A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború
bán, hogy ezzel elvágják egymástól a Győrnél összpontosított magyar nemesi felkelő csapatokat és a Körmenden még mindig feltöltés alatt álló osztrák IX. hadtestet. Ezért János főherceg június 6-án este parancsot adott a IX. hadtestnek a további visszavonulásra — Jánosházán és Tüskeváron át — Pápa irányába. A hadtestet — június 1—6. között — 19 ezer főről az oda irányított újoncokkal 22 708 emberre töltötték fel. A parancsnak megfelelően, június 7-én a IX. hadtest megkezdte visszavonulását, s a nap végére elérte Bérbaltavár körzetét. A hátráló hadtestet — a Colloredo-, Frimont- és Jellasicshadosztályokat — délnyugati irányból (a francia V. hadtest Grouchy-dragonyoshadosztálya ellen) az Attems ezredes parancsnoksága alatt álló harccsoport biztosította nyolc gyalogos- és egy huszárszázaddal. Ugyanakkor északról (a francia Lauriston-hadtestcsoport ellen) továbbra is a Geramb-harccsoport — a Veszprém megyei nemesi lovasezred három osztálya, a 2. sz. Józsefhuszárezred egy osztálya, valamint a 19. sz. Alvinczy-gyalogezred III. zászlóalja — biztosította a IX. hadtestet. Június 7-én délelőtt 11 órakor a francia Itáliai Hadsereg V. (Macdonald)-hadtestének 1. (Grouchy)-dragonyoshadosztálya (az olasz Királynő-, valamint a francia 7. és 30. dragonyosezredekkel) csapást mért az Andrássy-dandár biztosítási vonalára. A fő csapást Szombathely irányába mérték, s a Geramb-harccsoportot a város északi széléről a várostól délre folyó Perintpatak mögé vetették vissza. A visszavonulás biztosítására egy század József-huszár, valamint a veszprémi lovasezred egyik lovasosztálya (Ihász és Hunkár századoskapitányok parancsnoksága alatt) maradt vissza a városban. A magyar lovas utóvéd a város központjában, a vármegyeház, illetve a püspöki székesegyház előtti téren kísérelte meg ellenlökéssel visszavetni az előnyomuló francia lovasságot. Amint a franciák a közeli utcákból kibontakoztak, az insurgensek és a huszárok nagy ordítással rájuk rontottak, és megfutamították a francia előre vetett osztagokat. Az első összecsapásban a magyar lovasok 12 francia katonát elfogtak. A lovassági harcban — mint azt Hunkár Antal emlékirataiban leírta — ő egy sárga lovon nyargaló francia tiszttel csapott össze. Már vagy három-négyszer egymásra rohantak, mikor Hunkár — Kedves nevű — lova hirtelen félreugrott. Hunkár bal sarkantyúba kapta lovát és kardjával a francia tiszt arcába vágott, mire az vérbe borult arccal elmenekült. Ezt látva, egy francia közember rontott Hunkárra, de egy Sándor Pál nevű legény a franciát levágta. Hunkár visszaemlékezése szerint a magyar csapatokra lelkesítöleg hatott, hogy a házak nyitott ablakaiból a város hölgyei tapssal köszöntötték a harcoló huszárokat és insurgenseket. 36 Az utcai harcban különösen kitűnt (a pápai járásból való) Berenczky Márton őrmester, aki két, francia fogságba esett bajtársát (Gerecs Mihályt és Kiss Mártont), valamint egy Varga István nevű közhuszárt kivágott a franciák közül, s három francia lovat zsákmányolt. Az utcai harcok során egy francia tiszt és kb. 368 ötven francia katona elesett; tizenöt emberük és harminc lovuk fogságba került. A Geramb-harccsoport vesztesége: három huszár elesett, kilenc huszár pedig sebesülten fogságba esett. A veszprémi lovasezrednek veszteségei nem voltak. Az utcai csatározások ideje alatt Geramb ezredes fokozatosan visszavonta csapatait a várostól 11 kmre délre folyó Sorok patak mögé. Ezt követően a kisunyomi völgyben fejlődtek harcrendbe a magyar csapatok. A harccsoport ebben a harcrendben állt június 7-én este 20 órától június 8-án hajnali 5 óráig. 37 A szombathelyi francia támadás hírére János főherceg már június 7-én este parancsot adott a IX. hadtestnek a további visszavonulásra. Miközben a hadtest hadosztályai lépcsőzetesen megkezdték a visszavonulást Jánosháza irányába, június 8-án hajnali 5 órakor a Gerambharccsoport is parancsot kapott a visszavonulásra. A harccsoport Rábahídvégre vonult vissza, ahol találkoztak a 19. sz. Alvinczy-gyalogezred egy másik zászlóaljával, valamint a 2. sz. Józsefhuszárezred főerőivel. Miközben Rábahídvégnél nagy nehézségekkel folyt a csapatok átkelése a Rábán (ugyanis a visszavonuló IX. hadtest a Rábán átívelő hidat előzőleg már lebontotta maga után), a francia Lauriston-hadtestcsoport egy másik csoportosítása Sárvárnál törte át az Andrássylovasdandár jobb szárnyának — a Pest megyei nemesi lovasezrednek és a 8. sz. gradiskai (horvát) határörezred egyik zászlóaljának — biztosítási vonalát. Az esti órákra a magyar és horvát csapatok — Jánosházán át — a Karakó falunál húzódó Marcal keleti partjára vonultak vissza. Itt — elsősorban a Marcal töltése mögött, valamint a Marcal-hídnál lévő kocsmánál, malomnál és téglavetőnél — építettek ki hevenyészett védelmi állásokat. Javában dolgoztak a védelem kiépítésén, mikor június 8-án késő este — Bérbaltavár és Rigács felől — megjelentek az osztrák IX. hadtest előrevetett osztagai: a 10. sz. első báni határőrezred két zászlóalja (Marcus von Boxich ezredes parancsnoksága alatt). A két horvát határőrzászlóaljat azonnal a Gógánfánál létesített biztosító vonalba vezényelték, hogy déli irányból fedezze a IX. hadtest visszavonuló főerőit. A Veszprém megyei nemesi lovasezred ugyancsak Gógánfán biztosított június 8-án a késő éjszakai órákig. Közben — a június 8-ról 9-re forduló éjszaka — megállás nélkül tartott a IX. hadtest csapatainak átkelése a Marcalon, s a csapatok csak június 9én hajnalban verődtek táborba Tüskevár faluban és környékén. Elsőnek a hadtest két hadosztálya ért be: a Colloredo-hadosztály: Lutz-dandár: 61. sz. Saint Julien- és 27. sz. Strassaldo-gyalogezredek 3—3 zászlóalja; a 2., 4., 5. sz. grazi Landwehr-zászlóaljak, az 1. sz. belsőausztriai önkéntes-zászlóalj. Marziani-dandár: 62. sz. Franz Jellasics-gyalogezred 2 zászlóalja; a 4. sz. szluini határőrezred egy zászlóalja; az 1., 2. és 3. sz. traunvierteli Landwehr-zászlóaljak egy-egy (összesen három) százada; a 2. sz. mühlvierteli Landwehr-zászlóalj; a 4. sz. hausruckvierteli Landwehr-zászlóalj egy százada és a 4. sz. belső-ausztriai önkénteszászlóalj.
