A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Csoma Zsigmond: Somlói borpincék a XVIII–XIX. században
Ugyancsak a vásárhelyi oldalon emelkedik, a hegy legfelső részén, a zirci apátság monumentális klasszicista présháza. A présházakban általában konyhahelyiség is volt. Abban az esetben, ha nem képeztek ki külön konyhát, akkor az egyik emeleti terem valamelyik sarkában építettek nagy, szabad kéményes tűzhelyet. Általában a városi extraneus polgárság présházaiban alakították ki ilyenfélén a felső termek egyikét. A devecseri postamester 1860-ban épült présházában, a vásárhelyi oldalon zárt kéményes, falba rakott tűzhely támaszkodott a közfalnak. A fal másik oldalán, a szőlőfeldolgozó helyiség sarkában nyílt tűzhelyet építettek, felette téglaboltos füstelvezetővel. A füst a közös zárt kéményen keresztül távozott az épületből. Hasonló füstelvezetők, füstterelök téglából boltozva a vaskeresztesi és kőszegvidéki szőlőhegyi pincéknél is megtalálhatóak. A téglaboltozat terhét a sarokpillérre keményfagerenda-kiváltások vitték át. Parasztpincékben hasonló füstelvezető megoldást nem láttam, de Fejér, Zala, Somogy, Vas, Veszprém megyei fonott és sárból tapasztott füstterelök mutatják ennek a módszernek paraszti példából való fejlődését.' 9 Az urasági présházak ajtajai kétszárnyasak, díszített vaspántokkal erősítettek. A több zárral a biztonságot növelték, amit a múlt század végén elharapódzó pincefeltörések tettek indokolttá. Az épület alatti és tovább a szőlő alá is benyúló kö és tégla dongaboltos pincék szellőzése a szellőzőkéményeken keresztül történt. A téglából épített, szőlősorok közötti kémények biz34. ábra. Szabadkéményes tűzhely a Jáger-féle présházban. Vásárhelyi oldal. Abb. 34. Feuerstelle mit offenem Rauchfang im Jager — Kelterhaus. Auf der Seite von Vásárhely. 35. ábra. Rakott tűzhely a Szalay-féle présházból. Vásárhelyi oldal. Abb. 35. Gesetzte Feuerstelle im Szalay—Kelterhaus. Auf der Seite von Vásárhely. tosították a pincében levő légmozgást. Ha a pince csak a présház alatt volt, akkor az alap mellett, a szellőzés elősegítése miatt, kis ablakokat építettek a falba. A somlói borpincéket külső megjelenésük alapján két nagyobb csoportra oszthattam: a parasztpincék és az urasági présházak csoportjára. Ez az elkülönítés azonban nem mindig takarta a pincetulajdonos társadalmi helyzetét. Elsősorban a vagyoni helyzetet jelezték a pincék nagyságukkal, díszítettségükkel. A parasztpincék egyszintesek, két-, ritkán háromosztatúak, általában egy fedett, padlásolt bortároló helyiségből és egy padlásolatlan, szabad tüzhelyes részből álltak. Építőanyaguk a hegy alsó lankáin sár (tömésfal, vályog), a magasabb részeken a hegyből kitermelt kő. A Balatontól északra jellemző köépítkezés tehát Somlón is általános — a laposabban fekvő helyeket kivéve. Tetőszerkezetük ollószáras, szelemenes, zsúptetős, hasonlóan a nyugat-dunántúli tetőszerkezetekhez. Az urasági présházak kétszintesek, több helyiségesek, lakószobákkal, konyhával, istállóval ellátottak. A présház alatt mindig kö dongaboltíves nagy pince húzódott, sokszor a présház mögötti szőlők alá is. A nagyszámú, gazdag extraneus birtokosok néha túldíszített, szép présházakat emeltettek. 354
