A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Jánoska Péter: Avar kori fémleletek kezelésénél szerzett tapasztalatok

Külső korróziós réteg P^-v. Diszitő N. ónréteg Belső korróziós 7*, ,, Alapfem réteg 3. ábra. A tárgyon kialakult réteg szerkezete Fig. 3. Structure of layers formed on the surface kóccal vagy vászondarabbal letörölve igen fényes, ragyogó díszítő réteget lehet előállítani. A bevonat később bizonyos mértékű védelmet is nyújt a föld alá került tárgyaknak. Az alatta kialakuló korróziós réteg egyenletesebb és összefüggőbb. A talajból származó szennyeződések és a felületre rárakódó egyéb korróziótermékek az alattuk levő rétegekkel együttesen szendvicsszerű rétegződést hoznak létre. Az alapötvözet felett viszonylag tömör, de leporlódásra, lepattogzódásra hajlamos réteg található, efelett van a díszítő fémbevonat. Ez gyakorlatilag a tárgy eredeti felülete. A korróziótermékek térfogata nagyobb, mint az ötvözeté, ezért a tárgy felszíne kissé megduzzadt. A díszítő fémréteg felett a legkülönbözőbb vastagságú és színű réz, vaskorróziós termékek és ásványi szennyeződések találhatók. Ha a restaurálási alapelveket figyelembe veszszük, etikailag csak akkor egyértelműen megfelelő a munkánk, ha az említett vékony fémréteget is megmentjük. Folyamatos kémiai kezelést vagy elektrokémiai tisztítást, ultrahangos készüléket itt nem alkalmazhatunk. Az alábbiakban azokat a módszereket ismertetjük, amelyekkel a talajból előkerült, bevonatos avar kori bronztárgyakat kezelhetjük. A bántapusztai bronztárgyak jelentős részét, a szíjvégeket, övvereteket, övforgókat, lószerszámdíszeket, gyűrűket és karkötöket ezüstösen fénylő fémbevonattal díszítették. Restaurátor műhelyünkben csak tájékozódó vizsgálatok elvégzésére van mód (cseppelemzéssel) annak eldöntésére, hogy ez a bevonat ezüst vagy ón. A rendelkezésre álló ónvizsgálati módszereket el kellett vetni, mivel a bronz alapötvözet maga is jelentős mennyiségű ónt tartalmaz, tehát ónra vizsgálva, mindenkor pozitív eredményt kaphatunk, még ezüst réteg esetén is. Ezért az ezüstvizsgálatot választva az ún. ezüst kémszerrel dolgoztunk.

3 A felszabadított fémbevonat felületére cseppentett reagens változatlan marad, ha ónréteg fedi a tárgyat. A kémszer kénsavtartalma enyhe gázfejlődéssel oldja a felületet, ezért a reagens cseppjét hamar el kellett távolítani, desztillált vízzel és közömbösítő oldattal le kellett mosni, mert csak így kerülhettük el, hogy foltot hagyunk a tárgy felületén. A reagenscsepp szétfolyását megakadályozhatjuk, ha a vizsgált felület környékét levédjük (pl. viasszal). A cseppet kapillárissal mikroszkóp alatt vittük fel a felületre. Szerencsés véletlen, hogy Költő László régész, vegyészmérnök, a restaurálással egyidőben végezte műszeres fémvizsgálatait, többek között ennek a temetőnek a tárgyain is. Előfordult olyan eset is például, hogy az egyik díszes lószerszámbőrveret felületén az ezüstpróba pozitív volt. A későbbi műszeres vizsgálat kimutatta, hogy mégis ónnal vonták be, de maga az alapötvözet olyan jelentős mennyiségű ezüstöt tartalmazott, hogy az pozitív reakciót adott a felületen. Ez az eset is megerősíti a mindenkori anyagvizsgálatok jelentőségét. Munkánk színvonala és hitelessége nagymértékben megnőne, ha bizonyos tárgyak műszeres vizsgálatát a kezelések megkezdése előtt el lehetne végezni, illetve elvégeztetni. Az egész leletegyüttes kezelésénél az okozta a legnagyobb gondot, hogy az általunk eddig ismert és alkalmazott kezelőszerek többsége, még rövid idejű használatuk esetén is túlságosan fellazította azt a korróziós réteget, amelyen a számunkra fontos ón fekszik. Ezt figyelembe véve annak ellenére, hogy az ón lúgra érzékeny, az ammóniás kálium-karbonát oldatot választottuk kezelőszerül. Az oldat ugyanis a felületen levő vegyületeket lazítja fel először. 4. ábra. Sztereomikroszkóp a használt eszközökkel Fig. 4. Stereoscope with the tools used 443