A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Holl Imre: Dunántúli kályhacsempék

JEGYZETEK Rövidítések — Abkürzungen HOLL 1958 = HOLL I., Középkori kályhacsempék Magyarországon, I. BpR 18 (1958) 211—300. HOLL 1971 = HOLL L, Középkori kályhacsempék Magyarországon, II. BpR 22 (1971) 161—207. HOLL 1983 = HOLL L, Középkori kályhacsempék Magyarországon, III. ArchÉrt 110 (1983) 1. így A. WALCHER-MOLTHEIN az ausztriai anyag folyamatos közlései során, vagy K. Frei, Anzeiger für Schwizerische Altertumskunde 33 (1931) 73 ff., egy svájci tartomány kályhacsempeanyagának rendszerezésekor. 2. Az ilyen adatok kritika nélküli használata eredményezi azt, hogy egy svájci csempecsoport különböző lelőhelyekről előkerült darabjainak kormeghatározása 1450—15. sz. utolsó negyede közötti évtizedekre húzódik szét. 3. Hazánkban ugyanekkor az esztergomi és a visegrádi palota műemléki feltárása során előkerült gazdag leletanyag feldolgozatlan és restaurálatlan maradt. SZABÓ K. és GARÁDY S. ásatásai és feldolgozásai jelentették az első lépéseket tárgykörünkben. 4. A technológiai és stíluskülönbségek figyelembevételével sikerült a korábban egy műhelynek meghatározott budai Mátyás-kori csempeanyag szétválasztása, négy különböző műhely, köztük három külföldi bemutatása: HOLL 1983. 5. Már E. VOGT, Der Lindenhof in Zürich (Zürich 1948) 25—27, 208—214, felhívta a figyelmet a másolatok összevetésének lehetőségére, sajnos ezt a svájci anyagon azóta sem végezték el. 6. HOLL 1971, 172. 1. táblázata. 7. Már SZABÓ K. megpróbálkozott a kályhák vázlatos rekonstrukciójával; az egyszerűbb falusi típusokkal az újkori néprajzi anyag vethető össze. A krakkói vár kályhájának modell-rekonstrukciója volt az első sikerült kísérlet, de ezt csak 1960-ban publikálták: M. PIATKIEWICZ-DERENIOWA, Kafle wawelskie. Studiow do Dziejów Wawelu, Tom. 2. (1959) 56—57. Az első öt magyarországi kályharekonstrukció: HOLL, 1958. 8. Már korábban bizonyítottuk, hogy a Zsigmond-kori udvari műhelyek tevékenységében megszakítások, mesterváltozások okozzák az egymástól eltérő stílusú alkotásokat, de ugyanúgy az Anjoü-korszakban is. HOLL, 1958, 228; HOLL 1971, 172. Állandó udvari műhely tehát nem volt. 9. HOLL I.: Regensburgi középkori kályhacsempék. ArchÉrt, 107 (1980) 41. 10. Holl, op. cit. 40. 11. HOLL 1983 12. ORTVAY T.: Pozsony város története, ti. (Pozsony, 1903) 189. — Egy korábbi adat (1444, 1449) a városháza kályháját szállító bécsi mestert említi. Ezt újabban egy meglevő címeres csempe készítőjével azonosítják: HOLCIK, S., Stredoveké kachliarstvo (Bratislava, 1978) 17,9—11. kép. Véleményem szerint a csempe későbbi import, 1480—1520 között készülhetett pajzsformája alapján. Valószínű, hogy Pozsony, Sopron, Buda és néhány dunántúli vidéki lelőhely redukált égetésű mázatlan, relief díszes kályhacsempe sorozatában is importok szerepelnek. 13. A Korvin Mátyás és a reneszánsz kiállításon bemutatott két színes mázas kályhacsempét DÁVID F. egy 1464-ben a soproni városháza számára készített bécsi kályha maradványával azonosította: Schallaburg '82 (Wien, 1982), katalógus 711—712. sz. A csempék technológiája azonban későbbi időre utal. 14. A királyi palotákban felállított Anjou-kori kályhákkal egyező csempék kerültek elő Esztergomban (érseki palota) és Budán, a domonkosok kolostorából: K. H. GYURKY, Das mittelalterliche Dominikanerkloster is Buda. (Bp., 1981) Abb. 22. 15. Keszthely, Balatoni Múzeum; KOPPÁNY T.—SÁGI K.: A kereki Fehérkö vár története. Somogyi Múz. Füz. 9. (Kaposvár, 1967) 20. képen egy töredék. 16. M. KOZÁK É.: A vértesszentkereszti bencés apátság gótikus kályhacsempéi. Communicationes AH 1981 183—195. 17. HOLL 1958, 228. Részletesebben a készülő kőszegi ásatási feldolgozásban. 18. M. KOZÁK E., op. cit. 186—188. 2—4. kép. 18a. Bajalovic, M.—

