A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

ezt a prágai és a lengyel palotakápolnák esetében is feltételeztük. E jelentős emlék közvetlen, de a távolabbi területekre vonatkozó hatása sem mutatható ki egyelőre. A dalmát területről ismert kisebb 'centrális emlékek előképeit inkább a helyi antik előzményekben láthatjuk. A zárai székesegyház (dóm) keresztelőkápolnája kívülről hatszögletes, belülről lényegében hatkarejos. A Szent Orsolya tiszteletére emelt kápolna is hatkarejos volt Zárában, csakúgy, mint Spalatóban egy hasonló méretű Szentháromság- és Brnaziban egy nagyobb kápolna. Csemegi József szerint ezek a IX—

XI. században épült dalmát centrális, karéjos kápolnák a téralkotási módot a Kelettől, tömegformálásukat pedig a nyugat-római építészet világától örökölték.'

5 Bulgária és a Balkán-félsziget területén a kései antik emlékekkel kezdhetjük a centrális templomok sorát. A Goljano-Balovó-i háromhajós bazilika délnyugati sarkánál egy háromkaréjos keresztelőkápolna kapcsolódik a hajó déli falához. Építésének idejét a VI. századra határozták meg. Mindenképpen említést érdemelnek az ivanjanei, kliseköji és a botevói kisméretű, kereszt alaprajzú templomok, kápolnák. Ezekhez hasonló formájú és méretű emlékeket tulajdonképpen Konstantinápolytól - a magyar területeken át Lengyelországig és Csehországig számos helyen találunk. Az itteniek építési kora azonban sokkal korábbra, az V. századra tehető, összetettebb alaprajzot mutat a perusticai Vörös Templom. Belső része tulajdonképpen ennek is egy négykaréjos templom. Északi és déli áttört falait azonban a karéjokon kívül széles, kívülről zárt körüljáró kíséri. Nyugati áttört falú karéjához széles ,,hajó", vagy előcsarnok kapcsolódik. A VI. században épült nagyméretű, kora bizánci templom előcsarnokához észak felől egy négyzetes keresztelőkápolna csatlakozik, amelynek keleti fala mellett szintén négykaréjos keresztelőmedence!?) áll. Konjuchban is állt egy nagyméretű körtemplom, amelyet ugyancsak a VI. században építettek. Ilyen előzmények, emlékek nyilván erősen hatottak az első bolgár birodalom építészetére. A bolgár törzsek keresztény hitre térését (vagy térítésének kezdetét) 852-re teszik. Borisz kagán 864-ben vette fel a kereszténységet. Simeon cár (893—927) nevéhez fűződik az új főváros, Preszláv felépítése. Az egykor itt álló tizenkét belső fülkés, tizenkét oszlopos, minden bizonnyal kétszintes, mintegy 14 m-es külső átmérőjű centrális palotakápolna tornyos előcsarnokával, karzatával és oszlopos elöudvarával a bizánci, ravennai és aacheni előzmények méltó követője volt. Példaszerűen tükrözte a birodalom, a cár és az egyház hatalmát. A centrális formába rejtett eszmei mondanivaló szerényebb példája a kisméretű, háromkaréjos — kereszt alakú — pliszkai és az ohridi Szent Pantelemon-kápolna, amely utóbbi a később hozzátoldott hajó szentélyévé vált. Tisztábban mutatja a háromkaréjos végződésű keresztformát a másik, ugyancsak kisméretű Szent Naum-kápolna feltárt maradványa. Ezek a három- és négykaréjos kápolnák a korai bizánci keresztelőkápolnák hatására épültek a IX—

X. században, hasonló célból, többnyire baptistériumoknak. Ebbe a csoportba sorolható még a nagyobb méretű krupniki templom és a hasonló méretű és formájú kolostortemplomok (Orjachovo: Szent Miklós-, Tran: Arkangyal-, Poganovo: Szent János-teológus.) A szintén ide sorolható, de gazdagabb alaprajzú kulatai templom délnyugati kápolnájában négykaréjos keresztelömedencével (?) az elrendezésekben rendkívüli változatosságot mutató grúz-örmény alaprajzok világába vezet el bennünket.

24 A Balkánon, közelebbről Bulgária területein át vezetett az Európából induló, az utat gyalogosan vagy kocsin megtevő, Jeruzsálembe igyekvő zarándokok, majd később a keresztes seregek átvonuló útja, akik azután Bizáncot érintve értek el a kitűzött céljukhoz. Az antik hagyományok, Bizánc közvetlen szomszédsága, Cirill és Metód, majd tanítványaik itteni működése, valamint a zarándokok, keresztesek elbeszélései hathattak ezen a földön a születéshez (keresztelés), a hatalomhoz és a halálhoz (temetkezés) ősidőktől fogva szorosan kötődő centrális építmények formavilágának továbbélésére és továbbfejlődésére, újabbak és újabbak keletkezésére, egészen a XVII XVIII. századig. 8. A szentföldi zarándoklatok, a keresztes háborúk és a lovagrendek szerepe a körtemplomok európai elterjedésében Már az aacheni palotakápolna és a bizánci Mária-templomok esetében felvetődött a jeruzsálemi Szent Sír-templom, a Mária sírja fölött álló és más szentföldi centrális templomok hatása az európai körtemplomok, centrális épületek vonatkozásában. Ezek a hatások eleinte közvetlenül Bizáncon keresztül, majd később, amikor Palesztina már nem tartozott a birodalomhoz, az oda zarándoklók közvetítésével hatottak az európai egyházi építkezésekre. Ez a hatás az első keresztes háborúk és a hamarosan megalakuló ispotályos és lovagrendek — főként a johanniták és a templomosok — hatására új lendületet kapott. Meinwerk, paderborni püspök (1009—36) egyik, építkezéshez is értő apátját, Winót Jeruzsálembe küldte, hogy ott készítse el a Szent Sír-templom pontos rajzát. Ennek a tervnek az alapján kívánta felépíttetni kolostorának új templomát. Más írásos feljegyzések is tanúskodnak e korból hasonló törekvésekről, igényekről. (IX. Szent Lajos francia király fejereklyéjét őrző szobrának kezében a Szent Sír-körtemplom „makettjét" tartja.)

L>> A johannita és a templomos lovagrend európai építkezései azt bizonyítják, hogy a XII—

XIII. században ők közvetítették a legerőteljesebben a Szentföld szellemi hatását, centrális épületeiken keresztül. A templomosok Jeruzsálemben a Szikla-templom és az úgynevezett Dávid-moszké területén alakították ki lovagházukat, innen ered elnevezésük is. A két lovagrend párizsi, londoni, douvres-i, maplesteadi és számos más temploma kör formájával a jeruzsálemi centrális templomok emlékét őrzi (15. ábra). A felsoroltakon kívül a lovagok Spanyolországban és Angliában, de másutt is szép számmal építettek kör-, illetve centrális alaprajzú templomokat. Ezek méretben és formában közel sem 120