A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború
ditotta ki a veszprémi 1. ezredeskapitányi lovasosztály 1. századával. Miközben az Andrássy-dandár jobb szárnyán sikertelen maradt a magyar lovasság rohama, Gosztonyi János ezredeskapitány a (déli) bal szárnyon összpontosított pesti felkelő lovasezreddel indult rohamra a francia (déli) jobb szárny ellen. Ez a lovasroham is teljes kudarccal végződött. A túl gyors indítás miatt a rohamra induló pesti lovasság mintegy 12 lépésnyire a francia lovasság első sora előtt leállt. A lovasezred segédtisztjét, Clementis századost azonban vágtató lova a franciák sorai közé ragadta. A ló ott több lövéstől összecsuklott. Clementis pedig gyalogosan a francia lovasok közé került. Ennek ellenére sem adta meg magát, hanem — két könnyebb sebtől vérezve — kardcsapásaival védekezett az őt körülvevő francia lovasokkal szemben. A gyalogosan vagdalkozó Clementis századosnak Francsics Pál közvitéz vitt egy zsákmányolt francia lovat, melynek gazdáját ő maga vágta le. Javában tombolt a harc a Dabrókai-pusztánál, mikor a pusztától északnyugatra, a kamondi erdőnél a francia 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztály egyik ezrede (négy lovasszázad), valamint az Abbé-gyalogosdandár két zászlóalja átgázolt a Marcalon. A francia csapatok benyomultak Kamond faluba, majd Karakószörcsök falu felé előnyomulva, északról igyekeztek bekeríteni a Dabrókánál harcoló Andrássy-dandár főerőit. A pesti 2. sz. gyalogoszászlóalj a kamondi erdőnél puskatüzzel igyekezett feltartóztatni a támadó francia erőket. A francia tüzérség azonban a Marcal nyugati partvonaláról több 8 fontos ágyú tüzével visszavonulásra kényszerítette a pesti gyalogságot. Az északi irányú átkarolás veszélye miatt Andrássy tábornok parancsot adott a fokozatos visszavonulásra. A dandár csapatai — lépcsőzetesen fedezve egymást — megkezdték a visszavonulást. A francia lovasság elsősorban a magyar tüzérségre vetette magát, s a négy ágyú közül egyet sikerült is elfoglalniuk. Azonban két, Veszprém megyei felkelő — Süke Márton káplár és egy Sebestyén nevű közvitéz — a tüzérek segítségére siettek, s visszafoglalták az ágyút. A dabrókai harcban a magyar csapatok vesztesége a következő volt: 7-10 ember hősi halált halt, húsz ember megsebesült, s 10-12 ember francia fogságba került. Ugyanakkor mintegy 30 ló pusztult el. A franciák veszteségei ismeretlenek. Miközben Dabrókánál dúlt a harc, június lien délelőtt 11 órakor János főherceg parancsot adott a még Tüskevárnál, illetve Kúpnál táborozó csapatainak a visszavonulásra. Míg a főerők a Tüskevár, Nagyalásony, Dáka, Pápa közti úton vonultak vissza a Marcal felé, a franciáktól veszélyeztetett (nyugati) bal szárnyon egy gyalogoszászlóalj és két lovasszázad biztosított. A IX. hadtest a délutáni órákra elérte Pápát, s a város körül szállt táborba. A Dáka, Kéttornyúlak, Pápa közti út két oldalán — déli arcvonallal — két hadosztály táborozott le: az úttól nyugatra a Colloredo-hadosztály, az úttól keletre pedig a Jellasics-hadosztály. Pápától nyugatra a Frimonthadosztály Bésán-dandára foglalt állást; a hadosztály Lutz-dandára ugyanekkor Pápától keletre vert tábort. Az 5. sz. Ott-huszárezred — Vinár, Nemesszalók, Dabrony faluk vonalában — a Halyagos-patak mentén alakított ki biztosítási vonalat. Két kisebb biztosító különítmény maradt Kisszőllősön és Pápasalamonban. A dabrókai csata után az Andrássy-lovasdandár Karakószörcsök falu felé vonult vissza. A francia Grouchy-dragonyoshadosztály azonban Karakószörcsöknél megállt, s nem üldözte tovább a hátráló magyar és horvát csapatokat. Így azok minden zavar nélkül vonultak vissza Nagyszőllősre (ma: Somlószőllős). A dandár néhány órás pihenő után — a június 11-ről 12-re forduló éjszaka — Pápasalamonon és Dákán át Borsosgyőr faluba vonult vissza, ahol 12-én hajnalban táborba szálltak. Miközben a francia 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztály Karakószörcsökig nyomult előre, június 11-én a francia VI. hadtest Seras-, Durutteés Severoli-gyalogoshadosztályai is megkezdték az átkelést Karakónál a Marcalon. Ugyanakkor a francia II. hadtest Olasz Gárdahadosztályának és a 9. (Sahuc)-könnyűlovas-hadosztálynak csapatai — 2000 gyalogos és 400 lovas — tovább bővítették a mersevati hídfőt, s estére benyomultak Nemesszalók faluba. A zalai lovasezred két százada és a 8. sz. Kienmayer-huszárezred három százada június 11-én éjszaka Borsosgyőrig vonult vissza. Ugyancsak június 11-én reggel a francia 2. (Montbrun)-könnyűlovas-hadosztály és a 4. (Colbert)-könnyülovasdandár előrevetett osztagai — 900 lovas — átkelt a Rábán és benyomult Marcaltö faluba. Az itt védő magyar csapatok — a 7. sz. Lichtenstein-huszárezred csapatai, a somogyi lovasezred, a veszprémi 9. sz. gyalogoszászlóalj hat és a pesti 2. sz. gyalogoszászlóalj egy százada — visszavonultak. Miközben a magyar csapatok a Marcaltő É. és Takácsi között húzódó Gerence patak mögé hátráltak, a Tétnél Összpontosított osztrák—magyar csapatok ellenlökésekkel kísérleteztek. A Lipszky János vezérkari alezredes parancsnoksága alá rendelt harccsoport: a 8. sz. Kienmayer- és 5. sz. Otthuszárezredek egy-egy századát, valamint a zalai lovasezred 1. ezredeskapitányi lovasosztályának 1. századát (pk.: Boross Ferenc századoskapitány). Annak ellenére, hogy a Zala megyei lovasszázad egyik osztaga — Csillagh Ferenc hadnagy vezetésével — kétszer is megfutamított kisebb francia lovasegységeket, délután 17 órára a magyar csapatok Tétig vonultak vissza. Mecséry tábornok délután 17 órakor jelentette József nádornak, hogy Téttől délre sikerült egy biztosítási vonalat kialakítani a marcaltői hídfőből támadó francia lovasság ellen. A biztosítási vonalban három gyalogoszászlóalj és négy lovasszázad vonult fel; második lépcsőjében pedig ugyancsak három gyalogoszászlóalj és tíz lovasszázad összpontosult. Június 11-én késő délután elsősorban Gyarmat falunál sikerült a támadó francia lovasságot feltartóztatni, s ezzel biztosítani a IX. hadtest visszavonulási útvonalát Pápáról Győr felé. 41 373
