A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

S. Lackovits Emőke: A köveskáli felső és alsó református temető 18. és 19. századi sírjelei

tását sem, akik országrésznyi területeket is elláttak alkotásaikkal, és akik közvetítő szerepet játszottak a különböző formák és motívumok terjedésében is. A két temetőben a kövek festésére egyetlen példát sem találtam. Legfeljebb a betűket festették ki arany- vagy fekete színnel. A díszítőmotívumok közül a leggyakrabban az ősi napszimbólum; ötféle rozetta és a copf empir, ill. klasszicista legyeződísz, voluta és koszorú fordul elő, majd a XIX. sz. második felében felváltja őket a napjainkig élő, bánatot kifejező szomorúfűz. Péterfy László szerint a díszítmények nem tekinthe1. BALASSA IVÁN: A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethn. (1973.) 225. 2. FÉNYES ELEK: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836. 485. 3. Erre vonatkozólag úttörő munka a szakirodalomban KÓS KÁROLY: A nemzetségi szervezet nyomai Rákosdon с tanulmánya. In: Kós K. Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 238—254. L. még: ÖRSI JULIANNA: Az alföldi mezővárosok temetkezési rendje. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. Bp., 1982. 257—274. NÓVÁK LÁSZLÓ: A temető helye a halottkultuszban, különös tekintettel a sír és sírjelölés kérdésére. (U.ott. 285—307.) 4. Vö. BALASSA IVAN i. m. 230. 5. BÁLINT SÁNDOR: A szögedi nemzet III. 1978/79—2. Szeged, 1980. 205. 6. BALASSA IVÁN i. m. 229. 7. PÖCS ÉVA: Sírjelek címszó a Néprajzi Lexikon IV. kötetében Bp., 1981. 452—459. 8. NÓVÁK LÁSZLÓ: A Duna—Tisza köze temetőinek néprajza. Cumania V. Kecskemét, 1978. 238— 240. 9. Az utóbbi időben a salföidi és a kékkúti római katolikus temetőt is megvizsgáltam, ahol kizárólag keszthelyi kőfaragómühelyéből származó (ahol ez feltüntetett!) sírköveket találtam. Ezek a sírkövek változatos formájú feszületekben végződnek, ahol különösen figyelemre méltóak a corpusok. Szentbékkállán pedig a XIX. sz. második feléből négy szív alakú sírkő is található. (Utóbbit vö. Burgyán Miklós: Magyarországi szív alakú sírjelek. Ethn. 1972. 342.) 10. Vö. JANKÓ JÁNOS: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 403. ll.BUfíGYAN MIKLÓS idézett tanulmányában ezt a típust sajátosan protestáns változatnak tartja három másik variánssal együtt. Vö. Burgyán Miklós i. m. 333. 12. Jómagam is gyűjtöttem Balatonhenyén, Erdélyben: Sajószentandráson, Kalotaszentkirályon és Magyarókerekén. 13. Vö. SEBESTYÉN KÁROLY: Háromszéki sírkövek. Népr. Ért. (1907.) 105—109. PÊTERFY LÁSZLÓ: Faragott sírkövek és díszítményeik a nagykendi temetőben: Folklór Archívum 7. (1977) 79—163. BURGYÁN MIKLÓS i.m. Ethn. (1972) 330—345. Jankó János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp., 1902. 403. MALONYAI DEZSŐ: A magyar nép művészete IV (Dunántúl) Bp., 1912. 356—360. — Magam Balatonhenye, Bakonygyepes, Felsőörs, Kékkút, Kővágóörs, Magyarpolány, Monoszló, Nagyalásony, Szentbékkáüa, Salföld valamint Ártök csupán a sírkő illusztrációjának, mert a fej fa antropomorf megjelenítésében megfogalmazott képzet a sírköveken más formát találva jut kifejezésre.

14 A kutatás további feladata a kőfaragók és kőfaragóműhelyek felkutatása, a temetőkben — és itt a vizsgált terület egészére, a Káli-medence 8községére gondolok — lévő sírjelek eredetének, lehetőség szerint korának megállapítása és felekezetek szerint valamennyi temetőben a fellelhető díszítmény csoportosítása és amennyiben kimutatható, a helyi sajátságok megállapítása. kos, Illyefalva, Zabola és Kalotaszentkirály temetőit vizsgáltam e szempontból. Utóbbinál kimutatható a környékre jellemző helyi sajátság pl. a hoszszú, egész sorsot elbeszélő felirat vagy a foglalkozásra utaló díszítmény. 14. PÉTERFY LÁSZLÓ: Faragott sírkövek és díszítmények a nagykendi temetőben. Folklór Archívum 7. (1977) 79—163. Adatközlőim voltak, akiknek ezúton mondok köszönetet szíves segítségükért. Külön is hálás vagyok Györffy Kálmánné Kenessey Kornéliának kalauzolásáért, a két köveskáli temetőben értékes felvilágosításért, mindenkori fáradhatatlan segítségéért! A fényképfelvételeket Róka Lajos készítette. KOVESKÁL: Györffy Kálmánné Kenessey Kornélia 1925., Fő u. 40. Györffy Kálmán 1912., Fő u. 40. Györffy Erzsébet 1903., Fő u. 61. Leopold Ferencné Györffy Sarolta 1916., Bozót u. 1. Sebestyén Margit 1909., Bozót u. 4. Fülöp Józsefné Talabér Vilma 1909., Petőfi u. 8. Id. Bőczy Károlyné Lampért Jolán 1902., Fő u. 57. Kövesdy Károlyné Tóth Jolán 1895., Fő u. 24. Hajba Lajosné Györffy Irén 1907., Fő u. 25. MONOSZLÓ: Szilassy Kálmánné Kovács Irma 1915., Templom u. 7. Selmeczy Dezsőné Csekő Kornélia 1898., Hegyi u. Károly Gyuláné Sólyom Erzsébet 1899., Templom u. SZENT BÉKKÁLLA: özv. Vajay Istvánné Fater Etel 1892., Kossuth u. 10. Oltárczy Lajos 1920., Kossuth u. 24. Körmendy Zoltánné Kéry Mária 1902., Kossuth u. 21. Istvándy Jenőné Horváth Margit 1909., Kossuth u. 9. Cseh Mártonné Körmendy Katalin 1922., Jókai u. 3. Szegletes Istvánné Cseh Mária 1912., Petőfi u. 6. Marton Kornélia 1892., Kossuth u. KÉKKÜT Leier Ferenc 1923., Fő u. BALATONHENYE: özv. Mátyás Károlyné Somody Vilma 1894., Kossuth u. Madár Margit 1911., Kossuth u. 49. JEGYZETEK 299