A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

tianus palotája, Saloniki, Galerius mauzóleuma és diadalíve stb.). Ez ideig a körforma, centrális felépítmény feltehetően igen ősi napkultuszból fejlődött <a Világosság és a Sötétség örök harcának vallásos hiedelmén keresztül a római császárkultuszban formát öltött uralkodó hatalmi szimbólumává. Innen már csak egy igen kis lépést kellett megtenni, hogy ez az építészeti megoldás átmentődjék a keresztény világba az ősi halotti kultuszt és az újjászülető embert jelképező keresztelőkápolnák formájában. Az első monumentális keresztény centrális templom a Szent Sír-templom volt Jeruzsálemben. Közvetlen hatása, nemegyszer a fent említett nagyszerű római emlékekkel együtt, évszázadokon keresztül kimutatható. Ezek sorából kiemelkedik a ravennai és az aacheni palotakápolna, amelyek közvetlenül is hatottak a későbbi századokban. A morva körtemplomok vizsgálatánál világosan kirajzolódott — Mikulcice három némileg különböző körtemplománál —, hogy azok Cirill és Metód térítőtevékenysége idején és hatására épültek, s a bizánci kultúra körébe sorolhatók. Az is valószínűsíthető, hogy keresztelőegyházak voltak a városon kívüli településeken. E helyeken nyílt lehetősége a korábbi frank-német eredetű egyházak mellett a testvéreknek — szláv nyelven — a térítésre. A felsorakoztatott példák nyomán valószínűnek látszik, hogy itt alakult ki a keresztelőegyházaknak az a formája (6. sz.), amely aztán elterjedt cseh, lengyel, majd a magyar területeken is a X —XI. században. (A 6. sz. templom nyugati, harmadik íves része véleményünk és a példák szerint később épült és védelmi célokat szolgált.) E kisebb, egyszerű keresztelőegyházak sorából csak a prágai és a krakkói várban álló négykaréjos, az előbbieknél nagyobb püspöki keresztelőegyházak emelkednek ki. Ezeknél már az egyház hatalmának jól látható kifejezésére is törekedtek, rivalizálva a közel álló világi (fejedelmi) hatalom palotáival. Hasonló gondolatot vélünk a lengyel palotakápolnák esetében, ahol azonban a világi hatalom használta fel az egyházi épületet hatalmának mindenki számára érthető bizonyítására. A lengyelországi keresztelőkápolnák, centrális és körtemplomok vizsgálata hozta a legújabb eredményeket az építészettörténeti kutatás e fontos kérdésében. A már régebbről ismert palotakápolnák és körtemplomok mellett a plocki, przemysli és wislicia feltárások eredményei segítettek bennünket a magyarországi anyag pontosabb meghatározásában. Ezeknek és az akkor meglévő szoros — fejedelmi családon keresztül — kapcsolat nyomán egyértelműen kimondhatjuk, hogy püspöki székhelyeinken, a székesegyházak közelében feltárt centrális és körtemplomok legkorábbi keresztelőkápolnáink voltak. A nagyobb székesegyházak felépüléséig ezek töltötték be azok szerepét, amely 10—40 évet is jelenthetett a székesfehérvári királyi bazilikára vonatkozó építési adatok alapján. Véleményünk szerint ez a kulcsa legkorábbi püspöki és nemzetségfői központokban feltárt körtemplomaink eredetkérdésének. A hazai feltárt emlékanyag, a cseh és lengyel példák nyomán feltételezhetjük, hogy az említett keresztelőegyházak mellett épületek („paloták"), tornyok is álltak (Abasár, Eger, Esztergom, Feldebrő, Gyulafehérvár, Nyitra, Pécs(?), Veszprém, Székesfehérvár). Korai centrális keresztelőegyházaink és a fejedelmi, királyi hatalom jelképeként felépült „monumentális" templomok (Tarnaszentmária, Székesfehérvár, Feldebrő, Szekszárd), amelyek rendeltetése már összetettebb volt (egyházi szertartások, fogadások, temetkezések helye), kezdetben elsősorban a keresztelést szolgálták és csak később tolódott a hangsúly más irányba. (Egyes emlékeknél igen lényegesnek tartjuk a rendeltetés pontos meghatározását félreértések elkerülése miatt.)

71 Igen lényegesnek tartjuk, hogy a vizsgált csehmorva és lengyel területeken éltek és dolgoztak Cirill és Metód, valamint Szent Adalbert tanítványai, s mi is kapcsolatba kerültünk Bizánccal a X. század közepén, Bulcsű harka és Tormás herceg, majd az erdélyi Gyula küldetése és megkeresztelkedése idején. A korai magyar centrális és körtemplomok eredetkérdésének és történetének tisztázása végett vállalkoztunk e munkára. Az előzményekből látható, hogy jó adatokat gyűjtöttünk a felvetett kérdés megválaszolására. Ez a vizsgálat arra is rávilágít, hogy az e korról kialakított történeti kép bizonyos pontokon további elemzésre, újraértékelésre szorul. Az átvizsgált anyag alapján újszerű kép bontakozik ki előttünk, amely ha nem is pontos még minden vonatkozásában, a korábbi megállapításokkal szemben jobban megalapozottnak mondható (pl. Abasár, Feldebrő, Nyitra, Székesfehérvár, Veszprém, Tarnaszentmária stb.)

72 Ez vonatkozik a gyulafehérvári székesegyház mellett feltárt félköríves szentélyű körtemplomra is. Ha nem is tudtunk az építés idejére vonatkozó korhatározó leletekre hivatkozni, a példák nyomán felvetett korai, az első székesegyházat megelőző építkezés talán elfogadhatóbb a korábbi véleményeknél. Megerősíti az új meghatározást a lengyel példák mellett az esztergomi, egri és veszprémi székesegyházak közelében feltárt hasonló méretű és formájú körtemplom igazolt léte, megismert maradványaik ismerete. Ezeknek alapján csaknem bizonyos, hogy a X—

XI. század folyamán ezek a püspöki székesegyházaink közelében megismert körtemplomok keresztelőegyházak voltak, első „székesegyházainknak" mondhatók. Alátámasztja ezt az állítást a hatósugarukban megismert, hercegi vagy nemzetségfői központokban épült hasonló, XI. századi körtemplom. Gyulafehérvár után a tarnaszentmáriai templomot tartjuk legkorábbi — a háromkaréjos szentély vonatkozásában - centrális templomunknak, amely kis mérete dacára kiemelkedő történeti és építészeti emlékünknek minősíthető. A jelentős, művészi értékű köfaragványokkal díszített, körbefutó padkákkal tagolt kis templom az altemplom szentélyében feltárt aknás sír tanulsága szerint fejedelmi vagy esetleg hercegi sírtemplomként épült 974—975 táján, amely egyben a hatalom kifejezője is volt. Hasonló lehetett Székesfehérvárott a Rózsa utcában feltárt — al138