A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez
tett johanniták egyházashelyén kívül volt egy Szent Mihály-plébániatemplom, valamint egy ágoston rendi kolostor. Ezek helye ugyancsak ismeretlen. 156 A déli külváros, pontosabban falu, a török kori metszetek alapján ugyancsak templomos hely volt. Ha ez a település volt az Ingovány, mint ahogy véljük, temploma Szent Kozma és Dámján tiszteletére volt szentelve. 157 A külvárosok nem voltak kőfallal körülvéve, csak palánk és a mocsár védte őket. Rendkívül bonyolult volt a város középkori egyházjogi helyzete. A király magánkápolnájaként létesült Mennybe felvett Mária tiszteletére szentelt bazilika, a hozzá tartozó prépostsággal együtt, 1181-ig az esztergomi érsek, majd a Római Szentszék alá tartozott, tehát a területileg illetékes veszprémi püspökségtől független volt. 158 E kiváltságos helyzetéből adódó előnyt tükrözi az is, hogy a XI IL században kanonokjainak száma 40 volt. 159 Csak összehasonlításul: a XIV— XV. században a veszprémi káptalan 36, az esztergomi káptalan pedig 39 kanonokból állt. Rövidítések — Abkürzungen ArchËrt = Archeológiai Értesítő GUTHEIL = GUTHEIL Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai I. Szerk.: Madarász Lajos (Veszprém, 1977) GYÖRFFY = GYÖRFFY György: István király és müve. (Budapest, 1977) MRT = Magyarország Régészeti Topográfiája. Ed. Gerevich L.—Éri I. 2 (Budapest, 1969) RégFüz = Régészeti Füzetek I. Ser. I. (Budapest) SRH = SZENTPÉTERY Emericus: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae Gestarum. Vol. I— II. (Budapestini, 1937—1938) SzfvÉvsz = Székesfehérvár Évszázadai. Szerk.: Kralovánszky A. 1—4 (Székesfehérvár, 1967—1979) VKML = Veszprémi Káptalani Magánlevéltár. Veszprém, R. K. Püspökség 1. MELICH János: A honfoglaláskori Magyarország. (Budapest, 1931) 398—401; GYÖRFFY György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 92. (1958) 589; Uő. bővebben in.: VA JAY Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja. SzfvÉvsz 1. (1967) 85., 78. jegyzet. Itt jegyezzük meg, hogy nem látjuk igazoltnak azt a feltételezést, amely szerint a IX. században Veszprém településének Ortahu lett volna a neve [ BOGY AY, Thomas: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Südostforschungen 19. (1960) 69.]. E feltételezésnek az az alapja, hogy Adalwin salzburgi érsek 865-ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot szentel Kocel birtokán, és a név megegyezik a veszprémi Szent Mihály-székesegyház nevével. Ezt vallja GUTHEIL is: op. cit. 24. A Balaton-felvidék relatíve jól megkutatott területén nem ismert semmiféle frank régészeti lelet. Vö.: MRT 1—4. köteteivel. Veszprémi várhegyen sem került elő 1969 óta frank leletanyag, így ki kell zárnunk a csupán a patrocíAz uralkodó család magánkápolnája kezdetben 27 egyházas faluval, a XIV. század 30-as éveiben pedig már 61 egyházas birtokkal rendelkezett, tehát az ország gazdasági életében is fontos helye volt. 160 Külön jogállása volt a johannitáknak, ők alapításuktól kezdve az esztergomi érsek alá tartoztak, Az összes többi egyházas hely, beleértve már ä várban levő Szent Péter- és talán a Szent Bertalan-templomot is, a veszprémi püspök alá tartozott. A szerzetesek természetesen saját nagykáptalanjuk, illetve a bíborosi kollégiumon keresztül a Szentszék alá tartoztak. Veszprém és Székesfehérvár kialakulása és kezdeti adottságai tehát közel azonosak voltak. Már a Középkorban azonban, különböző gazdasági és társadalmi okok következtében egymástól eltérő irányba fejlődtek. E változások Székesfehérvár számára kedvezőek, Veszprém számára hátrányosak voltak. Mindkét város korai története azonban számos kérdésben ma még tisztázatlan és ebben, miként azt már Veszprém esetében vázoltunk, mindenekelőtt a régészeti kutatások hozhatnak további előrelépést. nium névegyezésén alapuló feltételezést addig, amíg ujabb adat nem kerül elő. 2. GUTHEIL op. cit. 28—30, aki csatlakozik KARÁCSONYI János korábbi véleményéhez: A magyar nemzet története, 896-ig. (Nagyvárad, 1924) 91. 3. GYÖRFFY op. cit. 22, 73, 101 — 102. E kérdésben is perdöntőnek véljük Hartvik 1112—16 közötti írását: „ubi ducalis accessus et conversatio habebatur": SRH II. 408, ill. az 1108 előtt írt Kisebbik legendát, ahol a „ducalis" helyett „regalis" szerepel: SRH II. 395, tehát az ezredforduló évtizedeiben volt fejedelmi/királyi tartózkodási és szálláshely Veszprém, nem pedig korábban. 4. Lásd MRT 2. ( 1969) 224—256, valamint a RégFüz 1969 óta megjelent ásatási beszámolóit. 5 contra Romanos milites, qui castrum Bezprem custodiebant ..." SRH I. 97. 6. ,,. . . Morot . . . confectus senio repausabat in castro, quod Bezprem nominatur." SRH I. 164. 7. GYÖRFFY György: A magyar egyházszervezés kezdeteiről. MTA II. Osztályának Közleményei, 18. (1969) 214; GYÖRFFY op. cit. 117—118. 8. 1002: SZENTPÉTERY Imre: Szent István oklevelei. Szent István Emlékkönyv II. (1938) 1983—184; 1009: KARÁCSONYI János: Szent István oklevelei és a Szilveszter bulla. (Budapest, 1891) 57— 58; GYÖRFFY György: Székesfehérvár feltűnése a történeti forrásokban. SzfvÉvsz 1. (1967) 22—23. 9. KUBINYI András lektori véleménye szerint: „a veszprémi egyházmegye furcsa kiterjedését más okokból vezetném le: az.első egyházszervezésnél ügyeltek arra, hogy valamennyi egyházmegye érintkezzen valamely jelentős folyammal.. .; . . . egy németországi hozzászólásomban utaltam az egyházmegyehatárok és a folyók összeköttetésére (Die Stadt am Fluss. Hrsg. v. E. MASCHKE — J. SYDOW, Sigmagingen, 1978, 199)". — Valóban ez is egyik fontos szempontja lehetett a területi felosztásnak, azzal a megjegyzéssel kiegészítve, hogy a határokat egyéb földrajzi tényezők is befolyásolhatták. 10. 1276/1469: ,,. .. sancta Vesprimiensis ecclesia priJEGYZETEK 200
