A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

tátott vitézségek által életeket kedves hazájukért feláldozni készek voltának. Mindazonáltal azt is sajnossan tapasztalni kénytelenéttetém, hogy a tüskevári főhadiszállásnak idejétűl fogva, többek vitézeink közül az ezred zászlóját melyhez esküdtének, törvénytelenül elhagyván, minden jelentés és tőlem kért engedelem nélkül tőlünk elmaradni nem irtóztanak légyen. Melyért a Tekéntetes Nemes Karokat és Rendeket hivatalosan kérem, méltóztassanak az emiétett vitézeinket, kik akármely okbul magukat félre vonták, és ne talán lakások helyére térvén, vagy a Nemes Megyében szerteszét lappangván a Nemes Ezrednek nyilván való megbecstelenittését, ügy a Hazai Törvényeknek megsértését ebbéli tetteikkel eszközölték, felkerestetni, és őket öszve szedvén, szoros vigyázat alatt a Nemes Ezredhez, érdemlett katonai büntetéseknek el vétele, s a Haza eránt tartozó kötelességeknek további teljesíttése végett, vissza utasíttani.'" ' Június 16-án Kulisszay Ferenc tiszttartó is levelet írt a megyei deputációnak Rédéről, melyben jelentette, hogy ,,úgy megy az futó insurgens Rédei határban körösztülkasul kiki hazája felé, mint a csibefi; ezektül félünk legjobban!'"

2 Rendkívül érdekes a Veszprémből a pápai francia parancsnokság kérésére (a franciául jól beszélő) Pápára küldött Horváth János kanonok levele a megyei Deputációhoz, melyet június 16-án déli 12 órakor írt Városlödön: ,,Herendre alig érkeztünk, már a rossz híreket kezdettük hallani. A kocsma előtt állott egy szentgáli asszonyoktul és emberektül körülvett ugyan szentgáli születésű insurgens (nemesi felkelő, Sz.): megálltunk, kérdezünk: honnét jön? A mészárszékrül! — úgymond. Kérdem tovább, hol volt az ütközetben?! Szabadhegynél! - felele. Miért hagyta oda a sereget? Mert — úgymond — a tisztek is mind elfutottak. A legény Boronkay kapitány úr svadronyábul (századából, Sz.) való volt. Kérdeztük továbbá: Hát a többi insurgensek hol vágynak? Mind elfutottak, akik életben vannak, Komárom felé, mert legelsőbben is a regulárisok retiráltak. (Azaz a sorkatonák vonultak vissza, Sz.) Hát a várost megvette-e? Győrt — mond — még be nem vette, de a népet körüle elnyomta. Ezt hallván a körülötte levő szentgáliak: így szenvednek — mond— a szegények; a grófok, nagyurak csendességben, békességben költik a jövedelmöket! Más herendi ember beszélé, hogy midőn az erdőbe ménének, látta, hogy az insurgensek minden felől szállonganak haza felé! A fenn emiétett insurgens beszéli azt is, hogy a pestiek, baranyaiak, tolnaiak, fejérváriak, kik életben maradtak, mind elfutottak. Ily rémítő hírekkel töltettek el itt a faluk; a közbátorság fenntartására talán jó volna a hír hintegetöket összeveszedni, s regementjeikhez (ezredeikhez, Sz.) vissza utasítani. Városlődre érkezvén a franciákrul kérdezősködtem, akiknek egyik csoportja Veszprémbe is berándult; ezek a kocsmán 125 forintig való költséget tévén a falunak, tegnap reggel, azaz csütörtökön ismét elmentek Pápa felé. Tisztelendő Plébános Úr beszélett két gyalog Veszprém vármegyei insurgenssel, kik azt mondták: hogy ők Győrtül tegnap jöttek el, hol a vigyázótorony legelsőbben is belövettetett, külső város felgyúj384 tátott, és a belső város is, már akkor, hogy eljöttek, meggyújtották. A két legény Szpetykó kapitány kompániájábul (századából, Sz.) való volt. Plébános Úr azt beszéli, hogy az egyik legénynek a csákója által volt lőve, ábrázattya tele puskaporral, keze-lába agyaggal besározva. A fegyverek nálok volt mind a kettőjüknél. Ezek mondták azt is, hogy a mieink minden ágyúikat elvesztették. Tekéntetes Deputátió! Ezeket a legényeket alázatos vélekedésem szerint minél előbb összve kellene szedni, ne hogy a rémítések s az általok elszéledett fegyverek, s az elégedetlen s zúgolódó, nemcsak parasztság, hanem szegényebb nemesek kezekben is a belső csendességnek háborgató eszközeivé váljanak.'" ' A tömeges szökések miatt június 17-én a Veszprém városi tanács is kénytelen volt az ügygyei foglalkozni. Az ülés jegyzökönyve megjegyezte, hogy híre jött, hogy az elmúlt napokban a megyében több helyen jelentek meg a nemesi felkelés katonái. Az a gyanú, hogy ezek „hiteszegett és zászlójukat gyalázatosan elhagyó szökevények!" A törvények szerint ezeket, mint szökevényeket el kell fogatni, s ezredükhöz viszsza kell szállítani. Azonban ezek az emberek egy vesztett csata után szóródtak széjjel, s ezért a haditörvények ezen szakasza rájuk nem vonatkozik. Azokat, akik hazatértek — és lovukat, fegyvereiket, ruhájukat megőrizve -- tisztességesen viselték magukat, a megye újra fegyverbe fogja hívni. Szökevénynek csak az minősülhet, aki lakóhelyétől távol, erdőkben stb. bujkál. Ezekre a haditörvények szigorával fognak lesújtani. Az Állandó Deputáció javasolta, hogy a szökevényeknek nem minősíthető felkelők menjenek Székesfehérvárra, s onnét vissza csapattestükhöz. '

4 A megyei Állandó Deputáció kellő karhatalom hiányában -- a szökevények erőszakos összegyűjtését nem tudta végrehajtani. „Az utolsó Győr vidékén tartott ütközetnek szerencsétlen kimenetele — írták június 17-én - több nemes felkelőket széllel osztott; ezek nagy része a mi Vármegyénkben — az ide valók ugyan lakhelyeiken, a külsők erdőinkben, szőlőhegyeinkben bujkálnak. Sokak lovaik ellövetvén maguk tértek vissza, sokak fogságba esvén mindenükből megfosztva jöttek . . ." Azt a parancsot, hogy a szökevényeket a megye szedesse össze, „erőszakkal semmi erőnk nem lévén és itt az ellenség torkában vélek nem bánhatunk . . . méltóztassék ezért nekünk kegyesen utassétást adni, mit tegyünk ezen igen szoros környülállásban, hogy minden tekéntetben kötelességünknek megfelelhessünk.""' Június 17-én a megyei Állandó Deputáció kérvénnyel fordult a veszprémi püspökhöz is, hogy a szökött felkelőket ő is szólítsa fel — plébánosai útján — a visszatérésre."' Időközben június 15—17-én - a Győrtől nyugatra kiépített erődített táborból a (magyar nemesi felkelő csapatokból álló) Meskó-hadosztály kitört, és Zalaegerszeg felé nyomult előre. Miközben a hadosztály június 15-én megközelítette Ukk falut, Nagykanizsa felől megjelent az osztrák—magyar VIII. hadtest előrevetett osztaga, a 9. sz. Frimont-huszárezred néhány százada. A huszárezred egyik osztaga (pk.: Földessy András kapitány) benyomult Sümegre. Miután a