A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

212. „Farsangi háromnapokon" (farsangvasárnap, -hétfő és -kedd) nem varrnak az asszonyok. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltvadkert. 213. Luca napján, Szent György-napon és „Márkok" napján nem szabad fonni és varrni. — Németh Sándor, rk. gazdasági alkalmazott, 1915. Keszthely. 214. „Szombat, Mária napja." Nem mosnak, nem varrnak ezen a napon. — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 215. „Fosztóház jobbadán csak szombaton este van." A „fosztóházba" lányok és fiatal menyecskék járnak, a legények közül pedig azok, akiknek ott a szíve választottja. A legények összegyűlnek valahol, rendesen a kocsmában, és harmonikaszó mellett közösen mennek oda, ahol a „fosztóház" lesz. „Fosztóházat" akkor tartanak, amikor nem lehet fonni vagy varrni. A „fosztóházban" esznek is néha, bor azonban mindig van. Vannak legények, akinek nem jutott lány. Ezek összeszedik a „krosztonkát", a toll lefosztott csévéjét, és hazafelé menet utcahosszat elszórják. Így aztán másnap az egész falu tudja, hogy melyik házban volt fosztás. „Hogy a krosztonkát reggel fel ne tudják seperni, le szokták pisálni", vagy betiporják a sárba. — Petrovics Ferenc, Varsány, Nógrád m. 216. „Fosztóházat" annak a gazdának a házánál tartják, ahol sok a toll. „Akkor szoktak tollút fosztani", amikor nincs fonás. „Régi szokás a fosztóházban, hogy kukoricát főznek sárgarépával, aztán megcukrozva a vendégeknek adják." „A fosztóházban nagy a legényjárás". — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 217. „Fosztóházat" ott tartanak, ahol sok toll gyűlt össze. A lányok és legények összegyülekeznek, és szívességből megfosztják a tollat. A toll csévéjét „posztonkának" nevezik. A „posztonkát" a távozó legények magukkal szokták vinni, és a „fosztóháztól" hazáig szórják a járdán. „Hogy ne tudják felseperni, le szokták pisálni". „Fosztóház" akkor van, ha nem szőnek vagy varrnak. — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves m. 218. „Fosztonkának hívják a tollú szárát." Tollfosztáskor ezt egy „fehelhajban" gyűjtik össze. Lányok tollfosztásból hazamenet a legényes ház kapuja elé, vagy ha nincs kutya, az ablak elé szórják el. Ez tetszésnyilvánítás a lányok részéről. — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 219. „Fosztókából" hazamenet a lányok a zsebre tett „kosztokéból", vagyis lefosztott tollból szórnak a legények ablaka alá. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád m. 220. „Tollufosztókor" a legények a „fosztonkát", vagyis a toll csévéjét magukkal viszik, és tréfaképpen a ház előtt beletiporják a földbe. Néha meg is locsolják, hogy lefagyjon, és nehezebb legyen felseperni. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos. 221. „Tollufosztáskor" a legényes ház udvarára dobják be a lányok a „babfazekat". — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 222. „Juhsajt" készítése. Megfejik a juhokat. A tejet „beviszik az esztenába, cseberbe beszűrik", tesznek bele „óttót", amitől megalszik a tej. Az „óttót" úgy kapják, hogy a „kicsiny bárányt" megölik, „annak vagyon hólyagja, melybe a tej megyén". Ezt kiveszik, felakasztják a gerendára száradni, és ez lesz az „óttó". Amikor a tej megalszik, akkor „feltörkölöznek" és „összevacskolják", ami azt jelenti, hogy összetörik a megaludt tejet. A cseberbe „sajtruhát" tesznek, amit „takaróruhának" is neveznek. Ezzel kiveszik az összetört aludtejet és „kilintába" teszik. A „takaróruhát" jól összecsavarják, forró savóval leöntik, kővel megnyomatják. A követ délig rajt is tartják. Akkor leveszik, és kész sajtot felteszik a „sajtpócra". — Marti Gáspár, rk. fm. 1923, Kézdiszentlélek, Háromszék m. 223. „Az orda készítése". Az orda juhtejből készül. A savót felteszik egy üstben főni és ,Jakalánnal" keverik, míg az „orda" feljön a tetejére. „Fakalánval" berakják az „ordásacskóba", és felakasztják csepegni. Ha kicsepegett, kész az orda. — Marti Gáspár. 224. A kosarat „kötik", vagy „fűzik", de nem fonják! A kosár „rozmaringfűzből", „parmenfűzből,,, „sárgafűzből", „pirosfűzből" vagy „rekettyéből" készül. „Szakajtó" kötéséhez kettévágott fűzvesszőt használnak. Ennek „sziács" a neve. „Sziácsból" készül a „bucsér" vagy „kópic" is. Ebben zabot, lencsét tartanak, de szegényebb helyeken lisztet is. A „karkosarat" néha „kengyeles kosárnak" is nevezik. „Silinga" az egyszerű vesszőkosár. A kosár kötő készít még „burétót" is a csibéknek, meg „tiktojót" is. A kosár fenekét a „szeges" fogja az oldalhoz, az oldalban „karrók" vagy „oldalbordák" vannak. — Horváth József, rk. fm. 1910. Karmacs. 225. A „fejkosár" gömbölyű, fületlen. Az aszszonyok a fejükön hordják. A „kengyeles kosárnak" két fajtája van. Az egyik gömbölyű, a másik négyszögletes. Az utóbbinak fedelei vannak, melyek a „kengyel" alatt záródnak. A „silinga" vagy „kosár" fűzvesszőből készül, a „véka" szalmából. — Toplak Pál, Bucsuta, Zala m. 226. A „zsombor" szakajtó a kenyérsütéshez. A „cekker" kukoricacsuhuból készült füles kosár. A „silinga" a fűzvesszöből font kosár neve. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 227. A „körbec" gömbölyű, fületlen kosár, amit a fejükön hordanak az asszonyok. Hogy ne nyomja a fejüket a kosár, „tekercset" tesznek alá. A „tekercs" textíliával bevont rongygyürű. — Farkas Endre, rk. tanító, 1919, Csörnyeföld, Zala m. FÖLDMÜVELÉS 228. A „hitelesített véka" 20 literes. „Nyolcvékás föld" 1600 négyszögölet jelent. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 229. A „véka" 32 literes faedény. „Egyvékás föld" 300 négyszögölet jelent. „Kimegyek a kétvékásba a krumpli mellé." — Esik Zoltán, ev. tanár, Tiszamogyorós. 230. „Van egy hatvékás födém", 1800 négyszögöles földet jelent. A „négyvékás föd" 1200 négyszögöl. Balázs Imre, ref. fm. 1923, Ungtarnóc. 377