A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

hogy hol találunk a tihanyi temetésről vagy a sírról említést. Ismereteink szerint a legkorábbi említés II. András király 1211. május 29. után kelt oklevelében tálálható, melyben összeírják a tihanyi apátság népeit és birtokait, és I. András király alapítólevélé alapján a határleírásokat a kor szellemében átírják. Az oklevél contextusában olvasható ez: ,,Huius igitur rei speculatione salubriter ammoniti, monasterio, in honore Sancti Aniani de progenitore nostro rege Andrea recolende memorie in monte Tichon íundato, ubi etiam íundatoris corpus pie et devote sepultum requiescit . . ."

25 Magyarul: Tehát ezen tény figyelembevételével üdvösen megemlékezve tisztelt emlékű elődünkről, András királyról, Tihany hegyén az általa, Szent Ányos tiszteletére alapított monostorban, ahol most is az alapító — kegyesen és jámborul eltemetett — teste pihen . . . Az oklevél világosan és félreérthetetlenül bizonyítja, hogy András király a tihanyi monostorban van eltemetve. Kézai Simon Gestájában így emlékezik meg: ,,

Andreas Ipse autem obiit anno regni sui decimo quinto et in Tyhon monasterio proprio cum David suo íilio sepelitur."

2h Magyarul: Az András úr pedig meghalt uralkodásának tizenötödik évében, és Tihanyban, saját monostorában, Dávid fiával van eltemetve. A Chronicon Posoniense lényegében nem mond újat az eddig felsoroltaknál: ,,. . . Andreas in silva Wukon (sic) mortuus est et sepultus in Tyhon iuxta lacum Valatun cum suo íilio David."

27 Magyarul: András a Bakony erdejében meghalt, és Tihanyban, a Balaton tava mellett, Dávid fiával van eltemetve. Heinricus de Mügéin krónikájában is a fenti leírás ismétlődik: ,,Und starb in dem funfczehen (funfczehenden) jar seins reichs (obiit anno regni sui decimo quinto); und ist begraben in dem munster des heiligen sant Aniani, daz er gepawt hett."

2H Magyarul: És meghalt uralkodásának tizenötödik évében és a Szent Ányos monostorban temették el, melyet ö épített. A legrégibb magyar nyelvű híradás Heltai Krónikájában olvasható András király haláláról és el temetéséről: ,,És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esek, és igen gonoszul tárták ötét a fogságban, és mindjárást meghala. És elvivék ötét a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetek ott ötét a monostorban, mellyel ö maga csináltatott vala Szent Anianus nevébe."

2y Thuróczy Chronica Hungarorum-]ának latin szövege Horváth János fordításában magyarul így hangzik: ,,András király Németország felé futott, de nem tudott elmenekülni, mert a raosonyi kapunál elfogták, és mivel gondozás nélkül tartották fogva a Bakony erdőben, egy Zircnek nevezett falu közelében, elhalálozott. Eltemették Szent Ányos hitvalló monostorában, melyet maga a király alapított Tihanyban, a Balaton tava mellett."

30 A felsorolt okleveles és krónikás adatok kétségtelenné teszik azt a tényt, hogy I. András királyt tihanyi monostorának kriptájában temették el, sőt minden valószínűség szerint legkisebb fiát, Dávid herceget is. A döntő okleveles bizonyíték a már idézett oklevél, melynek alapján Erdélyi megállapítja: „II. András 1211-ben megújítván és megerősítvén I. András alapítólevelét, világosan megmondja, hogy az alapító teste a tihanyi monostorban nyugszik. Az a kérdés: fönnmaradt-e I. András király koporsója és síremléke?"

31 Erdélyi kérdésének a megválaszolása régészeti feladat. Vizsgáljuk meg először, maradtak-e fenn írott források a sírról. — A XVI—

XVII. században a várrá átépített tihanyi monostor a balatoni végvárrendszer egyik kicsiny, de nem lényegtelen erődje volt. A monostorból csupán a királyi temetkezőhely, a kripta vészelte át a török időket, s mikor a XVIII. század elején az apátság visszatelepült, csak itt volt lehetőség istentiszteletet tartani. Úgy véljük, azóta nevezik altemplomnak. Grasso Villebaldot 1719-ben iktatták be a tihanyi monostor apáti székébe. „Pusztult, elhagyott állapotban vette át apátságát, monostorában mindössze két hasznavehető czellát talált, az istentiszteletet a templom katakumbájában kellett végezni . . ." írja róla Sörös Pongrác.

32 ,,Csak az altemplomot lehetett használni, ez pedig elég volt ugyan a monostor lakóinak számára, de nem felelt meg a híveknek. Grasso apát tehát 1719-ben belekapott a máig meglevő barokk-stílű templom építésébe." Sajghó Benedek pannonhalmi főapát azt ajánlotta Grasso apátnak, hogy a kripta fölé emeltesse a tornyot, ,,mivel a szentély záródása nem íves, a Balatonra néző falát meg kell emelni s erre kell a tornyot építeni".

33 Ez a főapáti írásos javaslat azt jelenti, hogy az András-féle kripta alapjaiban szilárd, falaiban ép és biztos építmény volt a XVIII. század 20-as éveiben, vagyis a török idők végvári átalakítása nem érintette. A befejezés előtt álló templomépítkezést az 1736. december 26-án kiütött tűz félbeszakította, de a munkálatokat már utóda, Lécs Ágoston apát folytatta, aki a templomot megnagyobbított, jelenlegi méreteiben elkészíttette. A templom hajója alatt kettős kereszt alaprajzú kriptát építtetett a szerzetesek temetkezési helyéül. Építkezéseiről építészeti adatokkal nem rendelkezünk, csupán annyit tudunk, hogy az altemplomnak nevezett XI. századi kriptát már Grasso apát építkezései valamilyen formában érintették. Erdélyi a következőket közli Römer Flóris jegyzeteire hivatkozva: ,,Mikor Grasso Villebald apát a XVIII. század elején a mai templomot a réginek helyén építeni kezdte, a régi templomból megmaradt altemplomban több sírra akadtak, és az is bizonyos, hogy a fölfedezett sírokat avatatlan kezek megbolygatták. Rómer szerint egy czinkoporsót ki is emeltek az altemplom talajából . . ,"

34 Bél Mátyás ,,Notitia Comitatuum Veszprimiensis Simighiensis et Saladiensis" című, a XVIII. század második harmadában összeállított munkájában Thuróczy, Ranzanus és Bonfini munkáira támaszkodva Tihanyról is ír, a kriptáról és a sírról az alábbiakat közli: ,,. . . In locum Tihonis successit iterum claustrum cum templo splendido, cujus sanctuarium 150