A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Légi harctevékenység a Balaton térségében

nak alárendelt — 101/4. vadászrepülö-század már október 3-tól megkezdte harctevékenységét, s a hónap folyamán három bevetést hajtott végre 24 db géppel a szovjet légierő ellen — veszteség és eredmény nélkül. 1944. november első felében a magyar 101

/I. honvéd vadászrepülő-osztálynak alárendelt 1., 2., 3. és 4. vadászrepülö-századokat öt bevetésben (összesen 60 db géppel) még az amerikai 15. stratégiai légihadsereg ellen vetették harcba. A légi harcok során a magyar vadászok 9 db négymotoros, 1 db kétmotoros és 1 db egymotoros amerikai repülőgépet lőttek le. A magyar egységek gépvesztesége ismeretlen; élőerőkben hét pilóta vesztette életét.

9 1944. november 13-tól megszűnt a magyar 101 /I. vadászrepülő-osztály bevetése az amerikai légierő ellen, amelyben kétségtelenül közrejátszott, hogy az amerikai kötelékek nem repültek be a Dunántúl légterébe. (Lásd az előzőket!) Ettől a naptól kezdve a négy magyar vadászrepülőszázadot kizárólag a szovjet földi- és légierők ellen vetették harcba. November hónapban 16 bevetést hajtottak végre, összesen 134 db géppel.

10 A szovjet erők elleni első bevetésre azonban — még az amerikaiak elleni bevetésekkel párhuzamosan — 1944. november 2-án került sor. Az osztály kötelékeit — a szovjet 7. gárdahadsereg és a német IV. páncéloshadtest sávjában — Ceglédtől délkeletre vetették ütközetbe az ott támadó szovjet 5. légi hadsereg csata- és vadászrepülőgépei ellen. Másnap, november 3-án a magyar vadászosztályt a veszprémi repülőtérről a — szovjet „Plijev" páncéloscsoport és a német LVII. páncéloshadtest sávjában támadó — szovjet csata- és vadászrepülőgépek ellen vetették be Tiszasülly és Jászladány légterében. Tíznapi szünet után, 1944. november 13-án délután 15 órától — mint azt fentebb már említettük — a bevetések már csak kizárólag a szovjet földi- és légierők ellen zajlottak le. November 13-án a magyar 101

/I. honvéd vadászrepülöosztályt a Tápiószele és Jászkisér légterében támadó szovjet csata- és vadászrepülőgépek ellen vetették harcba." A legsúlyosabb légi ütközetre 1944. november 16-án délután került sor Jászberény és Jászfelsőszentgyörgy légterében. A német bombázó- és vadászkötelékek mellett ismét ütközetbe vetették a magyar 101/1. honvéd vadászrepülő-osztályt is. A heves légi csatában a szovjet 3. gárdavadászrepülö-hadtest pilótái tizenkét német és magyar repülőgépet lőttek le. A harcban különösen kitűnt A. Sz. Kazakov szovjet repülőföhadnagy, aki hat gépből álló vadászcsoportjával — kilenc támadó német bombázógép közül — ötöt lelőtt. A rajparancsnok és A. F. Muhin főhadnagy megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntető címet. A légi harcban hét szovjet repülőgép is megsemmisült; ezek közül két LA—5 típusú vadászrepülőgépet a 101 /I. honvéd vadászrepülő-osztály lőtt le. A légi harcban a szovjet vadászok lelőtték a magyar vadászrepülőosztály egyik legeredményesebb pilótáját is (Debrödy György hadnagyot), aki súlyosan megsebesült.

13 A 101/1. honvéd vadászrepülő-osztály gépveszteségeinek pótlására 1944. november 4-én 8 db — nagy tűzerejű: 2 db 13 mm-es nehézgéppuskával és 1 db 30 mm-es gépágyúval felfegyverzett — Messerschmitt Me. 109. G—6.a típusú vadászrepülőgépet kapott. November 16—18-án az osztálynak alárendelt 101/4. vadászrepülö-század is kapott 6 db hasonló, új típusú vadászrepülőgépet. A század — kevésbé korszerű — 8 db Me. 109. G—b típusú gépét (2 db 20 mm-es nehézgéppuskával) átadta a Kenyériben kiképzés alatt álló 101/6. vadászrepülő-századnak.

I4 A szovjet 3. Ukrán Front két hadseregének — az 57. hadseregnek a (déli) bal szárnyon Pécs— Kaposvár, s a 4. gárdahadseregnek az (északkeleti) jobb szárnyon Székesfehérvár általános irányokba kibontakozó — kétirányú támadása miatt, 1944. november végén a német I. és II. repülőhadtesteit a nyugat-dunántúli repülőterekre vonták vissza. A német 10. csatarepülő-ezred részeit Tótvázsony—Nagyvázsony körzetébe telepítették. Ugyancsak ide vonták vissza a 2. „Immelmann" zuhanóbombázó-ezred (pk.: H. U. Rudel alezredes) I. és II. osztályait is. A 2/1. zuhanóbombázó-osztály (pk.: Rudolf Mrkva százados) 1. és 3. százada Focke-Wulf FW—190. F típusú csata- és zuhanóbombázó gépekkel, 2. százada (pk.: H. K. Stepp főhadnagy) Junkers Ju—87 típusú zuhanóbombázókkal (Ju—87. D—1 típusok) volt felfegyverezve. A 2/1

1. zuhanóbombázó-osztály (pk.: Kari Kennel őrnagy) FW—190. A—8-as ,,

Würger" gépei a zuhanóbombázók vadászvédelmét látták el. A 2/III. zuhanóbombázó-osztály (pk.: Lothar Lau őrnagy) Junkers Ju—87. D—l-es és Henschel HS—129-es zuhanóbombázó gépei a várpalotai repülőtérre vonultak vissza. Itt állomásozott már a magyar 102. gyorsbombázó-osztály három százada Messerschmitt Me, 210. С—l-es repülőgépekkel.

15 Az 5. éjszakai csatarepülő-csoport részeit pedig Sárosd—Börgönd repülőterekre irányították. A német kötelékek az áttelepítés alatt is folytatták harctevékenységüket: 1944. december 1-én a német I. és II. repülőhadtestek részei 80 bevetést hajtottak végre a Bátaszék és Dombóvár szélességben támadó szovjet 4. gárdahadsereg ellen. Mivel a szovjet 4. gárdahadsereg 1944. december 2-án megközelítette a — „Margit" vonal balszárnyát — biztosító ,,Jenő" vonalat (Siófok— Simontornya—Dunaföldvár), a Székesfehérvár körzetben levő — sóstói, börgöndi, sárosdi és seregélyesi — repülőtereket kiürítették a német és magyar kötelékek. A magyar 102. vadászbombázó-osztály (pk.: Lévay Győző százados) 1. századát (pk.: Kazár főhadnagy; Focke-Wulf FW—190-es gépekkel) és 2. századát (pk.: Homér főhadnagy; Junkers Ju—88-as gépekkel) — öszszesen 18 db repülőgéppel — a várpalotai repülőtérre vonták vissza. A német 52/11. vadászrepülő-osztály 5. és 6. századait a csóri repülőtérre telepítették.

Ib A német 77/5. zuhanóbombázó-század a tapolcai, a magyar 102. önálló vadászrepülő-osztály két százada (pk.: Kovács József őrnagy) és a német 52/11. vadászrepülő-osztály 4. százada a Veszprém-jutási repülőtérre — a magyar 101/1. honvéd vadászrepülő-osztály mel415