A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

SÁGI KÁROLY MAGYAR NÉPHAGYOMÁNYOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KATONÁINAK TUDATÁBAN ÍV. A FALU ÉS ÉLETE A második világháború idején, majd az azt követő hadifogságban (1943. X. 1—1947. VII. 31) gyűjtött magyar vonatkozású néprajzi anyagom negyedik részét közlöm az alábbiakban. A gyűjtés körülményeit és egyéb szükséges megjegyzéseket az első rész bevezetésében (VMMK 9, 1970, 247—274) elmondtam már, erre felesleges tehát visszatérnem. A második és harmadik közlemény Évkönyvünk előző számaiban jelent meg. A vonatkozó anyagrészeknél ez esetben is hivatkozom — ismétlés helyett — a megfelelő rész sorszámára. Az eredeti gyűjtés kéziratából pár fejlécet kireprodukálva bemutatunk, a szövegközti értelmező rajzok is e kéziratból valók. KINCSÁSÁS 1. „Karácsony napjának éjjelén felveti magát a pénz". — Sági János, rk. gazdasági alkalmazott, 1910, Nemesbükk. 2. Egyik vasárnap, nem tudja az elbeszélő, mikor, ,,tisztul a pénz!" Ha valaki éjjel meglátja a pénz tisztulásának lángját, gyorsan le kell húznia a lábbelijét és kapcáját a lángra kell dobnia. Másnap reggel, ahol a kapcát megtalálja, ott van a pénz a földben. — Kelemen István, szobainas édesapjától, aki gazd. cseléd volt, hallotta ezt. — 1923, Putnok. 3. Köveskúton a kincskeresők ,,egy hordó aranyat" találtak. Ügy tudták volna azonban kiásni, ha munka közben senki egy szót sem szólt volna. Már annyira leástak, hogy félig kint volt a hordó. Ekkor az egyik ásó elkiáltotta magát: „Már kézzel is tudunk venni!" Erre olyan mélyre lesüllyedt a hordó, hogy többet nem találták meg. A hegy keleti oldalán van ez a hely." — Sági János, rk. gazd. alkalmazott, 1910, Nemesbükk. 4. Elbeszélő maga is tanúja volt egy kincskeresésnek. A ,,határpásztor" a „Kishegy" nevű határrészen több alkalommal lángot látott felvillanni. Elmondta ezt az elbeszélő nagyapjának is. Megállapodtak abban, hogy a jelzett helyen pénz van elásva, és az „tisztái". Három napig ástak itt. Találtak is végre egy nagy kerek követ. Azt gondolták, ez alatt lesz egy üstben a pénz. Természetesen nem volt ott semmi. — Kökény Miklós, rk. tisztviselő, 1919. Rád, Nógrád m. 5. Miskolc mellett van Mály község. Van itt egy kastély, amelynek kerítése mellé sok pénzt ásott el valaki. Megtudta ezt három ember. Ezek ásni kezdtek a pénz után. Találtak is egy nagy vasládát, de amint feszegették, a láda lesüllyedt a mélységbe. Elmentek erre egy „tudós asszonyhoz". Ez mondta aztán nekik, hogy pont 7 év múlva ássanak újra azon a helyen, ahol a láda elsüllyedt. Ásás előtt azonban bodzafaágakkal tűzdeljenek körül egy akkora kört, ahol dolgozni tudnak. Vigyázzanak azonban, és munka közben egy szót se szóljanak, mert akkor ismét és örökre elmerül a pénz. így is tettek. Megtalálták a ládát, de az egyik nem tudta, mit akar a másik. Egyik elvesztette a türelmét, és rákiáltott a másikra: „Fogd meg már!" Erre aztán örökre eltűnt a láda. — Kelemen István rk. szobainas, 1923, Putnok, hallotta az édesapjától, aki gazdasági cseléd volt. 6. Volt egy gazdag ember, akinek volt egy hordó aranypénze, egy hordó ezüstpénze, meg egy hordó rézpénze. Nem tudta a pénzt hova tenni, hát letette a pénzt egy „kriptályba". Ezután csakhamar meghalt, és a pénz a kriptályban maradt. Az emberek valahogy megtudták, hogy a kriptában pénz van, és próbálták kiásni. Ez nem ment, mert a föld olyan kemény volt, mint a kő. Egyszer egy asszony ment arra egy kisgyerekkel. Látta, hogy a kriptaajtó nyitva van. Hamar berohant, letette a gyereket és „kapart egy kötény aranypénzt". A pénzzel kiszaladt és kiöntötte. Vissza akart még menni pénzért, de a „kriptály" ajtaja becsukódott. A gyerek is a kriptában maradt. Mindenképpen próbálták az ajtót felnyitni, de ez nem sikerült. Az asszony ekkor bánatában elment egy tudós asszonyhoz. A „tudós asszony" megvigasztalta, hogy egy cseppet se féljen, a fia nem fog meghalni. Hét év múlva pontosan ki fog megint az ajtó nyílani, mert olyankor „tisztul a pénz!" 365