A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Csoma Zsigmond: A hagyományos borértékesítés rendszere és felbomlása a Káli-medencében (19–20. sz.)

JEGYZETEK 1. Már Bél Mátyás említette a gabona—bor termékcserét a két part között. Vaj kai A. 1964. 146. Fényes E. 1836. I. 473, 481. már egy kövágóörsi magtárról is említést tesz, amit Somogyból töltöttek fel. Keszthely környékéről, akik a pünkösdkor felvállalt aratást részesaratókkal végeztették el a 19. század közepén, már említést tesz Bozót h D. 1867. 241., ugyanezt a cikket jelentette meg Bátor fi L. 1876. I. 333, Az északi partiak Somogy megyei aratására. Vö. még Hrabovszky D. 1878. 282. és Takács L. kutatásait. 2. Romer F. 1860. 18. 3. Szalánczi К. 1932. 13. Köveskálra közvetlenül a második világháború után vendek — szlovének — jöttek lovat árulni, de csakis borért! 4. Rétfalvára, Kápolnai B. 1869. 408—409. A horvát- és stájerországi adatokra Geday G. 1980. 104.; Csorna Zs. 1981—83. 5. Stájer terményfelvásárlókra adat Somogyból: Hrabovszky D. 1878. 289. Göcsejből Kőváry B. 1876. 164. 6. Bél Mátyás adata Vajkai A. 1964. 146. Szombathelyiek közvetítésével Tirolba és Svájcba. Szőlészeti és Borászati Közlemények. 1857. 45., Parragh G. 1860. 121., Kövágóörsre: Adatok Zala... 1876. 21., Göcsejre: Gönczi F. 1914. 652. 7. „Gorkoványnak" nevezve 1847-bői: Adatok Zala . . . 1876. 382., Vajkai A. 1964. 146—147. „Korkovány"nak ismeri. Göcseji adat: Adatok Zala . . . 1876. 182. 8. Vö. Keleti K. 1876. 44., A Káli-völgy borairól Fényes E. 1836. I. 474, Balatonhenyéről „Szőlőhegye savanyus, de kemény bort ád" uö. 490., Kékkútról a jó bort nem említi uö. 491., Köveskálról: „Szántóföldje kevés, mert határját nagyobb részt szöllök foglalják el, mellyek igen nemes bort teremnek, 's minthogy lakossai vízzel soha sem keverik, a' hienzektől nagyon Kerestetik." uö. 485., Monoszlóról: ,,. . . jó bort termő szőllötőkék fedik, 's a' szép borházak 4—5 sorban övedzik körül." uö. 492., Kövágóörsröl „Roppant szőllöhegye nagyon híres bort terem." uö. 493. Salföldröl „Földje kevés, de bora jó." uö. 495, és Szentbékkálláról: „Szántóföldje kevés, de jó: hanem legnagyobb kincse fejér borában áll, melly felette édes, kellemetes, a'mellett erős, szeszes." Uö. 495., „Különösen sok pénzt vesznek a lakosok igen híres fehér, édes, és erős boraikból, melyeket a külső tartományokba igen hordanak ki." Oláh J. 1876. 102. 9. Keleti K. 1875. 398. után 10. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képekben. 1888. I. 456. ll.Szatónczi K. 1932. 8—9. 12. Gyurikovits Gy. 1840. 20., Komoróczy Gy. 1944. 8. 13. Hrabovszky D. 1878. 287. U.Jankó J. 1902. 131. 15. Kovács Gyuláné, Kiss Ilona közlése, miszerint nagyapja mesélte, — aki 1850 körül született —, hogy Mindszentkálláról Svájcba is vittek bort. Svájc, mint a Balaton-melléki borok piaca ismert a 19. század közepén vö. Fényes E. fentebbi adatával, de Svájc belépett a megváltozott borkivitel szerkezetébe 1929 után is. Vö. Gunst P. 1976. 344. 