Pesic H.: Keramika u srednjovekovnoj Srbiji. (Beograd, 1981) 132; fig. 162—166, 167. 19. FELD I. folyamatban levő ásatása. 20. M. KOZÁK É., op. cit. 5. kép. 21. GERGELYFFY A.: A várpalotai vár építési korszakai I. VMMK 6 (1967) 259—278; II. VMMK 11 (1972) 243—249; III. VMMK 13 (1978) 103—111. 22. Ennek egyik eredménye volt, hogy az ásatási feladatokat az évek során mindig újabb régésszel végeztették, így öt kutató váltotta egymást. 23. G. SÁNDOR M. ásatása: K-i külső oldal, С helyiség 6. árok, D helyiség 4. árok; D helyiség 10. árok; Barbakán — Bakonyi Múzeum, 66. 78. 1—66. 78. 27. leltári számon. — Ezúton is köszönöm az ásatónak hozzájárulását a feldolgozáshoz. 24. M. KOZÁK É. op. cit. II. rész (sajtó alatt): Vértesszentkereszten is előkerült a rozettás csempetípus, de ásatója máshogy keltezi. 25. HOLL 1958, 251. 1., 59—60. kép: sasos címeres csempék a IV. csoportból és kisebb másolat. 26. HOLL I.: A kaposszentjakabi kályhacsempék. Somogyi MK 2 (1975) 209, 214. térkép; régebbről ismert darabok HOLL 1971, 183—184. 27. MAGYAR K.: Az ötvöskónyi Báthori-várkastély. Somogyi Múz. Füz. 18 (1974) 46—47, 41. kép. Szerző és mások véleményével ellenkezőleg ez a pelikán nem a Rozgonyi vagy Batthyány család címerét jelenti; e kályha csempesorozatában vallásos szimbólum. L: HOLL I.: Heraldikai megjegyzések. ArchÉrt 111 (1984) sajtó alatt. 28. B. SZATHMÁRI S.: Előzetes jelentés . . . ArchÉrt 101 (1974) 47. U.ő: Kályhacsempék a tatai várból I. (sajtó alatt) 29. B. M. SZŐKE—E. T. SZÖNYI—

P. TOMKA: Ausgrabungen auf dem Káptalandomb in Győr. MittArchlnst 8/9 1978/79 (1980) 140—141, Tf. 84. 30. HOLL I.: Somogyi MK 2 (1975) 215. 31. PAMMER N.: Rég. Füz. 21 (1968) 57; 22 (1969) 75; 23 (1970) 80—81. A feldolgozatlan leletanyag a Bakonyi Múzeumban; a beszámolókban a leleteket nem említi meg. 32. Külföldön, így Cseh- és Morvaországban is a másolatok és közvetlen hatások dominálnak. Eredeti kályha csak egy cseh várban, egy morva várban és Brnóban mutatható ki: HOLL 1971 és P. MICHNA, FolArch 25 (1974) Abb. 6. 219