A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Erdélyi Balázs–Sági Károly: A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom

A régészeti topográfia is csak a Szent Györgyhegyi kápolnaromokról tud.

32 Érdekes, hogy 1932-ben Dornyay Béla a ,,puszta klastrom" elnevezést hallotta egy vincellértől.

33 Az említett raposkai monda is ezt az új vonalat folytatja:

34 ,,A Szent György-hegyen épült fel a vörösbarátok klastroma. Idő múltával sorra elhaltak belőle a barátok, csak ketten éltek már a klastromban. Igen kemény tél köszöntött a vidékre, a hatalmas hóban lehetetlen volt a Szent György-hegyre feljutni. A raposkaiak viszont nyugodtak voltak, mert reggel, délben és este hallották a hegyről a harangszót. Tavasz közeledett már, amikor egyszer szokatlanul csendült a kolostor harangja, egyet-kettőt kondult még, aztán csend lett a hegyen. Amikor a hó elolvadt és fel tudtak végre menni a kolostorba, az egyik barátot holtan találták cellájában, a másik meg a harang kötelét fogva esett össze és halt meg. Az elnéptelenedett kolostort a népek lerombolták, hogy rossz barátok ne költözhessenek bele. Aztán egyszer hatalmas felhőszakadás árvize harangot mosott le a hegyről, ami a raposkai Szent Antalkápolna tornyába került." A monda határozottan beszél a Szent Györgyhegyi kolostorról. Mielőtt azonban ennek maradványait megvizsgáltuk volna, a szőlőhegyi Szent Antal-kápolna harangját néztük meg. A kápolna íves szentélyével, vastag falával, zömök, alacsony tornyával, kis, félkörös záródású ablakaival szinte pontos mása a Zalaszántó északi végén álló kápolnának. A zalaszántói kápolnával kapcsolatban formai elemek alapján a középkori eredet lehetősége vetődött fel. A mondában is szereplő harang felirata: Michael Feltl goss mich in Graz anno 1735. A harang tengelyének faborításába 1804-es évszám van vésve. A harang régebbi, mint a kápolna, feltehetően 1804-ben került a Szent Antal-kápolna tornyába valahonnan. Az szinte biztos, hogy nem a Szent György-hegyről mosta le a víz! A haranggal kapcsolatban annyit mondhatunk még, hogy Patay Pál szerint a harangok öntési és használati helye piaci kapcsolatra utalhat.

3(> Ügy tűnik ezen az alapon, hogy Keszthely—Tapolca térségének kereskedelme Graz felé irányult, hiszen a keszthelyiek is Grazba küldték elrepedt harangjukat javításra 1734-ben.

37 Száraz időben a Szent György-hegy tetejére gépkocsival is feljuthatunk. Az út építésének ideje tisztázatlan. A századforduló idején még birkanyájak legeltek a hegytető hatalmas fennsíkján, azoknak is út kellett. Valószínűbb azonban, hogy az út építése a hegytetőn található romokkal egyidős. A Szent György-hegy déli peremén épült kerek turistapihenő alapozásának kidobott földjében sok vastag falú, bronzkor végi cserepet találtunk. Ezek a cserepek a gyepes tető vakondtúrásaiban mindenütt előkerültek, népes telep élt tehát a hegytetőn. A hegy legmagasabb, 415 m magas csúcsa a legkésőbbi lávaömlés emléke. Innét egyenes út vezet északnak. Ezen az úton haladva, az északnyugati hegyperem közelében bokros, gyalogbodzával benőtt területen találjuk a mondában is szereplő romokat. A feltehetően egyenes szentélyzáródású, kb. 13 méter hosszú kápolna (vagy templom?) alapfalai a gyeptakaróig érnek föl. A kápolna és a többi itteni épület kőanyagát a Szent Györgyhegyi pincék építéséhez bányászták ki a XVIII. században. Ez a magyarázata a monda azon utalásának, hogy a ,,népek lerombolták" a kolostort. A kápolna déli oldalán kincskeresők egykori gödreiben találtuk meg a kolostor egyes helyiségeinek falmaradványait. Amennyire megfigyelhettük, két épület állhatott a kápolnától délnyugatra. A kápolnától keletre látható nyomok talán a kolostor kertjére utalnak. Az előzetes terepbejárás után 1983. november 1-én, verőfényes, tiszta időben került sor a Szent György-hegy tetejének légi fényképezésére.

38 Bár kifejezetten szép, tiszta idő volt, a fénykörülményeket nem lehet ideálisnak tekinteni. Ezenkívül a fényképek értelmezhetőségét rontja a csapadékban gazdag év növényzetegységesítő, -fejlesztő hatása. Míg a kora tavaszi terepbejárás során a talaj felszínén is megfigyelhettünk nyomokat, addig november elejére az ősnövényzet oly mértékben elburjánzott, hogy jóformán minden felszíni jelet eltakart. Ugyancsak az interpretációt nehezítő hatása van a homogén, vulkáni altalajnak, amin csak nehezen ismerhetők föl elváltozások és az esetleges elváltozások identifikálása sem lehetséges egyéb, kisegítő megfigyelések nélkül. Szándékunkban áll újabb felvételeket készíteni a romterületről. A monda nyomán eddig ismeretlen, középkorinak sejthető kolostor romjaihoz jutottunk, a mondának tehát van történeti magja is, aminek felderítésére ásatással kereshetünk választ. 278