A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

(No. 54, 56, 57. lelőhelyek), majd tovább a Kárpát-medencébe. A kronológiai adatok alapján feltehető, hogy ez az elmozdulás a török nyelvű népek Belső-Azsiából nyugat felé vonulásával függött össze. 2/b szubklaszter. Elterjedési területe korlátozottabb az előző szubklaszternél, keleti lelőhelyei ugyanis a Volga-vidék és Kazahsztán, a Dél-Urai és az Aral-tó által határolt területről származnak. Arcvázuk hasonló a 2/a szubklaszter népességéhez, a különbség főként agykoponyájuk nagyobb hosszúságában és szélességében, valamint csekélyebb magasságában mutatkozik meg. A 2/b szubklaszter etnikai összetétele meglehetősen egységes, a sorozatok gerincét ugyanis négy ,,szauromata—szarmata" és két „szaka" minta alkotja. A szubklaszterban két avar kori (9,1% ) és egy „nyugati germán" mintát is találni. 3. klaszter Viszonylag kis létszámú együttes, amelyre mérsékelt fokú rövidfej üség, de mindenekelőtt is a koponya alacsony boltozottsága (chamaekrania és tapeinokrania) a jellemző. Taxonómiai szempontból e csoportban az europidok túlsúlya mellett már viszonylag nagyobb számban találni kevert europo-mongolidokat, sőt mongolidokat is. A klaszter elsősorban a Kárpát-medencei népességek szempontjából érdemel figyelmet, tíz sorozata ugyanis, két kivétellel, erről a területről, annak is kizárólag a középső, Duna—Tisza közi részéről s az avar korból való. E klaszterba tartozik az avar kori sorozatok 36,4% -a. A klaszterban rajtunk kívül csupán két keleti minta van. 4. klaszter. Ugyancsak kis létszámú, lazán összefüggő együttes, amelynek képviselőit rövidfejüségük, főként azonban mongolid és europo-mongolid rasszj el legük sorol azonos klaszterba. Hat mintájából öt keleti, s csupán egy Kárpát-medencei avar kori (4,5% ). A csoport magját 7—13. századi „nomád türk" minták alkotják, melyek közül három Közép-Ázsia keleti részéről, egy pedig a Don menti Sarkéi falainál került elő. 5. klaszter. Lazán összefüggő kis létszámú együttes, amelyet kifejezett rövidfejüsége és europid rasszjellege köt össze. A klaszterban Kárpát-medencei sorozat nincs. Végezetül szólni kell arról a három mintáról, amely egyetlen klaszterhez sem kapcsolódott. Az Árpád-kori Békés-Povád elszigeteltségét szokatlanul nagy arcmagassága, a két késő bronzkori minta különállását pedig agy- és arckoponyájuk közötti szokatlan arány okozhatta. B) Arra keresve a választ, hogy a klasztereken vagy szubklasztereken belüli hasonlóság létrejöttének mi lehetett az oka, három tényezővel lehet számolni: etnikaival, földrajzival és taxonómiaival. Valószínűnek látszik, hogy viszonylagos etnikai egyöntetűség, és ezen belül viszonylagos taxonómiai egységesség hozhatta létre a 2/b szubklasztert, valamint a 3. és 4. klasztert. Az etnikai alapréteget az első esetben „szakák" és „szarmaták", a második esetben „avarok", a harmadik esetben „nomád türkök" alkothatták. Valószínűnek látszik, hogy az adott földrajzi tájegységhez kötődő embertani jelleg egyesíti az 1/b szubklaszter sorozatait, amelyben főként „keleti szláv" és „keleti finn" népesség kereshető. És végül, úgy tűnik, hogy etnikumtól és földrajzi adottságoktól független taxonómiai hasonlóság fűzi össze az l/a, valamint a 2/a szubklaszter képviselőit. Az egyik egy nyugati, a másik egy keleti képződmény, mindkettő etnikailag igen kevert és nagy területen van szétterjedve. A két csoport közül a keletiről tudni többet, erről a vidékről ugyanis több anyag került a vizsgálatba. A 2/a szubklaszter népességét zömmel olyan keleti, steppei populációk alkothatták, amelyek a nagy népvándorlás részeseiként, mint arról fentebb szó volt, az 5. század táján húzódhattak az európai térfélre. Jóval nehezebb véleményt mondani az l/a szubklaszterba tartozó sorozatok hasonlóságának hátteréről az e területről származó vizsgálati anyag hiányossága miatt. Tekintettel ugyanis arra, hogy a Dnyeper vidékétől Nyugat-Európáig elterjedt szubklaszter korai, vaskori képviselői csak az észak-pontusi területről ismertek, nem tudni, hogy a szubklaszter népessége vándorlás során jutott-e a nyugatabbra eső tájakra, vagy az egyes területeken önálló fejlődés eredményeként jött létre. Egy esetleges migráció feltételezése a steppei népek keletről nyugatra vándorlásával indokolható lenne, főként a Kárpát-medencei sorozatokat illetően. Ugyanakkor a több központú kialakulás feltételezése is elképzelhető, mert a történeti tényeknek ellentmond, hogy pl. valamennyi, e szubklaszterba tartozó „nyugati germán" minta keleti eredetű lett volna, vagy hogy az itt tálálható „nyugati szláv" minták, köztük Mikulcice népességének eredete is közvetlenül az észak-pontusi késő szkíta kori népességben lenne keresendő. A kérdés eldöntése mindazonáltal a jelenlegi leletanyag alapján nem lehetséges. A vizsgálat szempontjából azonban hátrány, hogy éppen e nehezen értékelhető leletegyüttesben találni számos, Kárpát-medencei mintát. /V. AZ AVAR KORI LELETANYAG 1. Általános jellemzők A régészeti kutatás az avar időszakot korábban két periódusra osztotta: az 568—670 közötti korai, sa 670— kb. 800 közötti késői periódusra. Ujabb régészeti kutatások három időszak elkülönítését látják lehetségesnek, az elsőt kb. 568— 630 közé, a másodikat kb. 630—670 közé, s a harmadikat kb. 670—810 közé keltezve. Minden egyes periódus kezdete új népességek bevándorlásával hozható összefüggésbe, hogy azonban az egyes periódusokban milyen népességek érkeztek a Kárpát-medencébe, pontosan nem tudni. A történeti kutatás mindenekelőtt „avarok", „bolgárok", „szlávok", „griffesindások" megjelenéséről beszél, emellett régészeti bizonyítékok szólnak különböző, korábban itt élt népek avar kori továbbéléséről is. Az avar időszak embertani kutatásának fontos 39