A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

megnyitásakor a Borsosgyőrtől nyugatra és délnyugatra álló Veszprém megyei nemesi lovasezred 1. és 3. lovasosztályait, a Somogy megyei és a Vas megyei lovasezredeket azonnal visszavonták Pápára, majd Takácsiba. A Borsosgyőrtől nyugatra-délnyugatra kialakított biztosítási vonalban csak a Pest megyei lovasezred és az 5. sz. Ott-huszárezxed maradt. A tüzérségi tűz támogatásával Nyárád és Pápadereske, valamint Dáka felől egyre nagyobb francia lovassági és gyalogsági tömegek nyomultak előre. Közben Borsosgyőrtől nyugatra — a Kis-Séd vizenyős rétségein át vezető töltésúton — egyre nagyobb méreteket öltött a visszavonuló nemesi lovasezredek tolongása. Miután a visszavonuló nemesi lovasezredek túljutottak Borsosgyőrön, illetve elérték Pápát, a Pest megyei lovasezred parancsnoka — Gosztonyi János ezredeskapitány — parancsot adott az 1. ezredeskapitányi lovasosztálynak is a visszavonulásra, azzal a módosítással, hogy ne Takácsi, hanem Vaszar felé vonuljanak vissza. Elsőnek a lovasosztály 1. lovasszázada (pk.: Fáy Mózes századoskapitány) vonult vissza. Mikor a 2. lovasszázad (pk.: Sárközy Lőrinc századoskapitány) is parancsot kapott a visszavonulásra, olyan tolongás volt még a Borsosgyőr felé vezető töltésúton, hogy azt lehetetlen volt megközelíteni. Ezért a 2. lovasszázad letért az útról, északról megkerülte Borsosgyőrt, s csak a falutól keletre tértek vissza a töltésútra. Az 1. ezredeskapitányi lovasosztály elvonulása után Borsosgyőrtől nyugatra, a Nyárád felől előnyomuló francia 2. Montbrunekönnyűlovas-hadosztály első lépcsőjében előnyomuló Jacquinot-lovasdandárának (1., 2. és 12. lovasvadászezredek) előrevetett csapataival szemben a pesti lovasezred 3. főstrázsamesteri lovasosztályának két százada, a falutól délnyugatra, a Dáka—Pápadereske felől támadó 1. Grouchy-dragonyoshadosztály előrevetett osztagaival szemben pedig a 2. ezredesfőhadnagyi lovasosztály két százada állt harcrendben. Mögöttük - Borsosgyőr faluban — összpontosult az 5. sz. Ott-huszárezred mintegy 250 lovasa. Elsőnek a Nyárád felől előnyomuló francia lovasvadászok közelítették meg a 3. főtrázsamesteri lovasosztályt. Az ellenfelek — lőtávolba érve — kölcsönösen karabély- és pisztolytüzet zúdítottak egymásra, ez azonban a magyar lovasoknak veszteséget nem okozott. Miközben a tűzharc zajlott, Dáka felől is előnyomultak a francia dragonyosok, s megtámadták a Borsosgyőrtől délkeletre elterülő réten felsorakozó 2. ezredesfőhadnagyi lovasosztályt. A kétoldali francia támadás miatt Gosztonyi ezredeskapitány elrendelte a visszavonulást. Hogy elkerüljék a torlódást, elsőnek a faluban álló huszárok vonultak vissza. Ezt követően a Nyárád felé biztosító 3. főstrázsamesteri lovasosztály (pk.: báró Orczy Lőrinc főstrázsamester) kapott visszavonulási parancsot. Az osztály azonban szétszórtan és tűzharcban állt, s nem tudott visszavonulni. Közben a Dáka felől támadó francia dragonyosok megrohanták a 2. ezredesfőhadnagyi lovasosztályt (pk.: báró Prónay Lajos ezredesfőhadnagy). A lovasosztály azonban szembement a franciákkal, mire azok megálltak, s tüzelni kezdtek az előnyomuló magyar lovasságra. Erre a magyar lovasság is megállt, szintén tüzelni kezdett. Miközben sortüzet sortűz után lőttek ki, lépésről lépésre — egymást fedező sorokban — hátrálni kezdtek. Lassú visszavonulásukkal lehetőséget adtak a 3. főstrázsamesteri lovasosztálynak is, hogy elszakadjanak a francia lovasságtól. Miután a 3. főstrázsamesteri lovasosztály átvonult Borsosgyőrön, a falutól nyugatra húzódó utat már csak a 2. ezredesfőhadnagyi lovasosztály biztosította. Mikor a lovasosztály elérte a falu nyugati szélét, az egyik század letért az útról, és északról kerülte meg a falut, a másik század viszont a falun át vonult vissza. A falu utáni első hídnál a lovasosztály két százada újra egyesült. Miután ennél a hídnál még összetorlódva vonult át a pesti nemesi lovasezred 1. ezredeskapitányi és 3. főstrázsamesteri lovasosztálya, a Borsosgyőrön át vágtában előnyomuló francia 1. lovasvadászezred megrohanta az utóvédet adó pesti 2. ezredesfőhadnagyi lovasosztályt. A francia lovasság rohama olyan erős és gyors volt, hogy számos magyar lovas elesett vagy fogságba került. Az első híd után keletre (Pápa felé) következő második hídnál megismétlődött a visszavonuló magyar csapatok torlódása. Itt a pesti lovasezred 3. főstrázsamesteri lovasosztályának egyik százada — Máriássy századoskapitány vezetésével — szembefordult a támadó francia lovasvadászokkal, majd ellenrohamra indult velük szemben. Így most a túl gyorsan előnyomuló franciák kerültek kelepcébe, mert most ök torlódtak össze a Borsosgyőrtől keletre lévő első hídnál. A híd előtt nagy tolongás és kavarodás kezdődött. A közelharcban a pesti lovasok több francia lovasvadászt lekaszaboltak, többet pedig letaszítottak a hídról a patakba. Az itt vívott közelharcban különösen kitüntette magát az áporkai Veress Mihály káplár, Hunyadi József zászlótartó és Papanek János közvitéz. Az utóbbi megmentette Hegedűs János századoskapitányt, miközben egy francia lovasvadászt levágott. Béki István közvitéz és három társa ugyanakkor kivágta a francia lovasok gyűrűjéből Májerfi főhadnagyot. A solti Horváth Péter közvitéz átadta lovát Estó József strázsamesternek, majd — Horváth — egy szál karddal kivágta magát a franciák közül, sőt magával hozta Estó strázsamester lelőtt lováról az általvetőt és a pisztolyokat. Kitűnt még Stefanovics káplár és Krits Pál közvitéz is, aki végül is egymaga verekedett a falu utáni első hídon, miközben az utóvédszakasz — Prónay Lajos ezredesföhadnaggyal (alezredessel) — viszszavonult.

48 A Pápától nyugatra vívott utóvédharcot leírta Magyarász József pápai plébános is a plébánia háztörténetében: ,,1809-ik évi Június hó 12-tödike vala a leggyászosabb napjaink egyike: ekkor ugyanis Nyaradról mintegy 30 000-bül álló franczia hadsereg János Fő Herceget üldözőleg nyomozván Városunkat ellepé. János Fő Hercegnek 18 000-nyi fegyveresei küzdtérre kiállottak ugyan a városon kívül eső Borsos-Győri úton, mintha megütközni készültek volna; azonban miután két kisszerű álgyúból néhány vak lö376