A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

na, véres polgárháborúban visszaáll a régi pQgány világ, és talán szétszóródik az egész magyarság. Vonzó e veszprémi emlék magyar nyelven előadása is. íme, néhány sor belőle: ,,. . . Kuppon herczeg ... az gonosz hytetlen Somogy hyspant . . . vagataa neeggyee . . . Eggyik rezeet kyldee yztragomy kappura, az masodykat Wesprymee . . .""

2 A Szent Imrét dicsőítő beszédhez kapcsolódó legendában található Veszprém és a Szent Györgykápolna említése. Tárgyleírása ugyanaz, mint a már említett előző Szent Imre-legendában, amikor az ifjú herceg az éjszaka csendjében, egy megbízható kísérőjével — fogadalma elmondására — felkeresi a veszprémi várban ,,Szent György egyházát". Az Érdy-kódex XVI. századi magyar nyelvén e nevezetes veszprémi eseményből néhány sor így hangzik: ,,. . . zent emre kyral . . . Egy ydoeben mykoron chak egy titkus zolgayawal Ayoytatus ymachagnak okáért meene Wesprimee zent Gergy martyr Capolnayaban és ymachagaban azt gondollya vala. . .""

3 Az Érdy-kódexet követi időben a legrégibb verses krónika Veszprémről, Csáti Demeter ferences szerzetesnek az 1530-as évekre feltételezett költeménye, a Pannóniai Ének,"

4 melyben már jelentős hely jut Veszprémnek. Tárgya: a „fehér ló monda", a honfoglalás leírásával, ahol a Veszprémben lakó lengyel hercegtől veszik meg letelepedésre a földet, a füvet és a vizet. E krónikás hasonlatok mögött a lényeg: a letelepedni szándékozó, hazát kereső magyarság vezére és vitézei hogyan verték le a Pannónia földjén uralkodó lengyel herceg seregeit, hogy azokat elűzve, helyükre települhessenek."

5 A négyszázötven éves kezdetleges stílusú históriás ének — az irodalomtörténet megállapítása szerint"

6 — tulajdonképpen a Thuróczy-féle krónika kivonatos rímes fordítása, amit Pray György egy azóta eltűntnek tudott kódexből másolt, aminek alapján adta ki először Révai Miklós."

7 A magyarországi török háborúk hiteles, kortárs értesüléséből eredő jelentős forrása, Tinódi Lantos Sebestyén Kolozsvárott, 1554-ben kiadott Krónika című műve."

8 Veszprémnek 1552-ben a török által elfoglalásáról a Budai Ali Basa históriája című fejezete tájékoztat. A 13 szakaszból álló elbeszélő rész a töröknek a vár körüli felvonulásával indul. A várkapitányt is megnevezi — ,,Az jó Paski János ott főhadnagy vala" —, de nála, várát nem önkényesen, mint későbbi történetírók megvádolták, hanem felsőbb utasításra hagyta el — ,,De az megszálláskor királ felé ment vala". A 4. és 5. versszak a törökök öröme, hogy a várkapitány eltávozott, majd az ostrom megkezdése. A 6—7. szakasz az őrség lázadása, amikor a török támadásra védekezés helyett a legszégyenletesebb árulással válaszolnak: ,,az falakról zászlókat lehányák". Ezt követi a várat hűtlenül elhagyó árulók bűnhődése és a magára maradó Vas Mihálynak a pasával alkudozása, a menekülési szándék. A 9—10. szakaszban nagyon tömören és 1554ben a török várháborúk kezdetén írva, mintegy intő figyelmeztetésként szólt Tinódi az egész magyarsághoz, amire Zrínyi oly sokszor utalt: a török adott szava álnok hazudozás. A mindig igazat író Tinódi még megtoldja, hogy ,,basa hagyásából megfogák, megfoszták, pénzétől, lovátul ötét megtisztiták". Végül a tévedés áldozataként török fogságba került Vas Mihály sorsa feletti elmélkedése zárja a veszprémi vár szégyenletes elvesztéséről adott tudósítását, még határozottabban utalva a török megbízhatatlanságára, aminek később is oly sokan estek áldozatul a másfél száz éves megszállás idején: ,,Ûgy hidgyetök terek hitiben, szavában." Tinódi krónikás beszámolója mintha helyszíni tudósítás lenne, oly élményszerű leírás Veszprémnek 1552-ben először török kézre kerüléséről. A vár vívásának első mozzanatai, majd az őrség lázadása, a várnak ,,hitre" feladása, a nem szavatartó török eljárása, a kivonulók kifosztása, rabságra vetése Vas Mihállyal együtt, fontos, forrásértékű adatok, amiket a későbbi írók is felhasználtak. Vas Mihály előző helyén, Siklóson, ahol 1543-ban mint várnagy szerepelt, hasonlóan feladta a várat a töröknek szabad elvonulásért."

9 Veszprém ostromának legelső hiteles, mintegy napra keltezett, de igen rövid, csak pár soros rögzítése a veszprémi káptalan régi Számadáskönyvében található, 1552-nél bejegyezve, a 418. lapon.

120 Idegen hatalom az Árpád-korban eljutott Veszprém környékéig is, a trón betöltése körüli harcok során, főként a XII. és XIII. században, majd a feudális oligarchák középkori ellenségeskedéseitől magyar pusztítást is elszenvedett; de az ország határán áttört ellenség csak 1490-ben foglalhatta el először, midőn Mátyás halála után a trónkövetelő Miksa német császár az országra ..191 tort.

121 A rövid német uralom megszűnésével csak három évtizedes, viszonylagosan békésebb élet után, 1526. június 23-án döbbenhettek rá a veszprémiek a török veszedelem jelentőségére, amikor Szentiványi György, mint a király követe, megjelent a káptalan előtt a hadba hívó véres karddal.

122 Megszűnt végleg a középkori szabadság és függetlenség: teljessé lett a török veszedelem. Ezután már csak a Mohács előtti dráma utolsó jelenetei következhettek, amikor Brodarics István, a humanista műveltségű kancellár, az ország déli határai felé, a török ellen vonuló, „Érd közelében, a Duna mellett vert királyi táborból" 1526. július 27-én elküldi levelét VII. Kelemen pápához, hogy a magyarországi eseményekről tájékoztassa. Ebben már a helyzet átérzéséből fakadó végső kétségbeesés csendül ki: „Egyedül Isten, vagy Isten akaratából bekövetkező véletlet mentheti meg az országot a pusztulástól. Semmi más utat a megmeneküléshez nem látok . . ."'

2i Mivel sem az országot, sem Veszprémet nem mentette meg semmiféle „véletlen", a török pedig mind erőteljesebben támadt, a védtelen vég303