A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

129. „ANNO INCARNATIONIS CHRISTI MXXXI INDICTIONE XIV A STEPHANO REGE ET GI­SELA REGINA CASULA HAEC OPER AT A ET DATA ECCLESIAE SANCTAE MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA." 130. E kérdéshez: KOLLER Heinrich: A székesfehér­vári királyi trónszék kérdéséhez. SzfvÉvsz, 2. (1972) 7—20. E vonalban tártuk fel azt az észak­déli irányú falat a Püspöki palota délnyugati sarka melletti járda területén, amely a Kossuth Lajos ut­ca észak-nyugati sarka irányában halad, és amely a bazilika nyugati zárófalának (atrium nyugati záró­falával?) lehet azonos. 131. KRALOVANSZKY A. Archfirt 99. (1972) 266—267; 100. (1973) 277. 132. TÓTH SÁNDOR kitűnő rekonstrukciója a székes­fehérvári István király Múzeum állandó várostör­téneti kiállításán. 133. Fotója: KRALOVANSZKY Az ezeréves . . . op. cit. 1561. 134. Déli hosszoldalán 1 — 1 pillér (?), oszlop (?) kiha­gyott helye volt az alapozásban megállapítható. Az alapozásból különben másodlagosan XII. szd.-i díszesen faragott kövek kerültek elő. 135. „Anno Domini M-o CCC-o XXVII-o . . . ecclesia Beate Virginis de Alba Regali, quamvis plumbo tecta fuisset contra incendium, ut superius memini, tarnen flebiliter est combusta et tota plumbea materia in laminas producta de tecto eius a facie ignis vehementis fluxit liquide sicut cera, excepto uno campanili, quod supra sacristiam est, ubi sanctorum reliquie quamplurime posite conser­vatur, et servatur, quod nemi dubitat eorum me­ntis remansisse. Sed nichilominus eandem eccle­siam postea iterum plumbo texit." SRH I. 491—492. 136. Feldolgozásának első része: KRALOVANSZKY Alán: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna. In.: Művészet I. Lajos király korában. 1342—1382. Szerk.: Marosi E.—Tóth M.—Varga L. (Budapest, 1982) 165—174. 137. E kérdéshez: DERCSÉNYI D. op. cit. valamint MA­ROSI Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírká­polnája. SzfvÉvsz 2. (1972) 169—184. 138. Ennek feltételezhető oka, hogy a pódiumra, mint királyi trónus helyére, már nem tartanak olyan fokú igényt, tiszteletet, hogy ne bontsák meg azt. Amennyiben nincsen igazunk, és a pódium nem ki­rályi trónushely, hanem a Szent Kereszt-oltár he­lye, a helyzet hasonló, hiszen a lépcsőt minden­képpen el kellett bontani (nyilván a lépcsőt visz­sza is állították). A téglák eltértek a többi gó­tikus téglától színben és nagyságban. Előbbiek világossárga színűek és vastagok. 139. Lásd 136. jegyz., ill. SZAKÄL Ernő: A székesfe­hérvári Anjou-síremlékek és I. Lajos király sír­kápolnája; LÖVEI Pál: A székesfehérvári Anjou­sírkápolna művészettörténeti helye. Mindkettő: Művészet . . . op. cit. 175—179, ill. 184—203. 140. BALOGH Jolán: A művészet Mátyás király ud­varában. (Budapest, 1966). KRALOVANSZKY: 136. jegyz. Ettől eltérő vélemény: MAROSI op. cit. 176. 17. jegyz. Korábbi véleményünket változat­lanul fenntartjuk, ameddig újabb, perdöntő adat nem kerül elő. 141. KRALOVANSZKY RégFüz 26. (1973). Itt 4 db lisena maradt meg in situ. Ennek alapján 17 li­sena rekonstruálható. A bazilika északi homlok­falának külső falköpenyének megmaradása rej­tély számunkra (lehet, hogy másodlagosan fel­használtak korábbi kőanyagot?), mivel alatta ba­rokk tégla töredékes alapozási részletet találtunk. 142. KRALOVANSZKY A. Alba Regia 8—9. (1967) 253—262. 143. Ibidem. 144. FITZ Jenő: Francia metszet Székesfehérvár 1601. évi ostromáról. Alba Regia 8—9. (1967—1968) 149—154. 