16. Nyugat-Magyarország borászati kereskedelmére vö. Prickler H. 1965. Sopron szerepére a balatoni borok felvételére és továbbközvetítésére: Fényes E. J836. I. 253., Karl Fürst 1847. 73—74. „Fő kivitel czikkeljei Szálának először a'bor. Ezt nevezetesen a Balatonmellékit, a' soproni és Vas vármegyei németek vagyis hienzek vásárolják fel, 's a' Fertő mellékivel öszveegyvelítvén See Wein neve alatt árulgatják." Fényes E. 1936. I. 480—481. 17. Kelényi F. 1864. 310. 18. Hrabovszky D. 1878. 286. A kocsmárosok szerepe olyan nagy volt, hogy például a mernyei uradalom is a borértékesítést ebben az időpontban általában kocsmárosok közvetítésével végezte. Tóth T. 1877. 285. 19. Gönczi F. is közöl egy képet két gulyásról (apa, fiúról), ahol a fiatalon ,, . . . már vörös, redős bársony nadrág" volt, míg apján a fehér vászon gatya. Gönczi F. 1914. 659. 20. Argus. 1878. 358. 21. Balassa I. 1975. 145—161. További irodalmat is lásd ott. 22. Hrabovszky D. 1878. 286. 23. Balassa I. 1975. 156. Hegyalján is 2% volt a 19. század első felében a közvetítő díja. Uö. 152. 24. Szalánczi K. 1932. 15. 25. Oláh J. 1876. 97., 105. 26. Theodor Heinze. 1876. 202, 229. 80. és a 101. ábra. 27. A Wagenschwer-el, Dreiling-el, Funder-el. Vö. Csorna Zs. 1981—83., 201—204. 28 mai nap, az-az január 23-án hordókat föladtam és pedig Német Lajos czímére Révfülöpi állomásra a hordók meg is érkeznek kérném szíveskedjenek értesíteni Györfi úr részére küldtem hordó száma 414, 556, 277, kisasszony részére 515, 534, 545, 499. továbbá amit Pápai részére le pecsételtem bort nem kell neki ugyan már a Tomor úr megírta a másik levélbe, maradok tisztelettel. Koloszár Fererjc." (1914. I. 23.) Győr//y Sára, Leopold Ferencné levelesládája, Köveskál. 29. Vö. Csorna Zs. 1981—83. A muraközi fuvarosokra lásd Molnár I. 1858. 27., Szöllősy 1877. 68. 30. Vö. Csorna Zs. 1981—83, 192. 31. Gunst P. 1976. 341. 32. Gunst P. 1976. 344. vö. Mo. Története/8. 603. 33. Gyenis Nelly feljegyzése, kiadásairól. Győrííy Sára, Leopold Ferencné levelesládája, Köveskál. 34. Szalánczi K. 1932. 18. Adatközlőim: Balatonhenye: özv. Böde Józsefné, 1905. Adatát Lukács László barátomnak köszönöm. Kővágóőrs: Kurányi Kálmán, 1914. Horváth Imréné, Kankó Anna, 1923. Salamon Gyula, 1900. Köveskál: Károly Lászlóné, Hoffmann Gizella, 1911. Győrffy Erzsébet, 1904. Gombás Dénesné, Csekő Vilma, 1907, Sebestyén Gyuláné, 1910. Sebestyén Gyula, - 1910. Győrffy Sára, Leopold Ferencné, 19. . Kékkút: Sulyok Ferenc, 1928. Horváth István, 1904. Rácz Imre, 1901. Horváth Istvánné, Rácz Ágnes, 1914. Heiter Erzsébet, 1915. Minds zentkálla: Szálai Elekné, Schlemmer Mária, 1905. Kovács Gyula, 1897. Kovács Gyuláné, Kiss Ilona, 1908. Horváth József, 1910. Dömötör Károly, 1896. Monoszló: id. Károly Zoltán, 1909. Kerkápoly Pál, 1903. Salföld: Nagy Mihály, 1899. Steiner József, 1898. Horváth Ferenc, 1903. Szőke Pál, 1928. Szentbékkálla: Tomsics József, 1892. Lengyel Lajos. Németh Gyuláné, Németh Gizella, 1914. Istvándi Antal, 1909. Huszár Imre, 1908. Tapolca: Majer Károly, 1928. Szökrön Rózsa, özv. Pojznerné. 339