győr szélességben — megindult az osztrák—magyar Déli Hadsereg (VIII., IX. hadtestek és a magyar nemesi felkelő hadak) támadása a Rábán át Sopron általános irányba. A támadás első lépcsőjében a VIII. hadtest csapatai nyomultak előre. A támadás kezdetekor a Vas és Győr megyei magyar felkelő lovasezredek Pápára vonultak vissza. Miközben a csapatoknak 175 pozsonyi mérő zabot kellett adni, a VIII. hadtest után is kellett küldeni 100 pozsonyi mérő zabot, 20 mázsa húst, 8000 porció kenyeret és 30 akó bort."

7 Ugyanezen a napon — július 13-án — a Vas megyei lovasezred parancsot kapott arra, hogy a Pápán ápolt francia sebesülteket — a megye által kiállítandó szekereken — szállítsák biztonságosabb helyekre."

8 A csapatok között július 17-én terjedt el a znaimi fegyverszünet híre, melyet július 19-én I. Ferenc császár király is aláírt. A fegyverszüneti egyezmény értelmében a két ellenséges hadsereg közti demarkációs vonalat a Holies—Pozsony közti sávban jelölték ki; onnét a Duna vonala volt a határ Győrig (amely város és erősség a franciák kezén maradt), majd Győrtől Szentgotthárdig a Rába vonala volt a demarkációs határvonal. Az említett vonaltól nyugatra a francia Itáliai Hadsereg hat dandára vonult fel. A Rábától keletre és délre pedig az osztrák—magyar reguláris hadsereg és a magyar nemesi felkelés csapatai helyezkedtek el. A reguláris VIII. hadtest zöme Győrtől délre összpontosult, a IX. hadtest pedig Sárvár—Szentgotthárd körzetébe vonult. így a középső szakasz — ezen belül Veszprém vármegye területe — szinte kizárólag a magyar nemesi csapatok megszállása alá került. A Mecséry-lovashadosztály főerői — a Keglevich-, Gosztonyi-, Andrássy-, Vay- és Dobozylo vasdandár ok — Komárom és Győr megyékben táboroztak; Veszprém megyében a Meskó-lovasdandár (parancsnoksága Téten) vonult fel: a veszprémi lovasezred hat százada (ezredparancsnokság: Téten) Szemere, Mórichida, Rábaszentmiklós, Kisbabot, Rábaszentmihály, Mérges, Gyomoré, Fel- és Kispéc falvakban; a Vas megyei lovasezred (ezredparancsnokság: Takácsi) hat lovasszázada pedig: Vaszar, Gyarmat, Csikvánd, Üjmalomsok, Marcaltő falvakban szállásolt el. A Hadik-hadosztály (Luzsénszky-dandára Vas megyében összpontosult), Csekonics-dandára (dandárparancsnokság: Jánosházán települt) pedig Veszprém megyében táborozott: szabolcsi lovasezred (parancsnoksága: Somlóvásárhelyen) hat százada: Devecser, Borszörcsök, Kisjenő, Tüskevár, Torna, Oroszi, Dóba, Karakószörcsök falvakban; szatmári lovasezredének (parancsnoksága: Pápasalamon) hat lovasszázada: Nyárád, Nemes- és Pórszalók, Dabrony, Nagyalásony, Vid, Vecse, Kup, Kovácsi és Nóráp falukban szállásolt be. Az egyetlen gyalogosegység (mivel a gyalogoszászlóaljak Komárom—Szőny körzetében táboroztak) a Márkus-gyalogoscsoport volt, melynek Fejér megyei 10. gyalogososztálya (két század) Pápán, veszprémi 9. sz. gyalogoszászlóaljának hat százada pedig Mezőlakon állomásozott. A nemesi felkelés tüzérsége (54 db ágyú) Borsosgyőr, Kéttornyúlak, Dáka és Dereske falukban összpontosult."

9 A nemesi hadak főparancsnokának (József főherceg nádor tábornagynak) főhadiszállása a pápai Esterházy-kastélyban volt, melynek őrizetét a szabolcsi lovasezred látta el. A nemesi csapatokra sok volt a panasz. Július 20-án Rába Boldizsár alispán jelentette a vármegyének, hogy a hadsereg nagyon igénybe veszi a lakosságot. Csak a pápai főhadiszálláson a futároknak (kuríroknak) naponta ötven szekér széna kell, s különböző munkákra naponta 400 embert rendel be a parancsnokság. Ugyanakkor a katonák — bár van elegendő tűzifájuk — ,,a gyümölcsfákat is sok helyeken levagdalták, és rablottak, le nem írhatom a sok kárt". Július 20-án Tüskevár—Somlóvásárhely körzetébe beérkezett a császári VIII. (Chasteler)hadtest több egysége is. Ezen a napon — déli 13 órakor — Tüskevárra érkezett a császár öccse, Habsburg János főherceg tábornagy is (a császári Déli Hadsereg parancsnoka) és a tiszttartó házánál ebédelt.

120 A fegyverszünet és a francia hadseregnek a (Rába mögé történő) visszavonulása után is a vármegye legnagyobb problémája továbbra is a győri csatából megszökött nemesi felkelők összegyűjtése volt. Június 29-ig a veszprémi 9. sz. gyalogoszászlóaljhoz — az 1207 ember közül megszökött 490 felkelő — alig néhányan tértek vissza. Egy megyei jelentés szerint addig csak egy tiszt (Babos Bálint főhadnagy, Borszörcsök) és 27 közember tért vissza a zászlóaljhoz. A szökevények összegyűjtésével megbízott Szentgálly Mihály alhadnagy felháborodottan jelentette, hogy ennél többen is jelentkeztek Veszprémben. Itt felvették a beígért ötnapi zsoldot, majd mikor megtudták ,,az elindulás óráját általam . . . azonnal eltűntek". A jelentés szerint ezek 56-an voltak, és szinte valamennyien szentgáli nemesek.

121 Június 30-án a veszprémi zászlóalj parancsnoka, Márkus József ezredes újabb levelet írt a vármegyének, s kérte, ha 40-50 ember együtt van, azonnal indítsák el őket Komáromba a zászlóaljhoz.

122 Előfordult, hogy a bujkáló insurgensek szembefordultak az őket összeszedni akaró hatóságokkal. A legnagyobb ilyen zavargásra Csöglén került sor július 2-án. Mikor Papp György bíró felszólította a faluban bujkáló szökevényeket, hogy jelentkezzenek Veszprémben, valóságos lázadás tört ki. A bandába verődött insurgensek káromkodtak, lövöldöztek: ,,Az Isten őrizte, hogy egy embert és egy leánt agyon nem lőttek; 393