A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához

105/506., 105/507. és 105/508. к. m. századokat — a szerbiai Bor melletti rézbányákba vezényelték munkára, honnét csak 1944. október 29-én tértek vissza. 1943. kora tavaszán a polgári életben is fokozódott az antiszemitizmus. A „Veszprémvármegye" című hetilap 1943. február 21-i száma beszámolt arról, hogy február 14-én Veszprémben ülésezett a keresztény-antiszemita iparos és kereskedő társadalom szervezete, a Baross Szövetség Veszprémi Csoportja — Regény i József elnökletével. Az elnöki beszámolóban elhangzott, hogy az előző év (1942) óta a csoport 22 taggal gyarapodott, s a veszprémi tagság elérte a 189 főt, ami a keresztény iparos és kereskedő társadalom növekedését jelentette. Dr. Priegl László devecseri királyi körjegyző — a csoport ügyésze — rámutatott, hogy a „zsidótörvény" után a cégtáblákat ugyan átfestették, de a tőke változatlanul a zsidók kezében van, s a zsidók továbbra is tömegesen özönlenek az ipari és kereskedelmi pályákra. Kijelentette, hogy küzdeniük kell a zsidók ellen, mert ,, . . . a vásárlóközönség még ma sem áll hivatása magaslatán, s ezen csak megfelelő zsidóellenes propagandával lehet segíteni!" Dr. Barthos Pál apátkanonok is hangoztatta beszédében, hogy ,, ... mi a saját hibánkból hizlaltuk naggyá a közénk nem- való idegen fajtát!" (Sic) 1943. márciusban megkezdték az — 1942. XV törvénycikk értelmében — a zsidó földvagyon erőszakos kisajátítását. Megindult a megyében — Takách Jenő kormányfőtanácsos, ny. alezredes, a vármegyei vitézi székkapitány vezetésével — az elkobzott zsidó földbirtokokból ,,vitézi telkek" szervezése és kiosztása. Elsőnek a megye enyingi járásában, Mezőszilason koboztak el 173 katasztrális hold földet, melyből egy tiszti — (26. k. hold szántó, 4 k. hold szőlő és gyümölcsös) és három legénységi ,,vitézi telket" (14—15—17. k. holdon) alakítottak ki — a ,, Veszprém vármegye" című hetilap 1943. március 28-i közlése szerint. A maradék 73 k. holdat pedig bérbeadták egy harctéren levő honvéd családjának. A kisajátítások a következő hónapokban folytatódtak. A „Veszprémvármegye" című hetilap 1943. április 15-i száma szerint Csajágon 42, Nemesszalókon 15, Vináron 6 k. holdat koboztak el zsidó tulajdonosaitól, s alakítottak ki ezekből „vitézi telkeket." Az elkobzások ezzel egyidejűleg megkezdődtek Mezőszentgyörgyön, Berhidán, Nagygyimóton, Tapolcafőn, Vanyolán és Pápán. A „Veszprémvármegye" 1943. május 9-i száma további elkobzásokról számolt be: Tótvázsonyban elkobzott zsidó birtokból egy 80 k. holdas tiszti, és egy 9 k. holdas legénységi „vitézi telket" alakítottak ki. További kisajátítások és „vitézi telkek" szervezése volt folyamatban: Somlóvásárhelyen, Somlószőllösön, Somlójenőn, Mezőkomáromban, Küngösön, Dégen és Mencshelyen. 2. A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI 1944. március 19-én vasárnap — borús, felhős időjárási viszonyok közepette — kezdte meg a német hadsereg Magyarország katonai megszállását. Az alacsony, mintegy 600 méteres felhőalap alatt — már a kora reggeli óráktól kezdve — a földi csapatok benyomulását felderítő és biztosító két német csatarepülő-ezred és egy vadászrepülő-osztály kötelékei jelentek meg 300—400 méteres magasságban a megye főbb útvonalai felett. Ezek a kötelékek biztosították a nyugati országhatáron betörő német LVIII. tartalék páncéloshadtest csapatait. Miközben egy páncélos tanhadosztály Győr irányába nyomult előre, a 16. SS „Reichsführer-SS" páncél gránátos-hadosztály három gépesített lövész- és egy gépesített tüzérezrede, valamint egy rohamlöveg- és egy harckocsi-osztálya a Celldömölk—Pápa—Veszprém közti útvonalakon tört előre К—DK-i irányokba. Ezzel egyidejűleg — Horvátország felől — Nagykanizsa térségén át a német LXIX. hadtest csapatai nyomultak előre; ennek 1. népi hegyi hadosztálya Tapolca körzetén át érte el Veszprém megyét. A hadsereg csapatai mellett az országba érkezett Eichmann alezredes „Sonderkommando"-ja, valamint a Gestapo és a „Sicherheitsdienst" 600 embere, akiknek feladata volt — együttműködésben a magyar belügyi hatóságokkal — a magyarországi zsidókérdés végleges megoldása, ami egyenlő volt a magyarországi zsidóság fizikai megsemmisítésével. Miközben a német 16. SS páncélgránátos és 1. népi hegyi hadosztályok átvonulása Veszprémen március 19-én egész délután, sőt az éjszaka folyamán a következő nap reggeléig elhúzódott, német csapatokat szállásoltak el Veszprémben a Várban levő piarista gimnáziumban (270 ember) és a református iskolában.

6 Miután a városban a diákok nemzeti színű szalagot tettek ki sapkájukra, március 20-án az iskolák tanárai felszólították a tanuló ifjúságot, hogy kerüljenek el minden nézeteltérést a várost megszálló német SS-katonasággal. Március 21-én a német katonák — együttműködésben a város polgári és katonai vezetőségével — előre nyomtatott „ZSIDÓ—

JUDE" feliratokat ragasztottak ki a zsidó tulajdonban levő kereskedésekre, azok ajtóira, kirakataira. A városba települt német 707. sz. városparancsnokság (pk.: Siems őrnagy) — ugyancsak a magyar hatóságok tudtával és hozzájárulásával — a városban levő német katonaság élelmezésére a veszprémi zsidó hitközségtől napi 3000 Pengőt követeltek. A pénzügyek intézését a veszprémi Farkas-Koréin bankház zsidó társtulajdonosára, Koréin Józsefre, a helyi zsidó hitközség pénztárosára bízták. Biztosítékul a német katonaság március 22-én letartóztatta — és a piarista gimnázium IV. osztályának termébe zárta — a város több ismertebb zsidó vallású polgárát, akiket azonban március 23-án reggel szabadon bocsátottak.

7 Március 21—22-re a német Gestapo kinyomozta, hogy március 19-én reggel több zsidó iparmágnás — köztük Chorin Ferenc, az ország egyik leggazdagabb nagytőkése, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnök vezérigazgatója, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke, a Felsőház tagja; továbbá Kornfeld Móric, ugyancsak ismert zsidó iparmágnás — a zirci apátságba menekült, közös barátjukhoz, 401