A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

Árpád-kori anyagában sincs. Arra kell tehát gondolni, hogy az avarság erről a vidékről elmenekült, amire a 804 körüli bolgár hadjárat következtében kényszerülhetett, történeti források ugyanis a frankoknál ez idő tájt menedéket kereső avar előkelőségek megjelenéséről tudósítanak. Sajátos, hogy a Duna—Tisza közi honfoglalók és a későbbi Árpád-kori népesség között sincs hasonlóság, mint ahogy a Duna—Tisza közi honfoglalók, a kisalföldi Besenov kivételével, a Kárpát-medence más részein élt utódokhoz sem hasonlítanak. A jelenség lehetséges okairól a megelőzőekben már volt szó. Ami a Duna—Tisza közi Árpád-kori népességet illeti, l/a szubklaszterba tartozásuk alapján elképzelhető, hogy elődeik már a magyar honfoglalás idején valahol a Kárpát-medencében élhettek. A Duna—Tisza közére az avarok innen történt kivonulása után kerülhettek, talán a Tiszántúlról. Ez utóbbira egyrészt a közép-Tisza-vidéki Tiszaderzs népességének a Duna—Tisza közi Árpád-kori Jászdózsához fűződő hasonlósága utal, másrészt az, hogy a Duna—Tisza közi Árpád-kori csoport legközelebbi analógiája a Körös—Maros közi Árpád-kori csoport. Kelet-Dunántúl A Kárpát-medence egyetlen része, ahol adatok vannak a korábbi, jelen esetben 4—5. sz.-i késő római kori népesség embertani jellegéről. A 9 lelőhely anyagából számított késő római kori minta területe nagyjából egybeesik az itteni avar kori csoportéval, akiknek népességébe — a távolságértékek tanúsága szerint — a továbbélő római kori lakosság beépült. E késő római kori népesség hatása ugyanezen terület honfoglalás kori csoportján nem észlelhető, megfigyelhető viszont az Árpád-kori leletanyagon, de az avar kori populációhoz képest jóval gyengébb mértékben. A kelet-dunántúli avar kori lakosság és az ideérkező honfoglalók С csoportja között nincs hasonlóság, igaz viszont, hogy а С csoport szállásterülete csak részben esik egybe az itteni avar kori csoportéval.

14 A kelet-dunántúli avar kori és Árpád-kori népesség közötti szignifikáns hasonlóság az avar kori lakosság továbbélésére utal. Az Árpád-kori anyagon észlelhető gyenge késő római kori embertani hatást tehát az avar kori népesség közvetíthette. A Kelet-Dunántúlt megszálló honfoglalók С csoportja és az itteni Árpád-kori populációk közötti hasonlóság egyrészt a keveredés megindulását, másrészt azt jelenti, hogy a kelet-dunántúli Árpád-kori népesség egy részét a honfoglalók leszármazottai alkották. Nyugat-Dunántúl Az e tájon élt avar kori népesség és a Dunántúlt megszálló honfoglalók С csoportja között nincs közeli hasonlóság. Kétségtelen azonban, hogy az avar kori csoport területe alig érintkezett а С csoport területével, hiszen a NyugatDunántúlról alig ismerni honfoglalókhoz köthető leletanyagot. Az avar kori és Árpád-kori népesség közötti hasonlóság itt is az avar kori lakosság továbbélését igazolja. A két korszak csoportértékein azonban, ha csekély mértékben is, de olyan meghatározott irányú különbségeket lehet felfedezni, amely csak a két korszak határán, tehát a 9. vagy 10. században itt megjelent más népesség beolvadásával magyarázható: az Árpád-koriak agykoponyája ugyanis rövidebb, szélesebb és alacsonyabb, arcvázuk alacsonysága ugyanakkor változatlanul őrzi az avar kori jelleget. A metrikus adatok tanúsága szerint e változást mindenekelőtt is a honfoglalók С csoportjának nyugat-dunántúli elterjedése és az itteni Árpád-kori népességben való továbbélése okozhatta, amire a két minta közötti csekély távolság is utal. A „nyugati germán" Jura (No. 66) és a ,,nyugati frank" minta (No. 69) metrikus értékeit figyelembe véve nem zárható azonban ki az sem, hogy a változást idegen betelepülők is hozhatták. Esetleges germán eredetű népesség nyugat-dunántúli jelenléte a vidék 9. századi frank fennhatóságának ismeretében mindenesetre lehetségesnek látszik. Északnyugati régió A terület avar kori és honfoglalás kori népessége közötti kapcsolat kérdése az itteni honfoglaló-leletek hiányában nem vizsgálható. E vidék avar kori lakossága azonban közeli hasonlóságot mutat a szomszédos tájak honfoglaló С csoportjának népességével. Ez a hasonlóság valószínűleg elsősorban a közös kelet-európai előzményekkel magyarázható, de nem vethető el az itteni avar kori lakosságnak a honfoglalók bizonyos rétege közé való gyorsabb beépülésének lehetősége sem. Az északnyugati régió avar kori népessége igen hasonlatos a vidék Árpád-kori népességéhez, a kontinuitás tehát ezen a tájon is kimutatható. A nagyfokú hasonlóság ellenére azonban ez esetben is megfigyelhető az Árpád-kori koponyaméreteknek az avar koritól való meghatározott irányú eltérése. Oka idegen etnikum 9. vagy 10. századi megjelenésével magyarázható, az északnyugati régió Árpád-kori népességének agykoponyája és arcváza ugyanis valamivel hoszszabb, szélesebb és magasabb az avar kori csoporténál. Az összehasonlító adatok szerint ezt a formai módosulást elsősorban egy északnyugat felől érkező morva hatás okozhatta, amelyet a 9. sz.-i Mikulcice mintája szemléltet. Tekintettel arra, hogy ez a vidék a 9. században morva fennhatóság alatt állt, mikulcicei jellegű morva— szláv népesség itteni jelenléte történetileg is feltételezhető. A Kárpát-medencei regionális csoportok elemzése a kontinuitás vonatkozásában általánosságban tehát az alábbi megállapításokat eredményezte: a) az avar kori lakosság továbbélése a Keletés Nyugat-Dunántúlon, valamint az északnyugati régióban kimutatható, a Duna—Tisza közén azonban továbbélésük megszakadt; b) az Árpád-kori lakosság jelentős részét a honfoglaláskor helyben talált népesség leszármazottai alkották; c) a honfoglalók keveredése a helyben talált népességgel leghamarabb а С csoport esetében 67