A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

bán, hogy ezzel elvágják egymástól a Győr­nél összpontosított magyar nemesi felkelő csapa­tokat és a Körmenden még mindig feltöltés alatt álló osztrák IX. hadtestet. Ezért János főherceg június 6-án este parancsot adott a IX. hadtestnek a további visszavonulásra — Jánosházán és Tüs­keváron át — Pápa irányába. A hadtestet — jú­nius 1—6. között — 19 ezer főről az oda irányí­tott újoncokkal 22 708 emberre töltötték fel. A parancsnak megfelelően, június 7-én a IX. hadtest megkezdte visszavonulását, s a nap vé­gére elérte Bérbaltavár körzetét. A hátráló had­testet — a Colloredo-, Frimont- és Jellasics­hadosztályokat — délnyugati irányból (a francia V. hadtest Grouchy-dragonyoshadosztálya ellen) az Attems ezredes parancsnoksága alatt álló harccsoport biztosította nyolc gyalogos- és egy huszárszázaddal. Ugyanakkor északról (a fran­cia Lauriston-hadtestcsoport ellen) továbbra is a Geramb-harccsoport — a Veszprém megyei ne­mesi lovasezred három osztálya, a 2. sz. József­huszárezred egy osztálya, valamint a 19. sz. Al­vinczy-gyalogezred III. zászlóalja — biztosítot­ta a IX. hadtestet. Június 7-én délelőtt 11 órakor a francia Itá­liai Hadsereg V. (Macdonald)-hadtestének 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztálya (az olasz Ki­rálynő-, valamint a francia 7. és 30. dragonyos­ezredekkel) csapást mért az Andrássy-dandár biztosítási vonalára. A fő csapást Szombathely irányába mérték, s a Geramb-harccsoportot a vá­ros északi széléről a várostól délre folyó Perint­patak mögé vetették vissza. A visszavonulás biz­tosítására egy század József-huszár, valamint a veszprémi lovasezred egyik lovasosztálya (Ihász és Hunkár századoskapitányok parancsnoksága alatt) maradt vissza a városban. A magyar lo­vas utóvéd a város központjában, a vármegye­ház, illetve a püspöki székesegyház előtti téren kísérelte meg ellenlökéssel visszavetni az elő­nyomuló francia lovasságot. Amint a franciák a közeli utcákból kibontakoztak, az insurgensek és a huszárok nagy ordítással rájuk rontottak, és megfutamították a francia előre vetett oszta­gokat. Az első összecsapásban a magyar lova­sok 12 francia katonát elfogtak. A lovassági harcban — mint azt Hunkár Antal emlékira­taiban leírta — ő egy sárga lovon nyargaló fran­cia tiszttel csapott össze. Már vagy három-négy­szer egymásra rohantak, mikor Hunkár — Ked­ves nevű — lova hirtelen félreugrott. Hunkár bal sarkantyúba kapta lovát és kardjával a fran­cia tiszt arcába vágott, mire az vérbe borult arccal elmenekült. Ezt látva, egy francia köz­ember rontott Hunkárra, de egy Sándor Pál nevű legény a franciát levágta. Hunkár visszaemléke­zése szerint a magyar csapatokra lelkesítöleg hatott, hogy a házak nyitott ablakaiból a város hölgyei tapssal köszöntötték a harcoló huszá­rokat és insurgenseket. 36 Az utcai harcban kü­lönösen kitűnt (a pápai járásból való) Berenczky Márton őrmester, aki két, francia fogságba esett bajtársát (Gerecs Mihályt és Kiss Mártont), va­lamint egy Varga István nevű közhuszárt kivá­gott a franciák közül, s három francia lovat zsák­mányolt. Az utcai harcok során egy francia tiszt és kb. 368 ötven francia katona elesett; tizenöt emberük és harminc lovuk fogságba került. A Geramb-harc­csoport vesztesége: három huszár elesett, kilenc huszár pedig sebesülten fogságba esett. A veszp­rémi lovasezrednek veszteségei nem voltak. Az utcai csatározások ideje alatt Geramb ezredes fo­kozatosan visszavonta csapatait a várostól 11 km­re délre folyó Sorok patak mögé. Ezt követően a kisunyomi völgyben fejlődtek harcrendbe a ma­gyar csapatok. A harccsoport ebben a harcrend­ben állt június 7-én este 20 órától június 8-án hajnali 5 óráig. 37 A szombathelyi francia támadás hírére János főherceg már június 7-én este paran­csot adott a IX. hadtestnek a további visszavonu­lásra. Miközben a hadtest hadosztályai lépcsőze­tesen megkezdték a visszavonulást Jánosháza irá­nyába, június 8-án hajnali 5 órakor a Geramb­harccsoport is parancsot kapott a visszavonulás­ra. A harccsoport Rábahídvégre vonult vissza, ahol találkoztak a 19. sz. Alvinczy-gyalogezred egy másik zászlóaljával, valamint a 2. sz. József­huszárezred főerőivel. Miközben Rábahídvégnél nagy nehézségekkel folyt a csapatok átkelése a Rábán (ugyanis a visszavonuló IX. hadtest a Rá­bán átívelő hidat előzőleg már lebontotta maga után), a francia Lauriston-hadtestcsoport egy má­sik csoportosítása Sárvárnál törte át az Andrássy­lovasdandár jobb szárnyának — a Pest megyei nemesi lovasezrednek és a 8. sz. gradiskai (hor­vát) határörezred egyik zászlóaljának — biztosí­tási vonalát. Az esti órákra a magyar és horvát csapatok — Jánosházán át — a Karakó falunál húzódó Marcal keleti partjára vonultak vissza. Itt — elsősorban a Marcal töltése mögött, valamint a Marcal-hídnál lévő kocsmánál, malomnál és tég­lavetőnél — építettek ki hevenyészett védelmi állásokat. Javában dolgoztak a védelem kiépíté­sén, mikor június 8-án késő este — Bérbaltavár és Rigács felől — megjelentek az osztrák IX. had­test előrevetett osztagai: a 10. sz. első báni határ­őrezred két zászlóalja (Marcus von Boxich ezre­des parancsnoksága alatt). A két horvát határőr­zászlóaljat azonnal a Gógánfánál létesített bizto­sító vonalba vezényelték, hogy déli irányból fe­dezze a IX. hadtest visszavonuló főerőit. A Veszp­rém megyei nemesi lovasezred ugyancsak Gógán­fán biztosított június 8-án a késő éjszakai órákig. Közben — a június 8-ról 9-re forduló éjszaka — megállás nélkül tartott a IX. hadtest csapatainak átkelése a Marcalon, s a csapatok csak június 9­én hajnalban verődtek táborba Tüskevár faluban és környékén. Elsőnek a hadtest két hadosztálya ért be: a Colloredo-hadosztály: Lutz-dandár: 61. sz. Saint Julien- és 27. sz. Strassaldo-gyalogezredek 3—3 zászlóalja; a 2., 4., 5. sz. grazi Landwehr-zászlóaljak, az 1. sz. belső­ausztriai önkéntes-zászlóalj. Marziani-dandár: 62. sz. Franz Jellasics-gya­logezred 2 zászlóalja; a 4. sz. szluini határőrezred egy zászlóalja; az 1., 2. és 3. sz. traunvierteli Landwehr-zászlóaljak egy-egy (összesen három) százada; a 2. sz. mühlvierteli Landwehr-zászlóalj; a 4. sz. hausruckvierteli Landwehr-zászlóalj egy százada és a 4. sz. belső-ausztriai önkénteszászló­alj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom