A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Koncz Pál: Egy 19. századi bőrkötéses szótárkönyv restaurálása

KONCZ PAL EGY 19. SZÁZADI BŐRKÖTÉSES SZÓTÁRKÖNYV RESTAURÁLÁSA Közismert, hogy a papír- és pergamen íráshordozók, a könyvkötőbörök, mint minden szerves anyag, különösen érzékenyen reagálnak környezetük változásaira, azokkal dinamikus egyensúlyra törekednek. E folyamatok során fizikaikémiai tulajdonságaik megváltozása olyan súlyossá válhat, hogy az egyes alkotórészek részben vagy egészében lebomlanak, elpusztulnak. 1. ábra. A kötet hiányzó címlapja Fig. 1. Missing frontpage of the volume Ezért is fontos, hogy az adattárakban, könyvtárakban felhalmozódó, pótolhatatlan dokumentumok, mütárgyi értékű könyvek, nyomtatványok megőrzése érdekében a hetvenes évektől kezdődően lehetővé vált, korlátozott számban Veszprém megyében is a múzeumi műtárgyvédelmi munka részévé lett e gyűjtemények kezelése, egyes darabjainak teljes restaurálása. E dolgozat egy, 1977—78 során megszakításokkal végzett könyvrestaurálás problémáiról és eredményéről számol be. Meg kell jegyeznünk, hogy az itt leírt műanyagos bőrkiegészítés kísérlet csupán; mindennapi gyakorlatunkban természetes bőrt alkalmazunk bőrkiegészítéshez ugyanúgy, mint más műhelyek. A tárgy kiválasztásánál a könyvtár igénye mellett elsősorban műtárgyvédelmi szempontok játszottak szerepet. A restaurálást szakmai tanulmányként végeztük el. A TÁRGY LEÍRÁSA [PÁPAI PÁRIZ FERENC] FRANCISCUS PÁRIZ PÁPAI: DICTIONARIUM LATINO—

HUNGARICUM, . . . intentione ac laboré PETRI BOD, . . . Editio Nova, aucta, et emendata TOMUS I. . . . POSONII et CIBINII, TYPIS ET SUMPTIBUS JOANNIS MICHAELIS LANDERER DE FÜSKUT, ET MARTINI HOCHMEISTER, TYPOGRAPHORUM ET BIBLIOPOLARUM C.R.P. 1801 (1. ábra). Pápai Páriz Ferenc (1659—1716) e műve, — melynek latin—magyar része eredeti munkája, míg magyar—latin része Szenczi Molnár Albert korábbi szótárán alapul — első ízben II. Rákóczi Ferenc támogatásával jelent meg Lőcsén: Dictionarium Manuale Latino—Hungaricum et Hungarico—

Latinum, Leutschoviae, 1708. A szótár jelentőségét és korabeli népszerűségét bizonyítja, hogy a szerző halála után még négy kiadást ért meg (1762; 1767; 1782; 1801). Ezek közül kiemelkedik az 1767-es nagyszebeni kiadás, amely Pápai Páriz 1708 után keletkezett jegyzeteivel, Bod Péter (1712—1769) magyar szótártörténeti bevezetőjével, ill. saját jegyzeteivel és a német szóanyaggal egészült ki.

1 Ez a szótár az irodalmi nyelv kialakulására is igen nagy hatással volt, hozzájárult ehhez Csécsi Jánosnak (1650—1708) a szótár függelékeként megjelent Observationes Orthographico-Grammaticae с munkája is.

2 Az 1801-ben megjelentetett szótár második kötete: Dictionarium Ungaro—

Latino—Germanicum (2. ábra). Ennek szó451