A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

HUNGLER JÓZSEF A VESZPRÉMI HELYTÖRTÉNETIRÁS ÉS KUTATÁS KIALAKULÁSA (I. rész) BEVEZETŐ A múltba tekintő emlékezés, egy érdekes történelmi évforduló — éppen 25 éve került felszínre általunk az Árpád-kori és a honfoglalás előtti veszprémi időkre utaló Szent György-kápolna a várban —, váltotta ki régen érdeklődő vállalkozásunkat: bemutatni a veszprémi helytörténet-irodalom kialakulását. A magyar honfoglalást messze megelőzően, Veszprém földje emberi település helye volt. Kevés magyar város tud felmutatni annyi történelmi vonatkozást, mint Veszprém. A rögöket, amiken ma élünk, történelemmel szórta be az idő. Csodás ez a veszprémi táj a maga vadregényes, természetadta szépségeivel. Amilyen megkapó a Betekintsvölgy gazdag históriai világa, az egykori veszprémvölgyi zárda helye, olyan ünnepi hangulatot keltő az Aranyos-völgy felé vezető fenyvesoldal alatt húzódó völgyút. Legszebb tájaink hasonlíthatók csak e lankás dombhát mélyén kanyargó sédparti út hangulatához. Itt körülvesz az évezredes város történelmi romantikája, Érezzük, hogy itt, e varázslatos szépségű völgyek mélyén vágtattak egykor Koppány őspogány hadai. . . A mindent megszépítő csendben szinte hallható a messzeségbe vesző vágtató lovak dobogása. . . A völgy másik szélén jön István király hada. . . talán a tatár hordák. . . majd a nyüzsgő, tarka keleti színeket mutató török sátrak látszanak. . . Végül Rákóczi kurucainak szomorúan fájdalmas tárogatóhangja hívogat. . . A pillanatnyi varázslat megszűnik, hiszen mindez már rég elmúlt, elvitte az idő, belepte a feledés pora is, elmúlt. . . történelemmé lett. Csak az örök és soha el nem múló természeti szépségek maradtak meg. Az Aranyos-völgy csendes, ünnepi hangulata ma is az, mint volt a mozgalmas harcok századában. . . Kíváncsian lapozzuk a megsárgult fóliánsokat, érdeklődve olvassuk a megfakult kéziratokat, elgondolkodva vesszük kézbe a letűnt kor egy-egy emlékét. Egyik legnagyobb történelmi múltú városunk Veszprém. Sokat tudnának mesélni ott a kövek is, a letűnt idő néma tanúi Veszprémről, erről a gazdag, változatos világról. Itt minden követ, rögöt, valami eseménnyel szépített meg az idő. E néma kövek, a varázslatos szépségű tájak hozzánk nőnek, lenyűgöznek. . . De talán már elég a történelmi hangulat szépségeiből, hiszen mindezekről és még sok másról írtak. . . írtak. . . és írtak. . . és mindaz egy város gazdag múltjának maradandó értékű idézése lett. A Pannónia régi kultúráján megtelepedő honfoglaló magyarságból Árpád törzsének csoportja a Balaton-felvidék legvonzóbb tájainak egyikét választotta lakóhelyül. A Séd menti erősen dolomitos, hegyes-dombos fennsík a belőle kiágazó völgyekkel, mint ősi szálláshely veti meg az alapját a magyar Veszprémnek. A földrajzi fekvés adottságai, természetnyújtotta lehetőségeivel, az egymásra épült geológiai korváltásokból, majd az emberi munka útján a tájat kiformáló kultúrával, előkészítője lett történelmének. Úgy érezzük, talán nem szakmai túlzás, hogy egy több száz éves törekvés lezárására, helyenként némi értékelésére is a veszprémi helytörténet-írás és- kutatás historiográfiai képét szeretnénk felvázolni, hogy a város művelődéstörténeti emlékei újabb érdekes területen kerüljenek a közérdeklődés előterébe. Munkánk során egy-egy kép felvillantásával megmutatnánk: kik voltak azok, akik a város múltjának feltárásában tollúkkal, gondolataikkal közreműködtek, írásaikkal Veszprém történetirodalmi területének részesei lettek. Ahogyan minden magyar táj kibontakoztatta, megalkotta létalapjának kezdetétől a maga sajátos életét és ezen belül — ha feltételei megvoltak — jellegzetes táji kultúráját; Veszprém évezredes múltja is nélkülözhetetlen része a magyar historikumnak, de ugyanakkor a dunántúli mediterrán világban az egyes korváltások rárétegződéséből kiformálódott sajátos múltjával, mely mégiscsak a város értékelhető történelme lett; kialakíthatta maga körül azt a jellegzetesen egyéni ízt, ami minden mástól megkülönbözteti, ami benne ma ezzel a szóval fejezhető ki: Veszprém. Veszprém ma már az ország egyik első műemléki városa. Hogy azzá lehetett, sok évszázados alakulásában valóban történelmet épített emberi munkával — és a honfoglalás kori adottságokat is figyelembe véve —, várost fejlesztett. Kultúrájával az élő erők útján a legkorábbi keletkezés a magyar városok között. A középkori legendákban és krónikákban, már számottevő hely tudományos feldolgozásra is érdemesként; a XIII. századra elismert Anonymus-krónikától pedig rendszeresen szereplő magyar város a forrásokban. Múltja, alakulása, valami különös varázzsal húzta, szinte vonzotta magához nemcsak a helyi kutatókat, de a magyar történetírás legnagyobbjai közül is nem keveset. A város már a honfoglaláskor ,,civitas" — ahogy Anonymus látta —, majd később a Árpád-kor magyar világában kapott nem is mellékszerepet, hiszen évszázadokon át a királynék koronázó-, temetkező- és székvárosa lett, még ha a legújabb ,,felfedezés" e konkrét tényeket tagadja is. 293