A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái
ty-ás tehát visszavette Szklabinyát. Ugyancsak főispánsággal együttjáró várakat kapott Corvin részben elkobzás, részben örökösödés, stb. útján a következő években is. Sáros (Sáros megye, 1483), Munkács, (Bereg megye, 1484), Sólymos és Lippa (Arad megye, 1487), Krapina (zagorjai grófság, azaz Várasd megye, 1488). Jelentős birtokokhoz jutott továbbá Bajmóc várával Nyitra, (1489), Cseröggel Szerem (1482), Futakkal Bács (1482), Siklóssal Baranya (1482), Maróttal Valkó (1484) megyékben. 41 A fia jövőjét biztosítani akaró Mátyás tehát nem csupán birtokot, hanem a birtokokkal együttjáró megyei főispánságokat is juttatott Corvinnak, ami a törvénytelen születésű királyfinak lehetőséget biztosított az ország nem kis területe feletti kormányzatra. Ezt persze csak elvileg kell értenünk. Nem csupán Corvin kiskorúsága (1473-ban született) akadályozta meg a főispáni jogkör tényleges gyakorlását, hanem a herceg rangja, a megyék egymástóli távolsága is. Ahogy Ernusztot familiárisa, Pekh Pál helyettesíthette a főispánságban, ugyanúgy Corvint is az ő — vagy talán inkább apja — emberei. A továbbiakban elsősorban ezekkel a főispáni címet viselő, de valójában a herceget képviselő egyénekkel foglalkozunk és megkíséreljük ennek alapján valami rendszert kimutatni, majd ezt a többi megyékben kimutatható királyi főispánkinevezési politikával összevetni. Corvin János már 1479-ben liptói herceg címen szerepel, 42 ami valószínűvé teszi, hogy esetleg már 1482 előtt került a liptói várak birtokába. Viszont a liptói „hercegséget" ténylegesen kormányzó Czeczei Kis Máté jelenlegi tudásunk szerint először valóban 1482-ben mutatható ki liptói főispánként. 43 1479-ben a főispán még Tárczai Tamás volt. 44 Czeczei, aki sorra megkapta a többi Corvin-kezén levő felvidéki megyék (sőt nem csupán Corvin megyék) főispánságát, fő tisztjének a liptói főispánságot tartotta, és ha más megyéiben ottani rangját természetesen meg is adták, ott is elsősorban liptói főispánnak nevezték. 45 Ez mindennél jobban mutatja a liptói hercegséggel való kapcsolatát. 1483-tól már Árva megye főispánjaként is kimutatható Czeczei, 46 és ugyanakkor Turócban is. 47 A liptói hercegség alatt úgy látszik elsősorban ezt a három megyét értették. Czeczei főispánsága azonban nem csupán erre a három, viszonylag kis területű megyére terjedt ki. 1490-ben ugyanis Nyitra megye főispánja is volt, mellette Gimesi Forgách Gergely töltötte be az alispáni tisztet. 48 A probléma az, hogy Forgách egy évvel korábban főispán, mellette pedig Ilméri Zalay András alispán volt. 49 Hogy a zavar teljes legyen, 1486-ban Forgáchot megint alispánnak nevezik. 50 A megoldás kulcsa nyilván ott keresendő, hogy a király által kinevezett főispán Czeczei volt ugyan, ő azonban a főispáni jogkör tényleges gyakorlását helyettesére, Forgáchra ruházta, aki az alispáni teendőket Zalayra bízta. Hasonló példákat máshol is fogunk még látni. Czeczei nyitrai főispánsága kezdetét egyelőre nem tudjuk megadni, Forgách Gergely alispánsága alapján 1486-ban már az kellett hogy legyen. A különös az, hogy 1468-ban Mátyás már megerősítette a nyitrai püspök örökös főispáni jogkörét. 51 Az 1460-as évek közepén a nyitrai várnagyok szerepelnek hol fő-, hol alispán címmel (ugyanazok a személyek, ugyanazon évben) a megye élén. 1475—1482 közt ugyancsak egy nyitrai várnagy, Ungvári Mátyás szerepel mint a megye egyik alispánja. 52 A baj csak az, hogy 1478-ban Kinizsi Pál a főispán. 53 Mindennek a magyarázata az, hogy a király Debrentei Tamás püspöktől a hatvanas évek végén elkobozta a nyitrai várat, és ezzel együtt nyilván az örökös főispánságot is. 54 Igaz, a püspökség legkésőbb 1481-ben már üresedésben 55 volt, majd pedig egy bizonyos Gergely barát személyében új püspököt neveztek ki, aki azonban nem kapta vissza a várat. Nyitra így az Árva—Liptó—Turóc megyékből kialakult tömbhöz csatlakozott Czeczei főispánsága alatt. Rövidesen azonban Czeczei kezében az Északkeleti Felvidéken egy hasonló tömb jött létre. Perényi Istvántól 1483-ban kisebb háború segítségével kobozta el Mátyás Sáros és Zemplén megyei várait, 57 és mint láttuk, utána ezek is Corvin birtokába kerültek. Noha Sáros vára már régebben is Perényi birtok volt, 58 a megyei főispánságot legkésőbb 1467-től a szomszédos Szepes megye ura, Zápolyai Imre viselte. 59 Még 1483 közepén, a Perényi-háború előtt is sárosi főispán volt. 60 Utána Mátyás egyik hadvezérét, Egervári Lászlót nevezte ki főispánnak (1484— 1485) 61 , őt követte 1485-től Czeczei. 62 A szomszédos Abaújban 1484-ben még Osztopáni Zöld János volt a főispán. 63 1486-ban már Czeczei Kis Máté. 64 Hasonló volt a helyzet Zemplénben és Ungban is. Ott 1483-ban Lábatlani András, 1484ben Osztopáni Zöld János és Rozgonyi László, majd 1488-tól kimutathatóan már Czeczei a főispán. 65 Ungban Czeczei állítólag már 1484-ben a megye vezetője, az viszont tény, hogy 1485ben öccsét, Czeczei Lőrincet nevezik főispánnak, 66 hasonlóan mint Forgáchot Nyitrában. A lényeg tehát az, hogy az 1480-as évek közepén Czeczei hatásköre négy újabb, egymással ugyan összefüggő, de a liptói hercegséggel nem, megyék főispánja lett, azaz egyszerre nyolc megye élén állott. Ennek a felvidéki Corvin-birtokok egy kézreadásán kívül nyilvánvalóan egyéb oka is volt, annál is inkább, hiszen pl. Nyitra, Zemplén, Abaúj és Ung megye területén a királyfi nem volt a megye döntő birtokosa. A megyék stratégiai helyzetén (az országhatár közelében, fontos kereskedelmi utak mellett) kívül másra is kell gondolnunk. Ezen a vidéken alakult ugyanis a Zápolyai család birodalma is. A szepesi örökös főispánságon kívül a trencséni és tornai uradalmak birtoka ennek a két megyének főispáni tisztjét is Zápolyai Imrére, majd öccsére Istvánra ruházta. 67 Minden jel szerint Zápolyai István volt Gömör megye főispánja is, vagy ha többen voltak, az egyik. Az a Jánosi Miklós ugyanis, aki 1487-től Gömör megye egyik alispánja volt, 1491-ben Zápolyai István ottani alispánjának számított. 68 Nos, ez azt jelenti, hogy a királyi kegyenc Zápolyai-család, amely ugyan a legtöbb 171