145. KRALOVANSZKY RégFüz 33. (1981) 146. ÉRY—KRALOVANSZKY RégFüz 24. (1971) 96— 97. KRALOVANSZKY Alán: Székesfehérvár Ist­ván király korában. Alba Regia 12. (1972) 277— 278. KRALOVANSZKY RégFüz 27. (1974) 79. ÉRY Kinga: Az anthropological sketch of Arpadian­Age burials et the Holy Crucifix Church in Szé­kesfehérvár. Alba Regia 16. (1978) 159—167. 147. KOVÁCS Péter: Megjegyzések Székesfehérvár kö­zépkori topográfiájának kutatásához. Alba Regia 12. (1972) 262 a korábbi irodalommal. 148. FÜGEDI Településtudományi Közlemények op. cit. 44. oldalán közli: „Vicus sancti Bartholomaei" 1478-ból származó említését (OL. Dl. 18.085) az­zal a kiegészítéssel, hogy az ebben az oklevél­ben szereplő telkek egyikének szomszédságában egy r ^gi torony áll. A Zalka M. utca és az Ady Endre utca sarkán lévő ház építésekor egy vas­tag falu torony helyét figyeltük meg, amely eset­leg a sóraktár épülete lehetett. Vö. KOVÁCS op. cit. 267. oldalán írottakkal. Mivel FÜGEDI op. cit. 45. oldalán megemlíti, hogy „Az utcát sajnos nem tudjuk azonosítani, az egyetlen útbaigazí­tást egy 1544-ből való török defter adja, amely a „káptalan" utcában egy düledező Szt. Bertalan-ká­polnát említ", úgy gondoljuk, hogy a Bertalan-ká­polna a mai cisztercita templom helyén állt ke­letelten, nem úgy, ahogy a mai barokk templom van fordított keleteléssel, miként az korábban véltük: KRALOVANSZKY Alán: Az ezeréves Szé­kesfehérvár. Természet Világa 103. (1972) 341. ol­dal és térképen rögzítettük. így a Zalka M. u. északi fele lehetett a vicus sancti Bartholomaei (déli fele a káptalan utca), és a fentebbi indokon felül számításba kell vennünk azt is, hogy 1688­ban Vánossy Antal „török mecset területén" építi fel a mai cisztercita templom elődjét, tehát ott a középkorban is templom állt valószínűleg: KÁ­ROLY op. cit. 202. Ettől eltérő vélemény: KOVÁCS op. cit. 265, 267. 149. Az utcák részbeni azonosítását FÜGEDI Székes­fehérvár középkori alaprajza . . . op. cit. 44—45, ill. Stadtplan ... op. cit. 130; NAGY Lajos: Szé­kesfehérvár késő középkori topográfiája. SzfvÉvsz 2. (1972) 199—209 és KOVÁCS op. cit. elvégez­ték. A magunk elképzelését részben közöltük (Ter­mészet Világa op. cit.). E helyen újabb finomítási lehetőségről számolunk be, amelynek alapja egy 1546. évi adat, amely szerint a törökök különbö­ző telkeket és házakat adtak el a várban, és vé­leményünk szerint ennek alapján további azono­sítási lehetőség adódik (VELICS András— KAMME­RER Endre: Magyarországi török kincstári defte­rek (Budapest, 1890 II. 50). A váron belül a kö­vetkező sorrendben haladtak: Sziget kapu (= Pa­lotai kapu, Ady Endre u.), Disznó utca (= vicus Teutonicalisban mészárszékek voltak!), Nagytemp­lom környéke (a középkori bazilika és prépost­ság épülettömbje), Káptalan utca (Zalka M. u. déli fele), Zsidó utca (= Jókai u.), Csiszár utca (= Ady E. u.), Város utca (vicus Magnus, mai Március 15 -e utca), Péter utca (= vicus Sancti Petri, mai Arany J. u.). Ezt követően mentek ki a várból a Szigetbe, onnan az Ingoványba, vé­gül pedig a budai külvárosba. Ha ezen adatokat figyelembe vesszük, akkor összhang látszik az 1700 körüli telekösszeírások és az 1826-os térkép adatával, hogy a Zalka M. utca közepén egy köz vezetett át a mai Jókai utcába, így jogos felté­telezni, hogy a Zalka M. u. északi fele más ne­vet viselt, mint a déli: Bertalan utca és Kápta­lan utca. 205

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom