A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

VIII. A KONTINUITÁS KÉRDÉSE hogy élt-e itt egyidejűleg más jellegű népesség, csak további feltárások dönthetik el. Az eddig közzétett néhány egyéb adat a kérdés megválaszolására nem alkalmas (ACSÁDI—NEMESKÉRI, 1958). Nyugat-dunántúli csoport Népességét az alábbi hat minta képviseli: No. 113, 115, 116, 120, XV, XX. Embertani jellegük gyakorlatilag tisztán europid. Agykoponyájuk hosszfú, középszéles, középmagas (mesokran, orthokran, metriokran, metriometop), arcvázuk középszéles, alacsony (mesén), szem üregük keskeny, alacsony (mesokonch), orruk középszéles. A nyugat-dunántúli csoport legfőbb jellegzetessége az alacsonyarcúság. A csoportnak a 78. ábrán vázolt elterjedési területéről más népesség nem ismeretes. Északnyugati csoport Az eddig publikált adatok szerint az ezen a tájon élt népesség többségére, legalábbis három minta (No. 103, 109, XVI) alapján, az alábbiak jellemzőek. Gyakorlatilag tisztán europidok. Agykoponyájuk hosszú, középszéles, középmagas (dolichokran, orthokran, metriokran, eurymetop), arcvázuk középszéles, középmagas (mesén), szemüregük középszéles, alacsony (mesokonch), orruk középszéles. Ezen a vidéken találjuk az Árpád-kori regionális csoportok leghosszabb és legmagasabb agykoponyáját, leghosszabb és legszélesebb arcvázát. Az Árpád-korban azonban ugyanezen a területen a fentiektől eltérő jellegű népességek is éltek, akiket egyrészt Besenov, másrészt Devin képvisel. Az északi dombvidék, Erdély és a Tiszántúl nagyobb részének Árpád-kori népességéről ma még hiányoznak vagy igen szórványosak az adatok; regionális sajátosságaik felvázolásához további publikációk szükségesek. C) Az öt régió népességének egymástól való távolságából (a 7. táblázat idevonatkozó adatai szerint), a következő megfigyelések tehetők. Általánosságban a Duna—Tisza közi, a dunántúli és az északnyugati régió népessége volt hasonló egymáshoz, a leginkább eltérőnek a Körös—Maros közi csoport mutatkozik. A Körös— Maros közi népesség csupán a Duna—Tisza közi populációra hasonlított és a Duna—Tisza köziek számára is ők jelentették a legközelebbi analógiát. A Duna—Tisza köziek ugyanakkor a többi három csoporthoz is közel álltak, megfigyelhető azonban, hogy a hasonlóság mértéke a földrajzi távolság növekedésével csökken. A kelet-dunántúliak számára a legközelebbi analógiát a nyugatdunántúliak jelentették s a nyugat-dunántúliak számára az északnyugati régió népessége. Mivel a legközelebbi, azaz legnagyobb fokú hasonlóság minden esetben az egymással szomszédos területek népessége között adódott, ez a népesség természetesen összefüggő láncolatára és bolygatatlanságára utal. Valószínű tehát, hogy a 10. század végi áttelepítések csak az ország népességének bizonyos rétegét érintették, semmiképpen sem a lakosság többségét. A következőkben a 6—12. századi Kárpátmedencei népesség kontinuitásának kérdése kerül vizsgálatra, összefoglalva az egyedi sorozatvizsgálatok és a regionális csoportvizsgálatok idevonatkozó eredményeit. Noha a vizsgált időszak elemzése a megelozoekben négy periódus szerint történt, a kontinuitás kérdése elsősorban is a 6—9. századi népesség 10—

Л 2. századi továbbélése szempontjából jelentős. Az elemzés során azonban a 10. századi honfoglalók és a 10—12. századi Árpád-kori minták közötti kapcsolat kérdésére is sor került. 1. Az egyedi minták tanúsága A) Aligha kétséges, hogy továbbélésre utaló nyomokat nem elsősorban egyes minták, hanem inkább egyes régiók népességének összehasonlítása tárhat fel, kicsi ugyanis az esély arra, hogy a 600 év időszakát képviselő 45 minta egyikében vagy másikában egymás közvetlen leszármazottaira lehessen bukkanni. Mindazonáltal az egyedi vizsgálatok néhány idevonatkozó adata is szolgál tanúsággal. A 6—9. sz.-i 23 sorozatból az alábbi 10 mintának volt honfoglalás vagy Árpád-kori analógiája: Homokmégy, Kékesd, Nővé Zámky, Szeged—Makkoserdő, Szekszárd-Palánk, Tiszaderzs, Toponár, Virt, Zelovce és Nitra-Lupka. A hasonlóság a 10—12. századi sorozatok közül az alábbiakat érintette: Ábrahám (3 esetben), а С csoport, Cegléd, Felgyő, Rusovce, Székesfehérvár— Szárazrét és Zalavár (2—2 esetben), az A csoport, а В csoport, Dolny Jatov, Jászdózsa, Kardoskút, Kérpuszta, Orosháza és Székesfehérvár—Bikasziget (1 — 1 esetben). Hogy ez a viszonylag soknak tűnő eset valójában kevés, azt százalékos arányuk mutatja. Hasonlóságra ugyanis az elméletileg lehetséges esetek csupán 4,5 százalékában került sor, vagyis ritkábban, mint akár az avar kori sorozatokon belül. Ugyanezt igazolja az is, hogy a talált hasonlóságok zöme mindkét vagy csak az egyik minta szemszögéből bizonyult másodlagosnak, emiatt pedig a közvetlen kapcsolat feltételezése bizonytalan. De még a mindkét fél részéről elsődleges hasonlóságok esetén is nehéz eldönteni, hogy mögötte nem csupán az azonos formakörbe tartozás áll-e, utalva itt az l/a szubklaszterba tartozó sorozatokkal kapcsolatban erről mondottakra. Kérdéses annak megválaszolása is, hogy a hasonlóság a korábbi népesség Kárpát-medencén belüli továbbélését jelzi-e vagy esetleg még Kárpát-medencén kívüli eredetű, közös alapnépességből való származás következménye. Kézenfekvőnek látszana a helyi továbbélés lehetőségére inkább az egymáshoz földrajzilag közel eső lelőhelyek népessége esetén gondolni, s a távolabb fekvő sorozatok hasonlósága esetén inkább a közös keleti gyökerekre. Az első feltevés lehetőségét azonban gyöngíti annak elvi lehetősége, hogy ugyanazon etnikumból, esetleg nyelvterü65