A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)
volt, amely hatással lehetett a templom pozíciójának kiválasztására. Ezzel hozható talán kapcsolatba ennek a tört köböl épült templomnak az az alaprajzi jellegzetessége, hogy a 8 m átmérőjű központi teréhez, amely a két előzőnél lényegesen tágasabb, keletről és nyugat felől egy-egy patkóívű apszis csatlakozott. A templom körül feltárt, fallal kerített temető jelentős számú gazdag sírja, valamint néhány, a torony elhelyezkedése szempontjából hasonlónak mondható templom (Egilsay, Rip-hegy, Kisnána, Srzelno, Zarnow stb.) nyomán arra gondolhatunk, hogy a nyugati ,,apszis" egykor toronyként kapcsolódott a hajóhoz, amelyből az átkelőhelyet és az útvonalat ellenőrizhették, illetve szükség esetén védhették is (6. ábra). E templomot a fejedelem fegyveres kíséretéhez tartozó, abban magasabb tisztséget betöltő „nemzetségfö" építtethette maga és kísérete számára, talán eredeti funkciójaként ugyancsak ,,ecclesia baptismalis" gyanánt. ? 40 20 f » 1 6. ábra. Tornyos körtemplomok: 1. Mikulcice, 2. Riphegy, 3. Strzelno Abb. 6. Rundkirchen mit Turm: 1. Mikulcice, 2. RipBerg, 3. Strzelno Staré Mesto „várának" közelében került elö a negyedik morva körtemplom. Belső átmérője 7,5 m, tört köböl épült és a keleti oldalához csatlakozó két ,,támpillérszerü" falmaradvány arra enged következtetni, hogy patkóíves szentélye lehetett. Ez utóbbi maradvány helyzete — a „váron, ill. városon" kívül — és méretei alapján a mikulcicei 6. számú templommal vethető össze leginkább. Staré Mestot ugyancsak fontos, esetleg morva fejedelmi központnak tartják, amelyre azonban inkább a mezőgazdasági termelés volt jellemző. A körtemplom eredeti rendeltetése ma még egyelőre tisztázatlan. Ezt a templomot is a fejedelmi udvarhoz kapcsolják. Ezzel a véleménnyel szemben mi úgy véljük, hogy a mikulcicei példák egyértelműen bizonyítják ennek a körtemplomnak a kapcsolatát is a település bővülésével és a térítőtevékenységgel. Ily módon ez az emlék is „ecclesia baptismalis" lehetett. E felvetést pedig itt is erősíteni látszanak a ,,várban" feltárt hosszhajós, félköríves szentélyű templomok, amelyeket korban a mikulcicei háromhajós püspöki egyházzal hasonlíthatunk össze. Hipotézisünket tovább támogatja, hogy a közelmúltban Brünnben, a ,,történelmi városmagtól" jelentősen távolabb tártak föl egy rotundát. Úgy tűnik ezek alapján, hogy e korban a központi helyen történt templomépítést a - „váron" kívül — követte egy másik, körtemplomépítés, amely egy más eredetű térítötevékenység létére enged következtetni. A morva fejedelemség történetével foglalkozó kutatók úgy gondolják, hogy az idézett emlékek a IX. század folyamán épültek. A század elején I. Mojmir (kb. 818—848) uralkodása alatt alakult ki a morva fejedelemség, ahol a kereszténység terjesztése is megkezdődött. Először bajorországi térítők érkeztek, és a fejedelemség egyházi szempontból a salzburgi érsekség, illetőleg a passaui püspökség fennhatósága alá került. E térítés idején ír és skót szerzetesek is tevékenykedtek a morvák között. Salzburg és Passau hatásának tulajdoníthatjuk a legkorábbi morva templomok, elsősorban is a háromhajós, félköríves szentélyű mikulcicei bazilika és az ahhoz hasonló alaprajzú kisebb morvaországi templomok keletkezését. Elfogadhatjuk Cibulka professzor véleményét is, mely szerint az egyenes szentélyzáródású morva templomok az ír—skót térítés hatására épültek. 15 Már Mojmir érezhette a fenti kapcsolattal járó függőséget. Utóda, Rasztiszlav (849—870) e függőség felszámolására III. Mihály bizánci császárhoz fordult (855—866) segítségért és tőle is térítőket kért. A cszászár és Photius pátriárka 862ben Cirillt és Metódot, a két testvérszerzetest küldte a morvákhoz. A fivérek már a következő esztendőben megkezdték hittérítő tevékenységüket. Ennek hatékonysága érdekében a liturgiában is szláv nyelvet használtak, amit II. Hadrián pápa — a salzburgi érsek és a passaui püspök tiltakozása ellenére — 868-ban engedélyezett is a testvéreknek. Ezt az eseményt és időszakot tartjuk a morva körtemplomok — elsősorban keresztelőkápolnák — eredetének és építési idejének. A szláv nyelv használata mellett a már álló, bajor (német) eredetű, ihletettségű templomoktól elütő formájú — Bizáncban, Rómában és Palesztinában 113