A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1982–83. évben végzett tevékenysége

TÖRÖCSIK ZOLTÁN A VESZPRÉM MEGYEI MÚZEUMI IGAZGATÓSÁG 1982—83. ÉVBEN VÉGZETT TEVÉKENYSÉGE Igazgatóságunk a fent jelzett időszakban is a korábban elfogadott VI. intézményi ötéves terv, illetve a Művelődési Minisztérium és a Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya által jóváhagyott éves tervek alapján végezte tevékenységét. Bevezetésként, az irányítást és intézményi személyi helyzetet illetően elmondhatjuk, hogy az 1980-ban előkészített, majd 1981-ben jóváhagyott új szervezeti felépítés (hozzátartozóan: ügyrend és mellékletei) immáron a gyakorlat próbáját is kiállta: az intézményi hálózat korábban meglehetősen labilis helyzete konszolidálódott, csökkentek bizonyos belső feszültségek, s mind az irányításra, mind pedig a mindennapi munka szervezésére irányuló decentralizált vezetés már mérhetően is éreztette kedvező hatását. A közeli jövőben elsődleges célunk az, hogy erősítsük szervezetünkön belül a közép- és alsószintű vezetők valamennyiőnk hasznára végzett munkájának felelősségtudatát, ugyanakkor megszüntessük — a ma még jelentéktelen szituációkban is gyakran jelentkező — feltétlen „utasítást várás" bizonytalanságát — mindezt a munkakörből nyilvánvalóan fakadó s természetszerűleg is elvárható öntevékenység alapján. Személyi helyzetünk érezhetően javult a tárgyalt időszakban, de szakember-ellátottságunk — beleértve mind a muzeológusokat, mind pedig a restaurátorokat és kiállításrendezőket — távol áll még az intézményi hálózattól jogosan elvárt feladatok nagyságának ismeretében a kívánatostól. Az elmondottak vonatkoznak a zirci múzeum geológusi, a veszprémi Bakonyi Múzeum régóta nélkülözött művészettörténészi és néprajzos státuszának biztosítására ugyanúgy, mint az utóbbi múzeum — terveink szerint a közeli jövőben létesítendő — önálló közművelődési osztályának legalább két fő népművelő muzeológussal történő megalapozására. Személyi helyzetünk taglalásakor térünk ki arra, hogy 1982 végén, illetve 1983 elején három muzeológus távozott intézményünkből: dr. Kralovánszky Alán régész, volt megyei múzeumigazgató, aki a Magyar Nemzeti Múzeum adattárának osztályvezetője lett, dr. Éry Kinga régész-antropológus, aki a jövőben a Természettudományi Múzeum tudományos főmunkatársaként fogja majd végezni munkáját, valamint az intézményünkben — félmegoldásként — rövid ideig művészettörténészként alkalmazott újkoros történész, Kővári Ilona Ágnes, aki a Nógrád megyei múzeumi szervezet muzeológusaként folytatja tovább szakmai munkáját. Eltávozott munkatársaink helyére két fiatal diplomás régészt alkalmaztunk, Peremi Ágotát és Rainer Pált, ugyanakkor a művészettörténészi feladatok ellátásával — a szakos végzettség jövőbeni megszerzésének feltételével — dr. László Péter népművelő muzeológust bíztuk meg. Dr. Törőcsik Zoltán megyei múzeumigazgató — korábban benyújtott pályázata alapján — 1982— 83-ban a Művelődési Minisztérium és az Országos ösztöndíj Tanács kijelölésével 6 hónapos tanulmányúton járt Mexikóban. (Állomáshelye a méridai Universidad de Yucatan volt.) Távollétében az igazgatói teendőket — a Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya megbízásából — dr. Uzsoki András igazgatóhelyettes látta el. Szervezetünk gazdasági igazgatóhelyettese, dr. Árkovics Erzsébet 1983. augusztus 1-én szülési szabadságra ment, helyettesítését Kollár Józsefne pénzügyi csoportvezető látja el, megbízott igazgatóhelyettesi minőségben. Nemcsak az intézményhálózaton belüli mozgást, de sok tekintetben munkaszervezésünk eddig megszokott gyakorlatát is sokban megváltoztatta — az 1982. év nem kis gondokkal járó előkészítése után — a felsőörsi kiállításrendezői és restaurátormííhelyek, egyben mütárgyi raktárbázis 1983 szeptemberében történt beindulása. A bázis irányításával — a tudományos segédmunkaerő közvetlen munkáltatói jogkörével eddig is felruházott — Törő László igazgatóhelyettest bíztuk meg. Kétségtelen, hogy az új munkahely ma még számtalan nehézséget jelent, elsősorban az ott dolgozók számára, de nem kis gondot okoz az intézményvezetésnek sem (pl. jelenleg még nem rendelkezünk az új munkahely teljes üzemeltetetési költségfedezetével és vezetői státuszával, nincs hírösszeköttetés stb.). Az elmondottak ellenére mégis bátran leírhatjuk: telsőörsi műhelyeink — s itt elsősorban a restaurátorműhelyekre gondolunk — már beindulásuk pillanatától kezdve az ország egyik legkorszerűbb műhelyeinek számíthatnak. Kétségtelen azonban az is, hogy az itt létrehozott egyetlen raktárépület eddig meglévő műtárgyraktározási gondjainkon mit sem segített. E tekintetben az előrelépést az igen közeli jövőben reméljük: a felügyeleti szervünk instrukciójára 1981 végén megvásárolt, mintegy félmillió forint értékű építőanyag már a II. sz. felsőörsi raktárépület mielőbbi megvalósítását jelzi, ugyanakkor a közelben levő jelenlegi 11