A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

Veszprém mozgalmas élete a XV. század utolsó évtizedeiben. Nemcsak a nagy humanista-rajongó uralkodó szellemét hozza Veszprémbe, de maradandó, értékes alkotásai igazolják, hogy székhelyén is igyekezett annak mindenben érvényt is szerezni. Mindaz, ami ott nevéhez fűződik: vörös márvány síremléke, amit még életében megépített a gazdagon díszített Szent Györgykápolnában,

52 a tőle maradt nagyon díszes miseruha, a különböző ispotályok és fürdők, az iskolák, egész új színt adtak a középkorból kilépő város XV. század végi kultúrájának. Mindaz, amit ott Vetési, egyike Veszprém értékes alkotó püspökeinek, akár építészeti, akár egyéb téren létesített, méltó folytatóra talált kora igazi humanistája és felvilágosodott szellemű másik veszprémi püspökében, ifjabb Vitéz Jánosban, aki nagy tudománytámogatásáról és humanista környezetéről lett híres.

54 Elnöke volt kora egyik jelentős nemzetközi tudományos szervezetének, a Dunai Tudós Társaságnak — „Sodalitas Litteraria Danubiana". Talán e két nagy egyéniség varázsa lehetett mozgatója azoknak a magyarországi szinten is jelentős reneszánsz kori veszprémi eseményeknek, amikor oda is eljutott Mátyás humanista történetírója, Galeotto Marzio és Petrus Nigri, a budai dominikánus főiskola rektora, hogy a magyar vidék e tája is részesüljön — pártfogói révén — a magyar reneszánsz humanista áramlatából.

55 Mindezek művelődéstörténelmi előzményeként Árpád-kori főiskolája,

56 Mátyás híres bibliothékáját, a Corvinákat is messze megelőző könyvtára, fényes bizonyíték: örökölt valamit Veszprém az előző századokból is. Római hagyományokon épült színes Árpád-kori kultúrával megalapozott veszprémi művelődés hagyta emlékét a XVI. századra. Mátyás reneszánsza új tartalommal telíti az előző századok kolostori világát. A Gizella-kápolna gótikus félhomálya középkori apostolképei helyét a Vetési Albert megújította Szent György-kápolnában új, mozgalmas, felszabadult, emberábrázolás váltja fel. Gathalóczy Mátyás katona-püspöknek a vár fenntartását is biztosító pénzverdéje,

58 a káptalan szakszerűen vezetett fürdője,

59 a tudományosan igazolt reneszánsz-humanista viták, a városnak a világkereskedelmi forgalomba illeszkedése

60 a XV. század végi Veszprém értékes művelődéstörténelmi adatai. A Bakony alatt, a Balatonhoz elég közel fekvő honfoglalás kori keletkezésű város és a nagyon változatos dolomit fennsíkból kiemelkedő veszprémi vár, mint több évezredes emberi kultúra hordozója, a táji szépségekből is táplálkozó reneszánsznak is otthont tudott adni. Nem ismerjük azoknak a dialógusoknak a szövegét, amik ott, a XV. századi püspöki-káptalani reneszánsz-humanista találkozókon szóban vagy írásban elhangzottak, de későbbi irodalmi utalások jogosan engedik feltételezni, hogy nem múltak el nyomtalanul. Korhűbb helytörténetiséggel nem zárulhatna fejezetünk, mint ha a kor nagy regélőjét, Mátyás kedvelt udvaroncát, az olasz származású Antonio Boníinit, a magyar humanizmus történetének első megíróját

61 is megszólaltatjuk: mik voltak nagy történelmi művének, az 1543-tól oly sok kiadást ért Rerum ungaricarum decades . . .-nek veszprémi vonatkozású megállapításai, mert századokon át ő az ,,ősforrás", rá hivatkoztak, belőle éltek. Tárgyunkat érdeklő problémái közül első, a város, Veszprém nevének eredetéről adott, a kérdésben elsőnek mondható megállapítása: Fehér kút — ... ab Albo fonte ... — német szópártól kapta nevét.

62 E megállapítása sok követőre talált később.

63 Koppány lázadását is említi, az előzményekben már ismertetett formában.

64 Szent László feleségének, Adelheidnak Veszprémben való eltemetésére ő az első forrás.

65 Egy későbbi, XIX. századi munka szerint 1090 májusában halt meg.

66 Bonfinit foglalkoztatta — feltehetően Veszprémben láthatta — az a közös sírkő, amit nagyon töredezettnek írt le, és ami a veszprémi székesegyházban Gizella királyné és I. László királynak az előzőkben említett felesége, Adelhaid közös sírját fedte, de már nagyon hiányos felirattal.

67 Ezt a sírkövet újította meg Isvalies Péter veszprémi püspök, az első veszprémi ,.régész", 1503-ban.

68 Irt még, ezeken kívül, a székesegyház alapításáról, felszereléséről, berendezéséről. Mindezt egy személyben a városát, székhelyét nagyon szerető Gizella királynéhoz köti. ö lesz annak gondozója, felékesítője: ,,Vesprimiensem Basilicam propria expensa exaedificavit, abundeque donavit rebus omnibus quae cultui divino, usui esse sólet."

69 Talán nem válik feleslegessé, talán helytörténeti érdekességként is megörökíthető, hogy az előbbi adataival Veszprémhez is kapcsolódó Bonfininak éppen veszprémi ember, Listhy János, a „derék kancellár" — 1568-tól 1572-ig veszprémi püspök volt — talán az első olyan olvasója, aki kritikával forgatta a romantikus mesélő munkáját. Zsámboky (Sambucus) Jánostól kapott Bonfini-kötetéhez írt megjegyzéseivel

70 a tudományos történelmi kritika elindítója lett a magyar történetirodalomban, amikor kora történelmi és földrajzi ismereteivel egészítette ki vagy javította Bonfinit — nagy hozzáértéssel. A sorok között javításaival magyar érzését is elárulja, de ugyanakkor Bonfinin, a házi történetírón is tud finoman gúnyolódni: ,,Tibi Bonfini aurum Mathiae regis dedit affectum" — téged, Bonfini, arannyal is hangolt Mátyás király. 2. AZ ELSŐ TUDATOS VESZPRÉMI HELYTÖRTÉNETI KUTATÓ A XVI. SZÁZADBAN Buda eleste, 1541 után, az országra zúdult török veszedelem a Dunántúlon mind jobban elhatalmasodott, miáltal Veszprém is a veszélyeztetett helyek közé tartozott ezen években. A várost fenyegető hírekre a káptalan az egyházi kincseket Sopronban és a sümegi várban helyezi biztonságba. Óvatossága nem volt hiábavaló, mert az 1547-ben kötött békét a szultán — amikor tudomására jutott Fráter György és Ferdinánd szerződése, Erdély átadása a Habsburgoknak — félretéve, 1551 őszén a ruméliai bég 299