A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Holl Imre: Dunántúli kályhacsempék

8. ábra. Kályhacsempék a cseh oroszlánnal. Várpalota Abb. 8. Ofenkacheln mit dem böhmischen Löwen. Várpalota kályhának további, sajnos még ismeretlen díszítésű csempéi ezek (10. ábra 1—6.). Mint említettük, az új típusok a műhely mintakincsének bővítését jelentették. Bár technológiailag a teljes palotai kályha egységes kivitelezést mutat, vannak olyan darabjai, amelyek azt bizonyítják, valamivel később készült, mint a budai, nyéki, visegrádi példányok. A 17. típus oroszlánja kissé más felfogású, mint all. típusnál; itt is és két további csempén egy belső keretelés jelenik meg, ami az első kályhák csempesorozatán még nem tűnt fel. Valószínű, hogy az új negatívok mintáját más készítette, de ez nem volt azonos a II. és további csoportok mestereivel. Két csempe esetében maradt meg a hátsó fiókrész formája (11. ábra), ez nem egyezik az első csoportnál eredetileg alkalmazott kiképzéssel (12. ábra), bár ez lehet pusztán egy segéd változása is. Új elem, hogy két négyzetes csempénél dongás hátkiképzést készítettek: ezek nyilván már nem az alsó kályhatestben álltak, hanem a sokszögletű felső részben, de formájuk és díszítésük megismételt egy-egy alsó csempét, (Lehet, hogy felül, az oromcsempék alatt helyezkedtek el.) Nem hisszük, hogy e kályha sokkal később készült, talán csak Η2 év választotta el az elsőktől, melyek 1408/15 körül készülhettek. Ha a 18. típus címere a német-római királyság sasa (ez egyfejű!), úgy 1410 után állították, de lehet a Zsigmond által ugyancsak használt brandenburgi sas is (így pecsétjén és aranyforintján). Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a IV. csoportban — amelyik egyébként is sok csempemásolatával tűnik ki — a 4. típus csempéje (sárkányrendes sasos címer, HOLL 1958, 59. kép) a most első ízben feltűnő 18. típus csempéjét másolta — bár a rovátkolt keretet elhagyta. Ez is oka annak, hogy egyébként szép kidolgozású mintái között semattkusabb kivitelezésű díszítésekkel találkozunk. Két további csempetöredéket nem tudunk még az eddig ismert anyaggal egyeztetni (13. ábra); áttört mérműves csempékhez tartoztak, gesztenyebarna, illetve barnássárga mázzal. Valószínűleg a 15. sz. első felébe tartoznak. A bemutatott kályha kora alapján még az első épületegyüttesben állt, mielőtt még Újlaki Miklós az új, szabályos alaprajzú várát felépítette volna. A régészeti megfigyelések kiértékelését nélkülözve nem tudjuk, ez alkalommal (1439—45 között) lebontva szemétre került, vagy esetleg az új várban újra felállították? A LOVAGALAKOS KÁLYHA MŰHELYÉNEK DUNÁNTÚLI SZÁLLÍTÁSAI Ez a műhely közép-európai viszonylatban messze kitűnik alkotásainak széles körű elterjesztésében, V. László király palotáiban és politikai szövetségeseinek udvarában. E széles elterjedés

26 néhány újabb régészeti bizonyítékát itt soroljuk föl: — ötvös, (Somogy m) 15. századi várkastélya. A 18. típus pelikándíszítésű csempéinek két példánya.

27 Megjegyeznénk, hogy Bács püspöki várában és Egervár várkastélyában is e típust hasz215