A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

(eredetileg vagy másodlagosan) temetőkerítés lehetett, mert e fal északi végéhez hozzáépítve, egy kelet—nyugati hossztengellyel rendelkező, északkeleti sarkánál levágott, és keleten egyenesen záródó épületet tártunk fel, amely (eredetileg vagy másodlagosan) csontházként szolgált."

8 A centrális templomtól, illetve a IV. Béla-féle templomiéi északra még a XV. század végén is volt temetkezés, egy Hentel nevű városi polgár ugyanis 1470 körül e temetőben építteti fel ma is álló késő gótikus kápolnáját."

9 Az ezredforduló körül e domb tetején tehát csupán mintegy 100 x 100 méter nagyságú terület volt lakhatásra alkalmas, ez a nagyság azonban megegyezik a hasonló korú Quedlinburg és a krakkói Wawel császári, illetve fejedelmi szálláshelyének területével.

120 E viszonylag kicsiny területen állt a centrális templom, mellette kellett hogy álljon egy fejedelmi lakóépület és itt kellett tartózkodnia bizonyos számú őrségnek is. A fejedelmi várdomb alján felépített XI. századi királyi bazilika és prépostság helyéből nyilvánvaló, hogy a város topográfiai súlypontja az ezredfordulót követően eltolódott. István király ugyanis saját kápolnáját és a hozzá tartozó prépostságot, amelynek mérete mintegy 80X40, illetve 60X100 méter nagyságú volt, nem építhette fel azon a dombon, ahol apja szálláshelye és kőtemploma állott. (Már ez is kizárja annak valószínűségét, hogy a Géza sírját magába foglaló templomot István építtette volna apja sírkápolnájaként.

121

) A múlt században több alkalommal feltárt, de visszatemetett, majd 1936—38 között részben újra feltárt, de most már bemutatott, majd 1965 és 1972 között általunk számos részletében ismételten feltárt királyi bazilika építéstörténetét csak egészen röviden kívánjuk érinteni, főként saját ásatási eredményeink alapján.

122 A fentebb már említett legkorábbi, római kori kőépitkezésen felül, a bazilika építése előtti évekből vagy évtizedekből származó néhány sír alapján arra kell gondolnunk, hogy a fejedelmi szálláshely körül élő várnép ezen a területen temetkezett. E temető területére épült, az európai méretekben is igen nagy léptékű bazilika. A bazilika kezdeti építési ideje vitatott. Lehetséges, hogy építése már a X. század utolsó éveiben megkezdődött,

124 de lehetséges, hogy építésének megkezdése az 1003—1004-es adományozással hozható összefüggésbe.

125 Györffy György határozott állásfoglalása szerint az építkezés megkezdésére csak az 1016—18-as balkáni hadjáratok sikeres befejezésével nyílt lehetőség, szükségessé pedig azért vált, mert a Szentföldre vezető szárazföldi út Fehérváron haladt keresztül.

126 Hartvik püspök 1112—16 között írt Szent István életrajzából úgy tudjuk, hogy a bazilika 1038-ban még nem volt felszentelve. Ha a magunk részéről ennek az adatnak a részbeni hitelességében nem is kételkedünk, azt azonban kizártnak tartjuk, hogy az 1031-ben itt eltemetett Imre herceget egy még nem funkcionáló, felszenteletlen templomba temették volna el.

128 Hogy a bazilika ekkor már működött, valószínűsíti István király és Gizella királyné 1031-ben történt miseruhaadományozása is ezen egyház számára.

129 Az ellentmondást abban látjuk feloldhatónak, hogy Hartvik püspök a teljes istváni koncepció szerinti bazilikára vonatkoztathatta megjegyzését, az egész épületegyüttes felépítése ugyanis több építési szakaszban történhetett. A román kori templom félköríves szentélyzáródással, északon és délen egy-egy egyenes záródású mellékhajóval és ahhoz csatlakozó egyegy helyiséggel rendelkezett. Hét pillérpár osztotta belső terét háromhajóssá, amely kettőzött nyolcadik pillérpárral végződött. A templom nyugati bejárati egységét, a fölötte álló épület miatt nem ismerjük, csupán azt tudni, hogy nyugati záróvonala a mai püspöki palota nyugati homlokzatával eshetett egybe.

130 A bazilika főoltárának maradványa nem került elő, helye azonban a főhajó és a félköríves szentély találkozási sávjában lehetett. Az általunk végzett ásatásból vált ismertté a templom középpontjában előkerült és Szent Istvánhoz köthető sírhely a hozzá kapcsolódó építménnyel együtt, amelyet az 1083-as szentté avatást követően építhettek. Az 1. és 3. pillérpár közötti sávban helyezkedett el a XII(?)—

XIV. századi kórus, középen királysírokkal. A főhajó déli oldalán, a 3. és 4. pillér között volt a szószék,

l31 az 5. és 6. pillér közötti sávban talán az egykori déli bejárat, amely így Szent István sírépítményére volt merőleges. A román kori bazilika szentélyének fél kupolája mozaikkal volt díszítve, a hajók nyílt fedélszékkel vagy egyenes fafödémmel lehettek lefedve. Padlózata fehér mészkő lapokkal volt fedve, a Szent István-sír és -kultuszhely környéke pedig, az uralkodó család piros-fehér színeit érzékeltető, díszesen rakott fehér márvány és vörös tégla elemekkel váltakozva volt borítva.

133 A bazilikát Károly Róbert 1318-ban boltoztatta be, a korábbi pilléreket körülfalazással erősítette meg, a korábbi járószintet pedig 38 cm-rel emelte meg, és vörös márvány lapokkal boríttatta le. Minden valószínűség szerint ehhez az átalakításhoz kapcsolható a kórust körítő építmény részleges bővítése, továbbá a kórus nyugati szegélyének középpontjában egy kelet-nyugati tengelyű, nagyméretű pódium kialakítása, amelyen minden valószínűség szerint, baldachin alatt, a „solium regni", a királyi trónszék állott.

134 1327-ben leégett a bazilika tetőszerkezete, amelynek kijavítása valószínűleg további belső építkezéseket is maga után vont. 1349 és 1374 között Nagy Lajos, édesapja, családja és saját maga számára az északi oldalhajó nyugati felében egy zárt sírkápolnát alakíttatott ki. A XV. század végén Mátyás király, a részben elbontott városfal és a bazilika keleti szentélye között bővítési munkákba kezdett, amelyet azonban életében nem tudott befejezni. A mintegy 2 méterrel magasabb járószintre tervezett keleti bővítés főtengelyében saját sírkápolnáját kívánta kialakíttatni, amihez északról és délről talán három-három kápolna csatlakozott.

137 1540-ben temették el a bazilikában az utolsó királyt, Szapolyai Jánost.

138 Koporsóját véleményünk szerint a kórusba benyúló pódium északkeleti sarkába bevágott téglasírba helyezték. A kórus három román kori, téglából készült királysírja mellé újabb három, téglából készült késő középkori 198