A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

JEGYZETEK 1. Ezt az alábbi vizsgálat igazolja. A 120 sorozatból 83 esetben volt a női minta megfelelő nagyságrendű. E 83 sorozatnál az ALEKSZEJEV—DEBEC (1964) eljárásával átalakított női értékek és ugyanazon minta férfiértékei közötti távolság, 12 koponyaméretből számítva, 93 százalékban eredményezett 1% -ra szignifikáns hasonlóságot. 2. A hat kisebb minta az alábbi: No. 6: Lugovó; No. 34: Alsó-Káma (Cseganda és Mazunyinó csoport); No. 35: Felső-Káma (Mitinszk és Gyemjonki); No. 92: Tiszaderzs; No. 98: Nitra-Lupka; No. 104: Besenov. 3. A Szovjetunió területéről származó sorozatok kronológiai adatait A. HALIKOV professzor úr 1982es magyarországi látogatása alkalmával volt szíves ellenőrizni és azok egy részét (No. 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 24, 25, 32, 35, 36, 38, 41, 42, 61) az újabb kutatási eredmények szerint pontosította. Szíves segítségét ezúton is őszintén köszönöm. 4. Az ábrán a Kárpát-medencén kívüli sorozatok kisbetűvel, a Kárpát-medence késő római kori és 9. századi mintája ritkított kisbetűvel, a 6—8. sz.-i avar kori minták nagybetűvel, a 10—12. századi minták ritkított nagybetűvel vannak írva. A függőleges szaggatott vonal az 1% -os szignifikancia-határt jelzi. 5. Hasonló, de nagyobb szabású vizsgálatokat végzett a mainzi egyetem Embertani Tanszéke I. SCHWIDETZKY, professzor vezetésével (SCHWIDETZKY, 1967, 1972; SCHWIDETZKY—RÖSING, 1976; ROSING—SCHWIDETZKY, 1977). Noha eredményeik sok részletben megegyeznek a jelen munka során nyert megfigyelésekkel, eltérő kutatási szempontjaik miatt ezeket közvetlenül nem tudtam átvenni. 6. Sajátos, hogy a 2/a szubklaszterban találni a 4—5. századi kelet-dunántúli késő római kori mintát. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a minta saját közép-európai párhuzamai hiányoznak, mindazonáltal az is valószínű, hogy Pannónia késő római kori lakossága közé keleti steppei eredetű elemek is keveredtek, nem kis mértékben. A minta helyzetének kellő értelmezése azonban csak Pannónia vaskori és kora római kori lakosságának ismeretétől várható. 7. Lelőhelyei: Abony, Budapest—Soroksár, Harta—Béke Tsz, Homokmégy—Halom, Ladánybene—Benepuszta, Mindszent—Koszorúsdűlő, Nagykőrös—Feketehalom, Nyáregyháza—Pótharaszti-puszta, Szalkszentmárton—Paréjoshát, Szentes—Borbásföld, Tiszaderzs—Kupasor, Tiszakécske—Ökécske, Tömörkény—Piactér, Üllő—Ilona út. 8. Lelőhelyei: Bodrogszerdahely—Bálványhegy, Beszterec—Gyalaptanya, Karos—Eperjesszög, Kenézlő— Fazekaszúg II, Nagyhalász—Zomborhegy, Rakamaz I és II, Rétközberencs—Parondomb, Tiszaeszlár— Bashalom II, Tiszavasvári—Aranykerti tábla, Tuzsér—Boszorkányhegy, Újfehértó—Micskepuszta. 9. Lelőhelyei: Aldebrő—Mocsáros, Budapest, Óbuda— Csúcshegyi-dülő, Dunaalmás, Eger—Szépasszonyvölgy, Kál, Nagylók—Erdőmajor, Nagytarcsa, Nógrádkövesd, öttevény, Sárbogárd, Szabadbattyán— Külcsapda, Szomód, Tengelic. 10. Lelőhelyei: Gerendás Petőfi Tsz, Gerendás—Vízváritanya, Orosháza—Görbics-tanya, Orosháza—Dózsa Tsz, Szabadkígyós—Pálliget, Szabadkígyós—Tangazdaság. 11. TÖTH T. és a magam eredményei között mindamellett megmutatkozó különbségek onnan erednek, hogy TÓTH a honfoglalók anyagát összevontan vizsgálta, másrészt, hogy kevesebb anyagra építette. Honfoglalás kori mintáját ugyanis a DEBEC által 1964-ben Magyarországon mért leletek alkották, tehát hiányoznak belőle az azóta közöltek, elsősorban is а С csoport képviselői. 12. CZEGLÉDY KAROLY szíves tájékoztatása szerint a kínai források az uszunokat szőkéknek, azaz europidoknak írják le. A szovjet antropológusok „uszun" néven publikált csontvázleletei azonban ezt a „szőke europid" teóriát nem támasztják alá. 13. A két erre utaló adat az alábbi. A káli 10. századi, 75% -ban megmenthető, 68 sírós temető középső részén fekvő,' legrangosabb (7 nyílcsúcsos) férfi embertani jellege kifejezetten eltér a közösség többi tagjától. Egy gyermek és egy nő kivételével ugyanis, akik hozzátartozói lehettek, csak ez a férfi és családja volt europo-mongolid típusú (ÉRY, 1970b). Ugyanez tapasztalható a tengelici 10. századi, 85 százalékában megmenthető, 33 sírós temetőben, ahol a legrangosabb (6 nyílcsúcsos) férfi turanoid embertani jellege számottevően eltért a közösség többi, tisztán europid tagjától (ÉRY, 1971). Ügy látszik, hogy e két, csatlakozott népnek minősíthető közösség élén tőlük embertanilag, valószínűleg tehát etnikailag is különböző vezető állt, mindkét esetben olyan embertani típusú egyén, aki elsősorban is a hét magyar törzs népének vélelmezett A + В + D csoportban gyakori. 14. Ezért tűnhet különösnek, hogy a kelet-dunántúli „avarok" hasonlítanak a felső-Tisza-vidéki honfoglalókhoz (B-csoport). Hogy ebben az esetben a hasonlóság minden bizonnyal a két népesség azonos steppei térségből való származásával magyarázható és nem a Felső-Tisza-vidékre települt, kelet-dunántúli avar kori népesség jelenlététől ered, azt — a feltevés valószínűtlenségén kívül — az igazolja, hogy a felső-Tisza-vidéki honfoglalók embertani anyagában a továbbélő kelet-dunántúli késő római kori populáció jelenléte nem mutatható ki. 15. Ez a tanulmány az Alba Regia 20. kötetében angol nyelven megjelent munka rövidített változata. A rövidítés azonban csak a dokumentációt érintette: elmaradt a vizsgált sorozatok átlagértékeit bemutató két táblázat, a klaszterek és szubklaszterek paramétereit tartalmazó három táblázat, továbbá az egyes klaszterekbe tartozó sorozatok elterjedését szemléltető három ábra. Az angol nyelvű tanulmány lektorainak, FODOR ISTVÁNNAK és K. ZOFFMANN ZSUZSANNÁNAK ezúton is köszönöm értékes tanácsait. 73