A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

S. Lackovits Emőke: A köveskáli felső és alsó református temető 18. és 19. századi sírjelei

1-én szenteltetett fel, hova az alkalommal Hegyi Imre temettetett először, a köveskálai kántus ékes és összhangzatos zengedezese után helybeli lelkész tisztelendő Sebestyén Gábor alkalmi beszédet tartott 1. Moses 3 tói- 19 vers — ,,Por vagy és porrá kell lenned" — igékről az ott valláskülönbség nélkül megjelent részvételt tanúsított nagy számú gyülekezet előtt. feljegyezte Márcz 2-án 1867 Sebestyén Gábor tiszt, lelkész" Mellette a római katolikus temetőben a legrégibb sírjel a XIX. sz. második feléből való, bár a temető fekvése arra utal, hogy a református temetőnél később kezdték itt a temetkezést. Pócs Éva a Néprajzi Lexikonban a sírjelt a következőképpen határozza meg: ,,A halott sírjának jelét jelző objektumok, amelyek általában a halott vallását, gyakran nemét, korcsoportját is jelölik. A fejfák és a sírkeresztek mellett előfordultak minden felekezetnél a sírkövek is."' A protestáns temetőket megvizsgálva megállapítható, hogy a kő sírjel állítása már a XVIII. sz. végétől, a XIX. sz. fordulójától általános volt. Ennek oka elsősorban a vidék kőben való gazdagsága, másodsorban pedig magyarázható egy, a nemesi családokat és módos parasztgazdákat jellemző, polgárosultabb ízléssel is. (Hisz a korszakban a római katolikus lakosságnak a módosabbja állított csak kő sírjelet, amelyet a feliratokban foglaltakon túl kevés számuk is bizonyít. Bár amint utaltunk rá, a XIX. sz. közepéig a katolikus lakosság száma is elenyésző volt.) Nóvák László a Duna—Tisza közén végzett kutatásai alapján mondotta ki, hogy a sírköveknek két nagy csoportja különíthető el: az egyiket a falvak és mezővárosok módos rétege állíttatta, vörös mészkőből, majd szürke és fekete gránitból kőfaragókkal készíttetve. Ezek általában típustervek szerint készült tábla alakú sírkövek vagy nagyméretű obeliszkek. Ez a polgáriasult temetői kultúra később a falusi sírköállítás szokására is hatott. A sírkövek másik csoportját egyszerűbb kőből helyi kőművesek faragták szerény, de változatos formára.

8 Utóbbiakra vidékünkön is találunk szép 18—19. századi példányokat, hisz ez a terület kőfaragó-hagyományokkal rendelkező vidék. A két református temetőben összesen harmincegy (a katolikus temetőben öt) XVIII. század végi és XIX. századi sírkövet találtam. Nagy részük szürkés-zöldes színű homokkőből készült, de található vörös és fehér mészkőből való is. Valamennyit erősen megrongálta az időjárás változása. A XIX. század második felében már fehér márvány és szürke vagy fekete gránit sírköveket is állítottak. Ezek egy részének készítői is ismertek: Pápán vagy Keszthelyen, egy-egy Veszprémben, egyetlen pedig budapesti kőfaragó műhelyében készült. Pápán Tollner és Krausz kőfaragómesterek készítettek sírköveket, többnyire reformátusoknak. Keszthelyen Polten mester műhelyéből kerültek ki sírkövek. Legtöbb a római katolikus temetőben található." Veszprémben Velty Ferenc, Budapesten Gerenday A. kőfaragómesterektől rendeltek sírköveket. Jankó János szerint Székesfehérvárról hozott sírköveket is állítottak a Balaton mellékén.

10 Természetesen a készítő mesterek felsorolása hiányos, és egyelőre csak azok ismertek a XIX. sz. második felétől, akiknek neve és műhelyének feltüntetése a sírkövön megtalálható. A további vizsgálódás feladata, hogy a XVIII. századi és a XIX. sz. első felének sírkökészítő mestereit felkutassa. E közlemény célja most csak a meglévő, feliratát olvasható, v. adatait kiderített XVIII— XIX. századi anyag bemutatása. (A sírkövek méreteit a XVIII. sz.-i kövek ma még pontatlan adatai miatt nem közlöm.) 1. Az alsó református temető egyik legrégibb sírjele 1776-ból származik. Homokkőből készült, felső részén nyújtott, félkör alakú lezárással. Ez a része durván megmunkált, kis kiugró váll kapcsolja a felirati mezőhöz. A záróív alatt középtájon egy domború kőrozetta, mellette balról a, jobbról a bevésés. Az akkori lelkésznek állították a követ, akinek a családneve egy 1747ből származó köveskáli házösszeírásban is szerepel. A sírjel felirata a következő: „Megholt nagypén tekén a Krisztusszol gája Naszályi Száz 1st ván s itt van kamaraia Midőn ezer hétszáz hetven hatod tája folyna igy irt Zsoldos János vöp enna ja élt LXIV évet Praedikator volt XXXVI. észt. A felirati mező alján kődomborítású koponya és két, keresztbe tett lábszárcsont látható. Abb. 1. Grabstein von István Naszályi Száz, 1776 288