A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon
mint IV. László 1275-ből származó adománylevelében. 57 Margit szentté avatási perének jegyzökönyve őrizte meg azokat a vallomásokat, amelyekben olyan faj szi lakosokról olvasunk, akik megjárták a Szigetet, és tanúi voltak egy faj szi nemes, Leopardus fia, Leo csodálatos gyógyulásának. 58 ö és édesanyja, Leopardus özvegye egyezkednek egy faj szi birtokra vonatkozóan egy szomszéd falubeli nemessel bizonyára ugyanezekben az években. 59 A III. András uralkodása alatti anarchikus viszonyokat ez a falu is megszenvedte. Egy 1305-ben lezárult pereskedésből tudjuk, hogy ebben az időszakban a falut feldúlták. 60 A templomról, helyesebben annak papjáról egyetlen Árpád-kori adattal rendelkezünk: Benjámin, fajszi miséspap 1257/58-ban egy felsőörsi ügyben tanúként szerepel. 61 Az írásos források alapján a falu keletkezését és templomának felépítését, a történelmi eseményeket is figyelembe véve, a 13. század második harmadára kellene tennünk. Ennél azonban mind a sírleletek, mind a templom falai 62 lényegesen korábbi időre vallanak. Itt nem árt kitérni egy, a faluval is kapcsolatos történeti problémára. A Fájsz elnevezések az Árpád-kori helynevekről folyó vitában fontos szerepet kaptak, különösen a Veszprém megyei Fájsz puszta, ahol a jelen ásatás folyik. Győrffy György és Heckenast Gusztáv Fájsz fejedelem udvarhelyét e területre lokalizálta. Kristó Gyula viszont Pais Dezső rövid megjegyzésére hivatkozva tagadja, hogy Bíborbanszületett Konstantin kortársának nevét a magyar helynévadásban megőrizték volna. 64 E vitában az ásatás eddigi A temetőben feltárt leletanyag közlésének átengedéséért és a feldolgozásban nyújtott segítségért ezúton is köszönetet mondok Tóth Sándor egyetemi adjunktusnak, az ásatás vezetőjének, és Kovalovszki Júlia tudományos főmunkatársnak. 1. MRT 2. 52/2. lelőhely — bár tévesen a Mulatótetőre helyezi a templomot. 2. Az ásatás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság költségvetéséből folyik Tóth Sándor vezetésével. A feltárásban többnyire az ELTE művészettörténet szakos hallgatói segédkeztek. 3. A 75. és 76. sír olyan szorosan feküdt egymáson, hogy nem volt egészen bizonyosan megállapítható, hogy a két temetkezés koponyamaradványai között fekvő haj karikát eredetileg melyikük viselte. 4. Ezért itt adom meg a 75. és 76. sír leírását: 75. Felnőtt: M: —176 cm (a megmaradt legalsó bordánál). Bolygatott. Csak az állkapocs, a jobb felkar felső része, a két vállöv csontjai, valamint néhány csigolya és borda maradt meg belőle. Melléklete nem volt. 76. Felnőtt. M: —176 cm (A bal felkar alsó végénél). Bolygatott. Csak a koponya és a felsőtest könyökök vonaláig terjedő része maradt meg a temetkezésből. Az állkapocs jobb sarkánál négyszög keresztmetszetű bronzhuzalból hajlított, bordázott S végű hajkarika. 14. ábra. A faszenes-paticsos réteg vastárgyai Abb. 14: Eisengegenstände der Holzkohle-FlechtwerkSchicht eredményei sem pro sem contra bizonyítékként nem használhatók tel. A jelenleg rendelkezésünkre álló régészeti adatok alapján a veszprémfaj szi templom körüli temető ÉK-i szelvényeinek kora középkori sírjait a Jí. század utolsó éveire, esetlegesen a 12. század elejére keltezhetjük. Ennek nem mondanak ellent a ,,mellékletek", és a rítusbeli egységesség magyarázható a soros temetkezési szokásokból törvényszegés nélkül megtartható hagyományokkal. Kérdéses marad viszont, hogy miért tér el annyira a korai sírok tájolása a templom tájolásától. A probléma megoldását, és a temető — egyben a templom — biztosabb datálását remélhetőleg további ásatás teszi majd lehetővé. 5. A cseréptöredékek közül az ábrákon csak a jellemző darabokat közlöm. 6. A faszenes-paticsos réteg három vastárgyat is tartalmazott: 2 db piskótafejű vasszeg és egy fúró töredéke került elő innen (14. ábra). 7. PARADI, 1958., 158—159. old. 8. A 8. ábrán ,,5 (?)" jelzett beásás foltja az 1983. évi ásatási idény utolsó napjaiban jelentkezett, így feltárására nem jutott idő. 9. GEREVICH, 1943., 109. old. 2. kép. A szövegben a cölöplyukakról nem esik szó, így nem lehet tudni, hogy a templom kőből épült körítőfalát megelőzték-e, vagy azzal egyidőben funkcionáltak, esetleg későbbi építményhez tartoztak. 10. HORVÁTH, 1970., 127. old. 11. BÁRDOS, 1981., 103. old. 12. HORVÁTH, 1970., 127. old. 12. jegyzet 13. A cegléd-madarászhalmi temető egy részében hasonlóan nagy kerámiakoncentrációt észlelt Topái Judit, amit településsel hozott kapcsolatba. Lakóházat vagy egyéb, településre utaló objektumot azonban nem talált. Tanulmányából egyébként a sírok és e kerámiagazdag réteg viszonya nem derül ki világosan. Az ásató ugyanis mind a temetkezéseket, mind a cserepeket a 12—13. századra keltezi. TOPAL, 1972., 76. és 81. old. 14. BÁRDOS, 1981., 104. old. 15. A továbbiakban a mélységet ,,M" rövidíti. Az első számadat a koponya, a második a lábfejek mélyséJEGYZETEK 104
